Mert ajándékozni jó. Mert jobb adni, mint kapni. De mit is? És miért is?
Miért ajándékozunk ? Mert örömet akarunk okozni a másiknak, akit szeretünk valamiért?
Hogyan ajándékozunk? És mit ?
A mi kultúránk a vásárlási kedven alapszik, a mindkét fél számára előnyös csereüzlet alapeszméjén. A kirakatokat nézegetve mindent megtalálunk, amit megengedhetünk magunknak, bármit megvásárolhatunk készpénzre vagy hitelre, amit persze pénztárcánk megenged, sőt néha azon túl is.: Ennek élvezetén alapszik sajnálatos módon az emberek többségének boldogsága. Nem csoda, hogy az emberek aztán ugyanilyen módon kezelik embertársaikat is. Egy olyan kultúrában, ahol a piac az úr, ahol az anyagi boldogulás jelenti a legnagyobb értéket, ott egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberi szeretet-kapcsolatok ugyanebben az árucsererendszerben működnek. Az ajándékozás apoteózisa, megdicsőülése csúcspontján a karácsonyi ajándékvásárlási őrületben gyönyörködhetünk, íme, nézz körül!
Amíg a mi kultúr- környezetünkben az ajándékozás a szeretet egyik legfőbb kifejezőeszköze, addig a törzsközösségekben, ahol a magántulajdon ismeretlen fogalom volt, a birtoklásvágy betegségnek számított. Vannak indián törzsek, ahol a mai napig is, ha észreveszik valakin az irigység, mohóság, vagy egyszerűen a túlzott tárgyszeretet jelét, ezen komolyan aggódni kezdenek. Gyógymódjuk erre a betegségre az, hogy addig halmozzák el mindenféle tárgyakkal társukat, amíg a tünetek el nem múlnak 🙂 Mennyi és mennyi alkalom nyílik az ajándékozásra! Legyen az születésnap, névnap, valentin-nap, esküvő, eljegyzés, házassági évforduló, gyermekáldás, keresztelő, húsvét, ballagás, diplomaosztó, anyák napja, nőnap, gyermeknap, karácsony!!! … vagy csak úgy. Hát igen. Nemrégiben szép ajándékot kaptam egy kislánytól: üvegműves képzőművésztanoncként kezébe került egy darabka kék üveg, emlékezett rá , hogy gyüjtögetem a kék üvegcséket, nosza, megdolgozta ezt a darab üveget, csiszolgatta, polírozgatta, aztán elküldte, semmilyen alkalomra, csak úgy.
Az adás legfontosabb szférája nem az anyagi dolgok világa, hanem sajátosan emberi tartomány, csak többnyire már nem emlékszünk rá… Mit adhat egy ember a másiknak? Önmagát : nekiadja az örömét, az értelmét, az érdeklődését, a tudását, jókedvét, bánatát. És sosem azért ad, hogy kapjon.
Ha ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másikban, és az jó esetben visszasugárzik rá: ha őszintén ad, abban benne rejlik a hasonló viszonzás legszebb esélye is.