Szemelvények Közép-európai mítoszvilágunkból
2016 december 19. | Szerző: amfortas
A dicsőséges honfoglalástól botladozva jutottunk el Nándorfehérvárig, a Török felett aratott győzelmünk volt talán az utolsó nagy történelmi tett, amivel a Magyarság büszkélkedhet.
Ehhez képest illene kissé önkritikusabbak lennünk ha önmagunk történelmét megpróbálnánk kívülről szemlélni.
Nagyjából ezidőtájt tehát, Amerika felfedezésével elkezdett átrajzolódni a világ fontossági térképe, a mi térségünk egyre érdektelenebbé vált se tenger, se nyersanyag, semmi stratégiailag fontos terület. Az itteni utak sehonnanból érkeztek, és sehová nem vezettek. A sötét középkor világa valahogy itt megragadt közép-kelet Európában . Mert minden völgy-katlanban , minden kis domb mögött rettegő, rosszarcú, visszataszító, gyűlölködő nációk leskelődtek és fenekedtek, többnyire saját magukra. Érthetetlenül karattyoló magyarok, koszos polyákok, ápolatlan románok, primitív bolgárok, pállott leheletű horvátok, csipás szlovákok, bosszúszomjas, sunyi szerbek. Akik mindig csak üzengetnek, soha nem beszélnek egymás szemébe, lekushadt fejjel figyelnek és várják az alkalmat, mikor vághatnak kést a másik hátába. Mindegyiknek megvan a maga kizárólagos elmélete: saját létezésének magasabb-rendű jogához és a másik megsemmisítéséhez, elpusztításához. Mítoszaik saját nagyszerűségükről és a másikak gyávaságáról szólnak, hősi énekeik arról, hogyan gyilkolták le a másik nép asszonyait, gyermekeit. Iskoláikban csak a saját történelmi verzióikat okítják arról, amit lépten-nyomon el is sírnak mindenkinek: ahogy a tatárok, törökök kizárólag őket irtották, s csakis ők védelmezték egyes egyedül az igaz hitet a hitetlen gyaurokkal szemben, az igazságtalan uralkodók csakis őket nyomták el, merthogy ők viszont mások, igazabbak, jobbak bármely szomszédjuknál és népeknél széles e földkerekségen. Ők már megharcolták a maguk harcát, megbűnhődte már e nép, ezért nekik több jár majd az osztozkodásnál, és rájuk más törvények vonatkoznak, mint tudjuk. Már népmeséikből is kiderül, mennyire bölcs és igazságos királyaik és népük volt, s réges-régen övék volt minden erdő, mező, patak, madárfütty, szűz Mária országa, s nagy igazságosságuk persze azt mondatja velük furtonfurt, hogyhát dehogy is kívánják más javát, , csakis azt, amit őseik vérükkel szereztek. Ilyenkor botokkal nagy térképeket rajzolnak a homokba, matricákat gyártanak a nagyvilág okulására, mekkora nagy volt régi dicsőségünk.
Aztán egymással vitatkoznak egykori határok pontos helyén , történelmi városok népességének összetételén, hovatartozásán, évszázados ládák mélyéről poros, kirojtosodott szélű ősi zászlókat, olvashatatlan okmányokat kotornak elő, rovásírásra fordítják s onnan vissza, hadonásznak velük, hagyományőrző zsibvásárokat rendeznek. Megfogják egymás kezét és szívbemarkoló dalokat énekelnek, könnyük folyik, testüket rázza a sírás , lapogatják egymás vállát és markolásszák övükben a csorba kést. Már a második pohárka után a közéjük befurakodott gátlástalan lúdtalpas zsidóról morognak, akik rosszabbak még a szomszéd népnél is, mert nekik aztán semmi se szent, se a család, se a föld, se zászló, se himnusz. Elveszik a munkájukat, ügyeskedő, gúnyolódó álszent parazita faj, vérüket az igazságért sohasem ontanák, mártírok is kényszerből, képmutatásilag lennének, de mindig a hatalomhoz dörgölőzve próbálják megúszni, nem becsülik az igaz nép kultúráját, templomaik klub- bagdadi bazár, másokat legojozó, egymást ajnározó, csencselő banda. Olyanok, akár a cigányok, horkant fel ekkor valaki, s megvan a következő gyűlölhető ellenség, a szutykos rohadt tolvaj cigó banda.
