Milyen is vagy?

2011 február 24. | Szerző: amfortas

60 Pont fölött: : Mások úgy látnak téged, mint valaki akivel szemben jobb óvatosnak lenni. Beképzeltnek, én központúnak látszol, aki hihetetlenül dominanciára tör. Egyesek talán csodálnak, arra vágynak, hogy jobban hasonlítsanak rád, de nem egészen bíznak benned, félve, Hogy túl mély kapcsolatba keverednek veled

51 – 60 Pont között: Mások úgy látnak téged, mint aki izgalmas, lobbanékony, meglehetősen impulzív személyiség. Természetes vezető, aki gyorsan határoz, bár lehet, nem a legjobb döntést hozza. Merésznek, kalandvágyónak, tartanak, olyannak, aki egyszer mindent kipróbál, aki kipróbálja a szerencséjét, és élvezi a kalandot. Szeretik a munkahelyén, mert élénkséget sugároz.

41 – 50 Pont között: Mások úgy látnak téged, mint aki friss, élő, sármos, szórakoztató, gyakorlatias és mindig érdekes. Olyan, aki mindig a figyelem központjában van, megfelelően kiegyensúlyozott, és nem kell tőle tartani.
Jóindulatú, körültekintő, és megértő. Valaki, aki mindig vigasztaló és segítőkész.

31 – 40 Pont között: Mások úgy látnak téged, mint aki érzékeny, körültekintő, óvatos és praktikus. Udvariasnak, tehetségesnek, de szerénynek tartanak. Nem túl gyorsan és könnyen barátkozol, de olyan valaki vagy, aki rendkívül lojális a barátaival, és elvárja, hogy a barátai is hasonlóak legyenek hozzá. Olyan, aki tudni akarja, hogy valóban mindent megtesz-e a barátod bizalmadért, és lehet akármilyen hosszú a barátság, felrúgod azt, ha a bizalmad megrendül.

21 – 30 pont között: Barátaid úgy látnak, mint aki pedáns és kicsinyeskedő. Nagyon megfontoltnak, rendkívül óvatosnak, lassúnak és fáradhatatlannak tartanak. Rendkívül meglepettek, ha valami felizgat, vagy pillanatnyi ihlet hatására cselekszel. Elvárják tőled, hogy mindent óvatosan megvizsgálj minden oldalról, és általában ellenezd. Úgy gondolják, hogy ezek a reakciók az óvatos természetedből származnak.

21 pont alatt: Az emberek azt hiszik szégyellős, ideges természetű, és ingadozó vagy. Valaki, akiről gondoskodni kell, akinek soha semmi nem jó, de nem is akar terhelni semmivel. Örökösen aggályoskodó, problémákat gyártó embernek látnak. Úgy gondolják rólad unalmas vagy. Vannak vagy egy tucatnyian, akik jól ismernek, azok tudják, hogy ez nem így van.  

                                                                                           

                      

 

  

 

A természet része vagy

2011 február 23. | Szerző: amfortas

Azt hisszük, hogy mézet tudunk úgy csinálni, hogy nem osztozunk a méhek sorsában, pedig mi is csak méhek vagyunk, akik arra ítéltettek, hogy elvégezzék feladatukat és meghaljanak.

Ha belegondolunk abba, hogy példának okáért a méheknek, hangyáknak kódolt nyelvük van, ami segítségével működtetik társadalmukat, viszonylagossá válnak az olyan meghatározások, amelyek a verbális intelligenciát, mint az emberi faj sajátosságát határozzák meg.

Hát nem bolond dolog, ahogy az emberek a természetet magyarázzák,  és közben azt gondolják, sőt, hiszik, hogy kívülállók, hogy megmenekülhetnek annak igazi mivoltától? Pedig ugyanolyan részei, szereplői vagyunk a természetnek, legfeljebb mások a szokásaink.  Élünk, táplálkozunk, (fogyasztunk) reprodukálni igyekszünk magunkat, igyekszünk megtalálni és betölteni a szerepet, amire születtünk, és vagyunk néhányan, akik keressük annak értelmét, aztán meghalunk… és tulajdonképpen a dolgoknak onnan nézve már tényleg semmi értelme nincs, ha csak nem valami nagyon mély… de mégis, így mennek a dolgok.

