Belső templom
2008 december 26. | Szerző: amfortas
A belső templom
Amikor tiszta szívedből adsz, cserébe biztosan kapsz valamit.
Tudom, hogy sok ember csalódik amikor adakozó, és semmit nem kap érte. A lényeg abban van, hogy ne várd a viszonzást attól az embertől, akinek adtál.
Az öt érzékszervünk megakadályoz abban, hogy lássuk, hogy az ,aki ad, nem a másik ember. Ez azt jelenti, ha valakivel viszonyban vagy, akkor csak az odaadásra összpontosíts és ne aggódj, hogy hogyan s mikor kapod meg a magadét, mert a valódi csere nem te és a másik ember között történik, hanem te és a külvilág között.
Nem számít vajon az energia attól az embertől, vagy valaki mástól jön-e. Amikor tiszta szívből adakozol, még ha úgy ítéled is meg, hogy nem kapsz vissza eleget, vagy a másik ember nem teszi meg a dolgát, mindaddig amíg a saját teendődre összpontosítasz, az energia majd visszajön. Muszáj neki, mert így épül fel a spirituális rendszer.
Nyilvánvalóan nem adakozhatunk szüntelenül ugyanannak az embernek aki cserébe nem tesz semmit, mert megkockáztatjuk azt, hogy megadjuk neki – a Kabbalisták megfogalmazásában – a “szégyen kenyerét”. A dolgok normális kerékvágásában viszont jobb emberekké válunk ha nem számolgatunk
Kabbalisztikusan nézve, elengedni a visszatérülés iránti vágyat olyan, mint a belső templomnak a megépítése amelyben a Fény lakozhat, ezáltal hozzáférést biztosítva magunknak a kiteljesedéshez és
Erősítsd meg az egyoldalú odaadást. Nyisd ki a szíved s adjál másoknak, visszatérülésre való tekintet nélkül.
= 
Képzelet és valóság
2008 december 21. | Szerző: amfortas
Képzeletem gyakrabban válik valósággá, mint szeretném. És bárcsak néha ne lenne igazam!!!! 🙂
És bár vannak illúzióim… – ez többnyire optimizmusomból fakad-, néha azt kívánom, és ki is mondom: bárcsak ne lennének! Amikor realizmusom legyőzi optimizmusomat… A valóság és a képzelet: utóbbit midig előnyben részesítem. Hogy a valóság sokszor túlszárnyalja a képzeletet? Ütős panel ! Shakespeare óta . /”több dolgok vannak Földön s égen, Horatio, semint bölcselmetek álmodni képes” /. azaz: ami elvileg lehetséges, az egyszer az életben, a valóságban is bekövetkezik. Ma ez főleg lusta, kényelmes gondolkodásúaknak használatos megkoptatott gondolat, még ha ők sokszor ezáltal bölcselmüket vélik cserebenhagyva is. Az okosaknak, akik információikat ma már pillanatok alatt az internetről szedhetik le, megkímélve agyukat a felesleges információk tárolásától. Ezek pedig bizony sosem felesleges tartalmak: a képzelet milliárdnyi apró építőkövei. T.A.Edison, minden idők legnagyobb feltalálója kreativitását azzal segítette elő, hogy gyakran két vasgolyóval a kezében egy fotelban álomba szenderült, a vasgolyók kipottyantak kezéből, ekkor felriadt s az épp futó álmait gyorsan feljegyezte. Elalvásakor az ébrenléte alatt Őt legintenzivebben foglalkoztató problémák agytartalmai rendeződtek át álomszerűvé, és segítették újszerű megoldások átgondolásához. A kompujter, mint gépezet viszont csak adattároló, / nem álmodik…:-) /kreativitása nulla. Ha tehát ezen a síkon gondolkodnék, nyilván bezárhatnám az ötletbazárt. Mert akkor tagadnom kellene az alkotást. Alkotás során új ötleteket fejlesztünk ki, régi problémákra találunk új megoldásokat. Ha valamit megtervezünk, létrehozunk, építünk, a kreativitásunkat használjuk. 