„Vér és igazság”, tölts még egy pohárkával testvér!
-Nesze neked, Sztálin, te kitagadott pópa- vicceskedett Churchill anno. Könnyű dolgod lesz, mert itt nincs közösség, együttlét, csapat, mert itt mindenki csak és csakis magának kapar. Kísérletezz velük, úgyis gyűlölsz mindenkit, beleértve saját ragyavert képedet, kaukázusi népedet!
Az a kevéske itt rekedt európai-latin kultúr- világ bűvkörében élő ember igyekszik összekapni magát, futnak a pályaudvarra és el innen, Márai, Faludy, Kundera, Lem, hosszú a rövid névsor… és még örülhetnek, hogy maguk csomagolnak és nem őket csomagolják.
Az íróasztalok mellett közben már írja a névtelen levelet a csőcselék, az utcákon áporodott szagú sunyi csellengők figyelnek, penészes falak biztonságából suttogja a törött gerincű megmaradt, hogy mindegy, nem érdekes, ezt is túléljük, de legalább rend és nyugalom legyen. Építsünk kerítést, ide senki se jöjjön, távolról csodálja a tájat, ha mégis erre téved, fáradjon a kasszához és mi cserébe nem nézünk a szemükbe. És ők, akik idejönnek, figyelik a rezervátum bennszülötteinek virtuskodását, fényképeznek, emléktárgyakat vásárolnak, elismerően csettintgetnek, megkóstolják a szeszt meg a zsíros- paprikás kosztot, aztán hazatérve mutogatják a szomszédnak a képeket és együtt szörnyülködnek egy pohár whisky mellett, megfogadva, hogy ez volt az utolsó efféle kalandtúra. Jövőre Loire menti kastélyok lesz, Salzburg, ünnepi játékok, Bayreuth, Cannes, vagy az újvilág megannyi csodája, csak ezt a koszlottságot ne kelljen többet ízlelgetni, szagolgatni.
De mi meg itt élünk, ezt szoktuk szeretni, ide gyökereztünk, földhözragadtak, mert ez a mi hazánk, nem szeretjük kinyitni szemünket, mert ébred az irígy tehetetlenség, hogy mi sosem leszünk jobbak, mint lehetnénk, hát ezt érdemeljük, megdolgoztunk, megszenvedtünk érte.
folytköv.
Chris Maene
2016 december 8. | Szerző: amfortas
Daniel Barenboimnak 2011 szeptemberében Sienában Liszt Ferenc 200 éves, de felújított zongoráján volt alkalma játszani. Meglepte a különbség az általa is használt Steinway zongorák és e között, s ettől kezdve arról álmodozott, hogy egy ilyen hangzású zongorára tesz szert. A Steinway & Sons nem vállalta volna, de ekkor egy patinás Belga hangszerkészítő, Chris Maene egyeztetve Steinway-al és Barenboimmal, elvállalta a zongora elkészítését. 18 hónapos, 4000 órányi munkával végül elkészült a hangszer.
Barenboim első Schubert koncertje ráirányította a figyelmet az újratervezett zongorára, majd egy szűkebb körben Beethoven Appassionata szonátáját Steinwayn, majd az új Chris Maene zongorán is lejátszotta. Volt, aki elragadtatottan nyilatkozott a hangszerről, volt aki a nagy hasonlóságra szavazott, de legtöbben nem értették, miért az a nagy szenvedély, ahogy Barenboim a zongorához ragaszkodik azóta is. Ő pedig, hangsúlyozva, hogy a Steinway zongorával semmi baja, mégis, az új zongora hangja tisztább, az egyes hangok jobban elkülönülnek egymástól és ez a darabok zenei szövetét is „átláthatóbbá” teszi, máshogy kell a zongorabillentyűket megérinteni, s a pedálozás is más technikát igényel.
