Az összerakós játék

2009 július 8. | Szerző: amfortas

 

Minden az erőfeszítésről szól. Ha valami túl könnyen jön hozzád, ne bízzál abban. Ha benne van “a vér, a verejték és a könnyek”, no akkor már bízhatsz benne. Képzeld el, ha ötéves gyerek lennél és én azt mondanám neked: “Itt az összerakós játék, már össze van állítva.” Vajon élveznéd-e? Nem. Az első dolog, amit megtennél, hogy felráznád a játékot a dobozban. Minél jobban felrázod, annál kaotikusabbá válik.  Utána kiborítanád a padlóra és elkezdenéd építeni az összerakós játékot. Itt kezdődne a szórakozás és ez pedig abból adódik, hogy az embernek van egyfajta vonzódása és természetes törekvése a káoszból a rend felé haladni.  Erről szól az erőfeszítés is. Azt a boldogságot, amely megadatott nekünk nem érezzük úgy, mint boldogságot. Az a boldogság, amelyet megteremtünk – ez az amit ténylegesen boldogságnak érzünk! Ha az életedben van a fájdalom és a küzdelem, jusson eszedbe  az összerakós játékkép. Emlékezz arra, hogy Te kérted a verejtéket a homlokodra egyszerűen azért, hogy érezhesd , milyen Teremtőnek lenni. És tudd, hogy bármivel is küzdesz, annak lesz, kell legyen pozitív eredménye. Igénybe veheti az egész hetet, az egész hónapot, az egész évet , akár az egész életedet, de ha visszagondolsz az erőfeszítéseidre, eredményeként bizonyára látni fogod a maga tökéletességében azt a képet, ami a Te megélt életed. És soha ne riasszon vissza, -és ne is gondolj arra a rettentő tényre, hogy a természet, a világ  egy egyirányú utcában a rendből a káosz felé halad….

 

Nagy elvárások

2009 július 8. | Szerző: amfortas

 

Az egyik legnagyobb kihívás egy kapcsolatban : megtanulni a feltétel nélküli viselkedést. Elvárásokat támasztani és feltételeket megszabni egy kapcsolatban  végül az áldozat-állapothoz vezet. Minden alkalommal, amikor panaszkodunk – különösen ha ugyanarról a dologról – elvárjuk, hogy a másik ember tegye jobbá a kapcsolatot. Nagyon valószínű, hogy valami nincs rendben, de ha ugyanaz a téma ismétlődik és a veszekedés forrását képezi, az áldozat-állapot nem fogja megerősíteni a kapcsolatot. Sőt. Az áldozat-állapot sérti a kapcsolatot mert a “szegény én” energiáját viszi bele, és ez nem visz semerre sem .
Hatalmas dolog befelé nézni és megkérdezni:
Mi az, amin dolgozhatok magamon ahhoz, hogy jobb kommunikáció jöjjön létre?
Van egy alapgondolat: – adni és kapni ahhoz, hogy osztozzunk. Az adást többféleképpen lehet kifejezni. Az egyik: megadni mindent, amit az, aki kap, akar: szeretetet, gyengédséget, bölcsességet, leckét, erőt, időt, energiát, pénzt, stb… De ennek van egy másik módja: kérni a segítséget és megengedni a másik embernek, hogy adjon, ezáltal segítve őt. Gyakran, amikor panaszkodunk, azt nem azért tesszük mert törődünk a másik emberrel, hanem inkább azért, mert saját magunkkal törődünk és zavarban vagyunk. Kérni néha a másikkal való osztozás módja.
Volt olyan kapcsolatom, aki nagy problémában volt az elvárások miatt.
Talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy Neki voltak elvárásai, de nem hibáztathatom őt.   Jobbára otthon dolgozott  és gondban volt a szervezéssel és rendcsinálással. Gyakorta arról panaszkodott, hogy nem tudta rendben tartani a papírjait és az iratait otthon és azok végül
az ebédlőasztalon gyülemlettek , a hálószobában és minden más szabad helyen a lakásban. Részemről úgy gondoltam, ha nem elvárás, hanem felajánlás akkor a rendrakás a papírjai között ajándéknak tűnik majd számára és a legkisebb törekvésem  a rendcsinálásra  az Ő személyének őszinte megbecsüléseként  ösztönözni fogja őt a munka és egyben párja melletti kitartásban. Nem tudom, sikerült-e , de ártani nem ártott semmiképp.

Mi történik, ha megfelelő tudatossággal teszed fel a kérdést, de a másik személy nem igazán hallgat, vagy hall meg ? Legtöbbször, amikor valami akadály van egy kapcsolatban, az arról szól, hogy a szükségről tudjunk gondoskodni – bármit is mond, gondol vagy tesz a másik ember – és hogy nyújtsunk neki lehetőséget arra, hogy saját magán túllépjen. Vajon a valódi szándékod-e az, hogy segíts neki
fejlődni?  Mindnyájunknak vannak problémái. Mindnyájunknak kell segítenünk egymást abban, hogy magunkon túllépjünk. Nem arról van szó, hogy irányítsuk a kapcsolatot, hanem arról, hogy a kapcsolatba belevigyük az előre mutatót… . Ha a lelkeknek együtt kell lenniük,  ahhoz legtöbbször megvan a “kémia” és: a lehetőség. Ha az ember nem akar változni, a lelkek  nem lesznek együtt. Az áldozat-állapot nagyon erős a kapcsolatokban és néha egészen jól megérthető okokból kifolyólag. De, ha egy kapcsolatban nem hozzuk magunkat, akkor  annak vége. Két választásunk van – aggódni vagy  azt mondani: “Mit tudok érte tenni”. Elakadni az áldozat-szerepben  csak haragot és negatív eredményt hozhat . Honnan jövök? Ki vagyok? Olyan vagyok-e, mint aki kap, vagy olyan, mint aki ad?
Ahelyett, hogy állandóan többet várnék el a holnaptól megbecsülöm azt, amim van – és ami vagyok – épp most. Hamis és önző elvárásokat nem engedhetek meg magamnak és nem kérem másoktól.