És akkor ehhez jön az emberek gőgje, akik ráadásul azt gondolják, erőszakot lehet tenni a természeten, mint mindenen, sőt, ki lehet kerülgetni még a biológiai események végszavát is. És milyen elvakultak azzal a kegyetlenséggel és erőszakkal szemben, ahogy élnek, fogyasztanak, szeretnek, reprodukálják magukat, vagy háborút viselnek és megölik a hozzájuk hasonlókat. Elvakultak és félelembe ágyazottak.

Mindannyian így vagyunk ezzel?  Én azt hiszem, meg kellene találnunk a feladatokat, amikért a világra jöttünk és tőlünk telhetően a legjobban megfelelni ezeknek a feladatoknak, tiszta erőnkből, anélkül, hogy uralkodnánk a hülye gőgjeink és hiteink szerint, vagy a kákán is csomót keresnénk, vagy ürügyet a semmittevésre, vagy akár azt hinnénk, van valami isteni a mi állati természetünkben és létünkben.  Nincs.  A szabadság? A döntés? Az akarat?  Szerinted van a hangyának, méhecskének?  Ez az egész mind-mind belső félelmeink vágyálma és tévedése, bugyutaság, lázálom!

De legalább le kellene győzni félelmeinket. Ki ne küzdött volna közülünk félelmekkel, amit az életünk állít folyton folyvást elénk? Félelem a betegségtől, az öregségtől, haláltól, a munkanélküliségtől, az egyedülléttől, egyáltalán: a jövőtől.  Ki jobban, ki kevésbé, és van élethelyzet, ahol az erősebb a félelmek révén, azt kihasználva uralkodni tud a gyengébben. Mert mindig van férfi, aki a nő fölött nagyobb erejével uralkodik, szülő, aki a félelmet, mint nevelési eszközt alkalmazza: és már gyerekként megtanuljuk, hogy a félelemkeltés hatásos taktika. A félelem két irányba tekint: hatása lehet bénító, de ösztönző is. Az irányt mi határozzuk meg. Féld jól Magad, ha választanod kell!  Félelmünk által vagy izoláljuk magunkat a környezetünktől, vagy szolidaritásra ösztönözhet, a közös félelmekkel szembeni összetartásra, kiútkeresésre. A félelem akár jó döntésekre késztethet.  A félelem nyomására érzed, hogy így vagy úgy döntened kell, és egyik oldalon a kibontakozás lehetőségét reméled, másik oldalon a biztonságot keresed. Az egyik a másik kárára fog érvényesülni…mint minden eddig is. A gyereknek ősi félelme, amikor el kell engednie anyja kezét, az első önálló lépések megtételéhez. Az élet ezernyi kisebb nagyobb kihívással kopogtat ajtódon, és egyben meghív, hogy hagyd a fenébe az otthonod biztonságát. Mint egy nagy tó, amely az úszásra csábít, de ehhez a biztonságos talajt kell elhagynod azzal a meggyőződéssel, hogy a veszélyeken úrrá tudsz lenni. Tehát féld jól Magad!

És csak így érezhetjük talán, hogy valami konstruktív dolgot viszünk véghez abban a pillanatban is, amikor arra eszmélnénk, hogy már nem vagyunk, de legalább volt értelme életünknek. Ha csak pillanatokra is.

Azt gondoljuk, termeszvárat tudunk úgy építeni, hogy nem osztozunk a termeszhangyák sorsában, pedig mi is csak hangyák vagyunk, akik arra ítéltettek, hogy elvégezzék feladatukat és meghaljanak.

Csigababy

2011 február 17. | Szerző: amfortas

A Dél-floridai Egyetem kutatói a napokban tették
közzé megdöbbentő felfedezésüket: létezik félig állat, félig növény élőlény

Rajzfilmekben, mesékben hallhatunk-láthatunk sétáló fákat, ugráló bokrokat.
Kedves és vicces jelenetek ezek, de bármennyire jól sikerültek is, nem tudnak
becsapni bennünket: egy bizonyos kor után minden emberfia tisztában van azzal,
hogy mi a különbség a növény és az állat között. Hacsak nem puhatestűekre
szakosodott kutató az illető…

Egy szép nevű – Elysia chlorotica – tengeri meztelen csigáról van szó,
amely Kanada és az Egyesült Államok keleti partvidéki vizeiben él. Méghozzá
eléggé különös életmódot folytat: a tengervízből felfalja a zöld algákat, majd
azoknak a fotoszintetizáló testecskéit a maga hasznára fordítja. Más szóval a szén-dioxidból
és vízből a napfény hatására szerves anyagot létrehozni képes testecskéket
beépíti a szervezetébe.