Az újragondolt Liszt- zongora kifejlesztése a belga hangszerkészítő Chris Maene által tehát sikeresnek bizonyult, ( Itt egyebek között pl. a hagyományos hosszanti húrozás mellett átlósan is futnak húrok, sárgaréz helyett vörösréz anyagot használnak.) s a jövőben a Steinway & Sons céggel közösen fogják gyártani.
Daniel Barenboim néhány napja ezzel a zongorával adott a Dohány utcai Zsinagógában koncertet.
Fazioliról majd talán egyszer máskor….
https://www.theguardian.com/music/2015/may/26/daniel-barenboim-reveals-radical-new-piano-design-ive-fallen-in-love-with-it
Elon for President! Én időben szóltam!
2016 december 1. | Szerző: amfortas
Elon Musk egyszerre valósította meg az elmúlt évtizedek legnagyobb előrelépését az űr-, a jármű- és az energiaiparban.
Mostanság új területre tört be a Tesla. Elon a közelmúltban ismertette a vállalat legújabb termékeit. A jövő energiatakarékos otthonába fejlesztett tetőpanelt, s egy hozzá tartozó akkumulátorcsomagot. Az akku tárolja a ház tetejére szerelt napelemek által előállított energiát. Ez a ház teljes energiaigényét, és a garázsban álló Tesla töltését is biztosítja.
Sikeresen visszatért 2016 augusztusában a Földre a Space X Dragon űrhajója. Egy tonna rakományt is hozott magával a Nemzetközi Űrállomásról. Már kísérleteznek a 1200-1300 km/h sebességű csővasúttal is.
A szoftverek, az elektronika, a legmodernebb anyagok és a számítástechnikai teljesítmény harmonikus egyesítése Musk lényeges adottsága, aki képességeit kihasználva kövezi ki az elképesztő gépek és a tudományos-fantasztikus álmok valóra válásának korába vezető utat. Egyszerre valósítja meg az elmúlt évtizedek legnagyobb előrelépését az űr-, a jármű- és az energiaiparban egyaránt.
Olyasmit alakított ki, ami a Szilícium-völgy legtöbb vállalkozójának nem sikerült: értelmes világlátást. Megszállott zseniként halad a valaha kitervelt legnagyobb szabású felfedezőúton.
Üdvös lenne jól odafigyelni Rá.
LangLang
2016 november 16. | Szerző: amfortas
Lang Lang első magyarországi koncertjén, mintegy tíz éve, közvetlenül a zongora előtt – alatt ülve csodálhattam, ahogy egy kirobbanó tehetségű zongorista Rachmaninov 2. zongoraversenyét hihetetlen könnyedséggel, a közönség felé ki-kimosolyogva játszotta. David Helfgott története jutott eszembe, aki ( ld. “Ragyogj” c. film is) fiatalon vizsgaelőadásán Rachmaninov zongoraversenyét játszva kattant be. Más világ, más generáció, más történet…
Ezen a novemberi MÜPA- koncerten Lang Lang brilliáns zongorajátékával, lenyűgözött mindenkit. A Liszt H-moll szonáta rendkívüli technikai felkészültség mellett egy gondolkodó, elmélyült előadóművészt igényel. A kínai fiú (34 éves) felnőtt a feladathoz, bár néha eltúlzottnak hatásvadásznak éreztem gesztusait, hosszú szünettartásait.
Titkon reméltem, hogy egy Allegro Barbaro-ráadás gesztusával Kocsis Zoltán emlékének is adózik.
Lang Lang New York kulturális nagykövete. Szeretjük, jó, hogy van. Minden rendben.
Kocsis
2016 november 8. | Szerző: amfortas
Néhány hete, a Kékszakállú főpróbáján mögötte ültem, akkor láttam utoljára. Fáradt volt, ülve vezényelt, suttogva beszélt a zenészekhez, szünetben sem ment ki, csak úgy nézett maga elé, talán a zenekari ároktól búcsúzott. Azt gondoltam, talán épp azon tűnődik, elérte, amit akart, a mű elkészült, az alkotó pihent.