Kék Szalag

2009 július 6. | Szerző: amfortas

Idén a Kék Szalag : Az idő korrekt, sem túl meleg , sem zegernyés, szél is volt elég és nagyjából tartotta, amit ígért, az éjjel motorozók idén nem tudtak érvényesülni. Hajók rekordszámban és többségük nem a győzelem, hanem a részvétel és élvezet miatt. Örömvitorlázás. Igaz, vannak  mindig elhajlások az operettvitorlázás felé, de valahogy ez sem volt zavaró, a „celebek” nem nagyon  magamutogattak, talán ők is felismerték, hogy  vitorlázni  jó és nem csak azért, mert ez image-építő. A rendezés olyan volt , amilyen , a vélhető bevételekből finoman szólva szerényen gazdálkodtak, a sajtó és főleg az internetes kommunikáció szánalmas és ráadásul  használhatatlan volt. 614 nevezett hajóból 20.iknak befutva nekünk sem lehetett okunk panaszra.

Búcsú a fegyverektől

2009 július 1. | Szerző: amfortas

Ha az a kérdés merül föl benned, hogy lesz-e  egyszer béke a Közel-Keleten,  akkor gondolkodj el először is azon,  milyen konfliktusaid vannak nap mint nap a családtagjaiddal, munkatársaiddal, a szomszédoddal,  a hivatallal, az autóssal, ha biciklis vagy, vagy a biciklissel, ha autót vezetsz és így tovább. Hiszen Te ezekkel az apróka konfliktusokkal sem  tudsz  sokszor zöldágra vergődni  , hát akkor hogyan képzelnéd el a Palesztinokról és az Izraeliekről, hogy kijöjjenek egymással ?  Könnyű az okok,  a politika vagy a mozgalom törekvései mögé nézni, de talán a politikai figurák, és a mozgalmak is hatékonyabbak lennének, ha a legfontosabb okok mögé néznénk – és megteremtenénk a békét magunk és mindenki más között a környezetünkben .
A megoldás a világbékéhez is talán főként abból áll, hogy a világban lévő konfliktusok,  nézetkülönbségek alap-okához forduljunk ami többnyire  ugyanaz, mint a saját türelmetlen viselkedésünk egymáshoz.
Képzeld el, hogy bal lábbal kelsz. Ahelyett, hogy szerető férj, anya vagy apa lennél, – idealizált módon- , ma meglehetősen mogorva vagy. Ha valaki arra kér reggelinél, hogy add oda a vajat, te odahajítod.  Hangosan szól a rádió és rászólsz valakire, hogy azonnal halkítsa le. A gyereknek csak most jut eszébe az, amire most már nincs időd… Pedig ma van a névnapja, de ezt is elintézed  lelketlen hányavetiséggel. Amikor végre eljössz otthonról és közlekedsz, már kissé agresszív vagy.  Valaki eléd vág az úton, és  bizony, odamondogatsz neki. Megérkezel az irodába, részt veszel a megbeszélésen és elhallgattatod fiatal kollégádat egy éles megjegyzéssel az erősebb jogán,  mert javaslata  szembeáll a tiéddel.  Lealacsonyítod valakinek az önbecsülését és ez egykönnyen tönkreteheti a napját.

          
Folytathatnám a végtelenségig , de úgy gondolom, hogy érthető  a lényeg. Itt az alapképlet: egy dühös ember + egy boldog ember = két dühös ember.
Ha türelmetlen, ítélkező, cinikus vagy szarkasztikus vagy , a felgyülemlett harag amely rossz irányba hömpölyög tovább, és megfertőzi a környezetedet, akkor  mások ugyanazokkal a fortélyokkal kezelnek sajnos  várhatóan téged is, és ennek sosem lesz vége. A szép csomagolásba öltöztetett jó szándék  zavarba jön és védekezésből hasonlóan reagál, aztán már élesben lövöldözünk egymásra.
Úgy gondolom, hogy mindannyiunkra alaposan ráférne megvizsgálnunk   saját viselkedésünket és eldöntenünk, hogy elrendeljük a tilalmat az általunk a mindennapi életben használt fegyverekre.  Ezek a fegyverek a mi meggondolatlan negatív szavaink , rossz  reflexeink és viselkedéseink.
És egyszer aztán, miután lépéseket tettünk meg afelé, hogy elfogadjuk mások meggyőződéseit, véleményét és viselkedését,  ha figyelmesebben megtekintjük mindennapi életünket, milyen irányba változott, akkor vizsgálgathatjuk és   várhatjuk el más szinteken is , hogy  a politika, a törzsek és  nemzetek egymást  türelemmel és  emberi méltósággal kezeljék.

http://www.youtube.com/watch?v=puqsKGy0L_E&feature=related