A friss szenzáció az, hogy az állatka maga is képes a klorofill
előállítására – márpedig az ilyen növényi képesség eddig kizártnak tűnt az állatvilágban.
A tudósok húsz éven keresztül kutatták a csiga titkát. Most már ismerik: az
első táplálkozásakor a csigabébi „ellopja” és sejtjeibe építi a zöld algák
génjeit, így lesz képes klorofillt előállítani. S ekkor bekövetkezik az a
bizarr fordulat, hogy ha a csigát folyamatosan megvilágítják, akkor képes
táplálkozás nélkül leélni teljes – mintegy egyéves – csigaéletét. Még ha csak
növényként is.

Mivel járulsz hozzá, mihez?

2011 február 11. | Szerző: amfortas

2010 Június 19

Nagy napra virradt  az Őrségben Zala megye egyik legkisebb aprófalva, Magyarföld.

Két egymást követő polgármester kötelezte el magát évekkel ezelőtt, hogy megmentik, összekovácsolják a falu népét, a pusztulásnak, elnéptelenedésnek indult kis falu régi és új lakóit. 2010. június 19-én délután három püspök szentelte föl, áldotta meg Magyarföld és a környező vidék legújabb épületét, a fatemplomot. Azon a hűvös nyáreleji délutánon közel ezer ember állta körül a gyönyörű épületet. Voltak ott magyarföldiek, s jöttek a közeli településekről is. Sokan érkeztek a fővárosból és távoli vidékekről. Csendben álltak és hallgattak, meghatódva, áhítattal. Kórusok hangja szólt. Szinte angyali énekek töltötték be a teret és a szíveket. Magyarföld ünnepelt. Az ott álló sokaság meg a magyarföldieket ünnepelte. „Fejünket meghajtottuk, szívünket fölemeltük. Föl, föl!” – kiáltotta áhítattal az ég felé a templomépítő polgármester, akinek társaival bizonyosan sikerül feléleszteni a szunnyadó közösségi érzést, ezt a láthatatlan nagy erőt. A fatemplom közadakozásból épült, többek között hozzájárult a Nemzeti Színházban egy telt házas este bevétele is e nemes cél eléréséhez.

Örvény
színes, magyar-angol dokumentumfilm, 72 perc, 2010

Ezt a filmet 2010-ben forgatták Told községben , mely Magyarország egyik legelmaradottabb települése Hajdú-Bihar megyében. Itt mindenki nyomorult, minden magyar ember, cigány, nem cigány, jelene sivár, jövője kilátástalan. Senki nem gyűjt nekik „ nemes célokra”, például új fatemplom építésére. Másra sem… De sokat mesélhetne Olga, aki a közeli családsegítő részéről látogatja a családokat, mennyire tehetetlennek érzi magát sokszor, e kilátástalanság közepette.  A több mint hat hónapon át zajló, állandó jelenlétre épülő forgatás olyan emberek és gyerekek életét követte nyomon, akiknek sorsát a munkanélküliség, az éhezés, az uzsorakamat pecsételi meg.

Ha erről valaki többet szeretne tudni, most beülhet a kényelmes, jól fűtött moziba kólával, kuttogatott pakoricával.  Ez azonban nem izgalmas krimi, nem akciófilm, nem nyál a négyzeten. Ez a film a mélyszegénység problémáját sorsokon , történeteken keresztül ábrázolja, törekszik arra, hogy személyes és emberközeli pillanatokat tudjon hitelesen közvetíteni. Nem ítélkezik, nem keres felelősöket, egyszerűen csak jelen van. Talán újra lehetne gondolni a film kapcsán a szegénységről szóló rosszul-jól működő sztereotípiáinkat.  Biztos nagyon fog Téged is érdekelni. A mozi bevételeit államunk jótékony célokra  ( pl. Lázár Frakcióvezető Úr közúti biztonságára) fogja fordítani. Járulj hozzá, vegyél jegyet. Vagy van még más ötleted?