Ő volt Schiff András és Ránki Dezső mellett a három csodagyerek legcsodábbika. A legnagyobb szájú, a legmakacsabb, az öntörvényű fenegyerek. Olyan, mint azok, akik a Valahol Európában-ban könyörögnek, hogy akasszuk fel… és valahogy mégis olyan elegáns fenegyerek volt. Kocsis Zoltán nevét az én generációm gyerekként tanulta meg. Aztán egyszer csak, még a Kádár-korszak derekán, félrelökve a zenéről kérdezősködő riportert, kíméletlenül kiosztotta a rendszert. Ott volt a Charta 77 aláírói között. Határozott véleménye volt emberekről, művészekről, politikáról, amit sohasem rejtett véka alá. Voltak kevésbé vállalható, sőt rassz-ízű elszólásai is néha egy-egy interjúban,-( 11 zsidó, 11 roma zenekari tagról) mert nem érdekelte az esetleges konfrontáció, , de akkor félrenéztünk, mert a zene iránti alázata, perfekcionizmusa és maximalizmusa nem ismert semmilyen határt, és ebbe beletartozott az is, hogy mindent ennek rendelt alá, emberi kapcsolatait is.
Zongoraművészként csúcsra ért, már nem volt hova tovább, minden idők legnagyszerűbbjével, Richterrel koncertezett, és kevés lett a zongora. Aztán, a Fischer Ivánnal megalapított Fesztiválzenekarból nemsokára kiválva összeakaratoskodott magának egy másik karriert a Nemzeti Filharmonikusok élén, hogy a maga perfekcionizmusára gyúrjon egy egész zenekart. Azt hiszem, sikerült ez is Neki.
Vannak ezek az óriási alakok, akikről mindenki tudja, hogy kivételesek. Ami azért fontos, mert ők sokkal-sokkal több emberre hatnak, mint ahányan valójában hallgatják, ahogy angyalokat táncoltat a billentyűzeten.
Újra-meg újra nekifutott új hegyeknek, mert „az örök-érvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre.” Mert egy élet nem elég.
Az ilyen emberek miatt választanak mások pályát, kötik magukat a kultúra, vagy a zene ügyéhez, vagy határozzák el, hogy valami kis-nagy dolgot nekik is végig kell vinniük az életben.
Aztán öreg felnőtt lett, és néztem, ahogy az arcán, a kelleténél gyorsabban elhasználódó férfifején, sörényes zenészfején megjelenik Magyarország békétlen szelleme. Hasznos volt, használta magát és elhasználtuk. Egyike volt azoknak az embereknek, akiket mindig figyeltem, ha valahol feltűntek, és most nekifutok, újra végighallgatni amit lemezen még megtalálok.
Liberace
2016 október 22. | Szerző: amfortas
Magyarországon ez a név nem sokat mond. Amerikában azonban Ő volt az első szupersztár, aki felismerte, hogy a közönség elsősorban nem csak arra figyel, hogy mit és hogyan játszik, hanem, hogy ki is lép fel színpadon? Iskolát teremtett, amit aztán a politika is kitanult, Ronald Reagantól Donald Trump-ig.( Magyar megfelelői sajnoshálistennek kevesen vannak.)
(Amint én is, Ő is) Május 16.-án született, Ő 1919-ben, Władziu Valentino Liberace, édesanyja lengyel, édesapja olasz lévén. Jóllehet, az apa is zenész volt, kezdetben fiuk zenei oktatására nem volt elég pénzük, mégis, a kisfiú már négyévesen zongorázni kezdett, és hétévesen már házi koncerteket adott. Liberace-t beszédhibája miatt a környékbeli gyerekek csúfolták, nem fogadták maguk közé, mert már fiatalon mindene volt a zongora, bármi más helyett a billentyűket bűvölte.
Liberace felbukkanásával új korszak vette kezdetét: olyan hisztéria és rajongás övezte, amelyet zongorista addig el sem tudott volna képzelni. Hamar elérte, amire mindig is vágyott: a középpontba került. Előadásaira órák alatt elfogytak a jegyek, és egyre többet szerepelt a televízióba, így az Egyesült Államok első tévésztárjává vált. Színpadi műsorának elengedhetetlen része volt a ruházat: a csillogó-villogó kosztümök, a méregdrága bundák, ékszerek és az elmaradhatatlan aranygyűrűk, amelyek nem akadályozták abban, hogy gyilkos módra üsse a billentyűket. Liberace show-elemeihez tartoztak szülei, előre eltervelt hatásvadász módon édesanyját rendszerint mutatnia kellett a tévének koncert közben, aki fia összes koncertjére jegyet kapott. És, ami még inkább különccé tette Lee-t – merthogy barátai kérésére így szólították – az az volt, hogy a dalok között mesélt magáról, viccelődött, vagy éppen elmondta –önmagáról is- véleményét. Zongora-előadásai inkább klasszikusok voltak,
(érdekes módon Amerikában ennek is megvoltak a hagyományai: Rachmaninov saját szerzeményeivel turnézott , de Bartók Bélát is ide lehetne sorolni: Amerikában a 30-as, 40-es években rajongtak a klasszikus zenéért…) de Chopin és Liszt mellett játszott boogie-woogie-t, szentimentális szerelmes dalokat, szalonzenéket, dzsesszt is, és az akkori nagy slágereket is, mint például a Mack The Knife-ot, vagy a Hello Dolly-t.
Az évek során hírneve olyan nagyra dagadt, hogy 1958-ban saját televíziós műsort kapott az ABC televíziós csatornán. Fiatal korában néhány filmszerepet is játszott, karrierjének csúcsán pedig vendégszerepelt a The Muppet Showban, és fellépett az Oscar-gálán is. 1954-ig közel félmillió példányban fogytak lemezei, legsikeresebb előadása, az Ave Maria viszont önmagában háromszázezer példányban kelt el. Még életében hat aranylemezt kapott, és az 1960-as és 70-es évek legjobban fizetett zongoristájává vált.
Számtalanszor szemére vetették a fényűzést és pompát kedvelő életmódját, királynői jelmezeit, és affektáló, nőies hangját. Voltak lapok, amelyek finoman, vagy kevésbé finoman céloztak a homoszexuális hajlamaira, de ő rendre beperelte a szóban forgó sajtóorgánumokat, és megnyert minden pert. Éveken keresztül híreszteltette magáról, hogy párkapcsolatban él Sonja Henie olimpiai, világ- és Európa-bajnok norvég műkorcsolyázónővel, akire később Hollywood is felfigyelt. Ma már tudjuk az igazat; Liberace-t csak a férfiak érdekelték. Élete legkínosabb botránya volt, amikor korábbi alkalmazottja, Scott Thorson beperelte. A szegénysorból származó fiatalembert 19 évesen vette magához Liberace, és ő lett a showman mindenese: titkárja, állatorvosa, sofőrje, show-segédje és: öt évig a szeretője is, az idősödő ikon kedvéért még az arcát is átoperáltatta, hogy minél inkább hasonlítson Liberacera. 1986 novemberében Liberace még színpadra lépett a New York-i Radio City Music Hallban. Ez volt élete utolsó fellépése, az ezt megelőző huszonegy napban tizennyolcszor adott koncertet. Korábban még arra is vállalkozott, hogy egy nap során két hosszú előadást adjon. Azonban utolsó évében már csak az ágyat nyomta, legyengülve, kihullott hajjal szenvedett az AIDS-től. Aztán egyszer csak tüdőgyulladás támadta meg, szervezete már nem tudott ennek ellenállni. Másságának végső bizonyítékára azonban még egy kis ideig várni kellett, mert publicistája és barátai nem voltak hajlandóak megerősíteni a sztár homoszexualitását, és betegségét sem árulták el, csak halála után. Egyedisége és különcsége talán jobban fent maradt, mint a zene, amit csinált. Akármilyen ember is volt Liberace, amit a színpadon művelt a zongorával, az páratlan volt.
ez nem egy nemzet…
2016 október 16. | Szerző: amfortas
NEM
Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,
Nekem szülőhazám itt e kerítésektől ölelt
kis ország, nemmesszeringó gyerekkorom hiánya.
Csakhogy tisztázzuk:
Ez nem egy fajgyűlölő nemzet.
Nincs bennünk semmi kinézés,
bár kinézek az ablakon, ha ugatnak a kutyák. Azt mondják, amelyik ugat, az nem harap. Csak lop, bevándorol, gyújtogat és követel. Elszennyezik országunk poros lábnyomukkal, sátraikkal kitapossák a mezőt. Még jó, hogy a reformok működnek, így legalább ebben biztos vagyok.
Dehát ez tényleg nem egy fajgyűlölő ország!
Csak ha leszáll mellőlünk egy cigány,
első dolgunk megnézni a tárcánk.
Ez nem egy diszkriminatív ország,
bár a muszlimok és a zsidók lenézése alap, hogy normál.
Ez nem egy agresszív ország,
kérdezzétek csak meg László Petrát.
Ez nem egy önző nemzet,
csak jobban szeretünk kapni,
mint adni.
Itt jó az oktatás,
csak lassan több a stadionunk, mint iskolánk.
Ez egy fitt ország.
Persze kizárólag a heti öt testnevelésnek köszönhetően,
és amúgy is, háromból két ember nem túlsúlyos, csak vastag csontozatú.
Ez egy tudatos ország,
ezért nem vehetsz 18 alatt még vizet sem a dohányboltban
(harmadfokú hőségriadóban).
Ez nem egy provokatív ország.
Csak az “anyád” gyakrabban hangzik el, mint az “édes anyám”.
Nálunk a tehetség számít az egyetemi felvételnél
– évi minimum 500 ezerért.
Ez nem egy szegény nemzet,
bár a havi átlagkereset alig éri el a bruttó 170 ezret.
Ez nem egy szexista nemzet,
pontosan ezért keresnek a nők kevesebbet.
Ez nem egy homofób ország,
de vonulós pride-ot lécci ne tarcsá!
Ez egy befogadó ország,
de csakis cuki kisállatok esetén.
Ez egy korrekt nemzet,
ahol a nácik kiskutyákkal fotózkodnak és az árusok a saját boltjukból lopnak.
Ez egy alapos ország,
azért tart ennyi ideig a Moszkva téri felújítás.
A munkamorál kitűnő: ötből négy ember sugározza az energiát,
az ötödik meg dolgozik.
Ez egy becsületes ország,
bár a bliccelés nemzeti sportág.
Mi sosem ítélünk elsőre,
feltéve ha
nincs tetkód, színes tincsek a hajadban, fülhallgató a füledben, nincs rajtad fekete, nem iszol és nem dohányzol.
És persze bőröd színe egy árnyalattal sem sötétebb a hónál.
Itt mindenki tudja a tutit,
mindenki tudja, hogyan kell jobban csinálni.
Ezért jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
És ha már itt tartunk:
ez nem egy irigy nemzet.
ez nem egy rosszakaró nemzet.
ez nem egy konok nemzet.
ez nem egy egyhelybentoporgó nemzet.
ez nem egy gyűlölkődő nemzet.
ez nem egy lusta nemzet.
ez nem egy saját kertjébe szaró nemzet.
ez nem egy rasszista nemzet.
Ez nem egy,
egy,
egy…
Ez nem.
Ez nem egy nemzet.
Előzmény:
Egy magát nyugdíjas pedagógusnak valló fész-polgár, Kenéz Endre Zoltán, (azt mondja magáról, hogy a Katolikus Egyetemi Középiskolában tanított), a fészen egy középiskolás diákról írt. A diák egy slam poetry pályázaton díjat nyert művével. Verse követi a magyar irodalmi hagyományokat, s egyben a slam poetry műfaji-tartalmi kereteinek is megfelel. Vélem, ennek alapján nyerte el a pályázat zsűrijének elismerését. KEZ a diáklányt „libbant kurvának, zsidó patkánynak nevezi”, s követeli a gyerek (fiatal) iskolája igazgatójától, hogy őt, a diákot páros lábbal rúgja ki. A gyereket (fiatalt) is, édesapját is megfenyegették. Azóta az édesapa hozza-viszi a gimnazista gyerekét. Itt tartunk.
Azért van kedvező fejlemény is. Íme.
Kedves Pályázók, Tisztelt Szülők és Olvasók! Értesültünk arról, hogy a Facebookon Kenéz Endre Zoltán egyik pályázónk, az NNM-program rasszizmus témájában díjazott Gyarmati Fanni Nem című alkotása kapcsán megengedhetetlen hangnemű, rasszista, gyűlöletkeltő, rágalmazó, becsületsértő bejegyzést tett közzé. Kijelentjük, hogy a legmesszebbmenőkig kiállunk középiskolás versenyzőnk mellett, és mélyen elítéljük Kenéz Endre Zoltán megnyilvánulását! Az NNM csapata.
Kékszakáll …
2016 október 13. | Szerző: amfortas
Ha a titokzatos herceg történetén keresztül netántalán úgy látjuk a férfi-női kapcsolatokat, hogy azok állandóan változó minősége hogyan követi egymást egy életen át, beépülve egy személyiség fejlődésébe, akkor lehet, hogy magunkra ismerünk.
Judit szeretne Kékszakáll képzeletén keresztül annak szívéhez eljutni. Férfi és nő itt látszólag egymás iránt elkötelezettek, Judit mindent felad, hogy Kékszakállhoz kötődhessen, az pedig lépésről- lépésre (ajtóról ajtóra ) adja fel magát Juditnak, így mindketten bejárva az egymásra ismerés és eltávolodás állomásait. A nő fokról-fokra ismeri el a férfi „ bűnösségét”, ismeri fel a Kékszakállról szóló mendemondák igazságait,ugyanakkor a zárva tartott ajtók nem a bűn bizonyítékai, hanem a herceg múltjának , lélekfejlődésének állomásai, hiszen az ajtók mögött a múlt asszonyai élnek: ki ilyen, ki olyan erényekkel és gyarlóságokkal került Kékszakáll poklának bugyraiba. A herceg nekik köszönheti mindazt, amivé vált.
Judit lett volna e személyiségfejlődés utolsó állomása, kiteljesedése, ha ez a felismerés egyáltalán bekövetkezhet, de Judit nem nyerhette el a boldogságot Kékszakáll mellett, így marad egy emlékkép, a többi zárt ajtó után egy újabb záródik. A herceg pedig felismeri, hogy életében nem lesz több esély, Judit után nem várhat már további megváltót, akitől személyisége egy zsákutcából tovább fejlődhetne.
Agymosás, alapfok
2016 október 11. | Szerző: amfortas
Sok találgatás volt már e videó körül, hogy vajon hogyan is volt ez lehetséges. Most elmondom a frankót: Ha megnézed a videót, akkor az alapján meghozhatod a saját ítéletedet, de a felvétel eredeti és jelenlegi célja is az, hogy felnyissa az emberek szemét: nagyon sok információt beengedünk az elménkbe anélkül, hogy megvizsgálnánk azokat, nem figyelünk arra, hogy mennyire sok helyről igyekeznek minket negatív irányba befolyásolni, manipulálni és nem is vesszük észre. Miközben gyakran azt mondjuk, hogy a médiától származó információ nem hiteles, máskor gond nélkül elhiszünk dolgokat ugyanannak a forrásnak. De még ha nem is szubliminális üzenetekkel, hanem a folyamatos sulykolással elérik, hogy sok ember egyetértsen olyan eszmékkel, melyek egy fejlődő társadalomban megkérdőjelezhetők lehetnének, de mivel oly sok ember feltétel nélkül egyetért, ezért igazságnak tekintjük. Válogasd meg hát jobban az információid forrását, mert azok alkotják majd a gondolataidat, ezek pedig befolyásolják a cselekedeteidet végső soron pedig az életedet!
Szilveszter
2016 december 31. | Szerző: amfortas
BUÉK!
Oldal ajánlása emailben
X