Természetes képesség, kinek több, kinek kevesebb van belőle. Tegyük fel, grafikus akarok lenni, mert jól használom a kezem , megrajzolok bármit. Igen ám, de semmi fantáziám: lehetek így jó grafikus? Ha úgy gondolom, a valóság felülmúlja a képzeletem, talán el sem kezdek rajzolni. Aki valamit kitalál, előállít, épít, fejleszt, ír, rajzol, az használja kreativitását és nem az életből lesi el a megoldásokat. Az alkotás lehetővé teszi, hogy határokat hidaljunk át, hogy újat, szépet, hasznosat és persze néha rombolót is , teremtsünk. A kreativitás személyes, megjeleníti személyiségünket is. Megszövi viselkedésünk forgatókönyvét, jelen van álmainkban, tudatosan és tudat alatt is irányít. A legkisebb dolgokban is megmutatkozik, akár napi feladatok megoldásában, vagy hirtelen előálló helyzetek kezelésében, lerövidít, leegyszerűsít megoldási módokat. Sokszor egy ötlet kibontását is jelenti, ezért szükség van hozzá kitartásra, türelemre. És nem arról van csak szó, hogy fantáziádat szabadon eresztve olyasmit találsz ki, ami még nincs, de azt is, hogy egy már létező dolgot más szemmel nézel , közelítesz meg. Ez az életed eyik nagy kalandos színtere ! A kreativitás a művészi alkotások alapfeltétele, de ott az egyéni stílusjegyek döntő jelentőséggel bírnak. A tudományt is a kreativitás viszi előre, hiszen elképzelhetetlen fejlődése anélkül, hogy mindig újabb kérdések merüljenek fel, melyekre innovatív válaszokat, problémamegoldásokat keresünk, nem mechanikus gondolkodással. Az ember alkotóképessége kultúrákat, civilizációkat teremtett. Aztán ezen kultúrák gyökereiből táplálkozva a fantázia, kreativitás hoz létre fantáziát túlszárnyaló dolgokat. Szomorú lenne és fantáziátlanságom bizonyítaná, ha az azt túlszárnyaló valóságon csodálkoznék nap-mint nap. De azt is mondhatnám: a valóság m i n d í g túlszárnyalja a képezletet ! 🙂
És deazonbanámde, az emberi kapcsolatok szintjén viszont: ugyanaz az ember a másik szemében lehet eredeti: akinek jó ötletei, váratlan, szellemes megoldásai vannak, akire ezért fel lehet nézni, lehet tisztelni, szeretni, vagy : lehet egy csodabogár más szemszögből, aki kiszámíthatatlan, nehéz vele együttműködni, mert mindig mást csinál, mint ami elvárható: nemszeretem figura.
Az ajándék megdicsőülése
2008 december 17. | Szerző: amfortas
Mert ajándékozni jó. Mert jobb adni, mint kapni. De mit is? És miért is?
Miért ajándékozunk ? Mert örömet akarunk okozni a másiknak, akit szeretünk valamiért?
Hogyan ajándékozunk? És mit ?
A mi kultúránk a vásárlási kedven alapszik, a mindkét fél számára előnyös csereüzlet alapeszméjén. A kirakatokat nézegetve mindent megtalálunk, amit megengedhetünk magunknak, bármit megvásárolhatunk készpénzre vagy hitelre, amit persze pénztárcánk megenged, sőt néha azon túl is.: Ennek élvezetén alapszik sajnálatos módon az emberek többségének boldogsága. Nem csoda, hogy az emberek aztán ugyanilyen módon kezelik embertársaikat is. Egy olyan kultúrában, ahol a piac az úr, ahol az anyagi boldogulás jelenti a legnagyobb értéket, ott egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberi szeretet-kapcsolatok ugyanebben az árucsererendszerben működnek. Az ajándékozás apoteózisa, megdicsőülése csúcspontján a karácsonyi ajándékvásárlási őrületben gyönyörködhetünk, íme, nézz körül!
Amíg a mi kultúr- környezetünkben az ajándékozás a szeretet egyik legfőbb kifejezőeszköze, addig a törzsközösségekben, ahol a magántulajdon ismeretlen fogalom volt, a birtoklásvágy betegségnek számított. Vannak indián törzsek, ahol a mai napig is, ha észreveszik valakin az irigység, mohóság, vagy egyszerűen a túlzott tárgyszeretet jelét, ezen komolyan aggódni kezdenek. Gyógymódjuk erre a betegségre az, hogy addig halmozzák el mindenféle tárgyakkal társukat, amíg a tünetek el nem múlnak 🙂 Mennyi és mennyi alkalom nyílik az ajándékozásra! Legyen az születésnap, névnap, valentin-nap, esküvő, eljegyzés, házassági évforduló, gyermekáldás, keresztelő, húsvét, ballagás, diplomaosztó, anyák napja, nőnap, gyermeknap, karácsony!!! … vagy csak úgy. Hát igen. Nemrégiben szép ajándékot kaptam egy kislánytól: üvegműves képzőművésztanoncként kezébe került egy darabka kék üveg, emlékezett rá , hogy gyüjtögetem a kék üvegcséket, nosza, megdolgozta ezt a darab üveget, csiszolgatta, polírozgatta, aztán elküldte, semmilyen alkalomra, csak úgy.
Az adás legfontosabb szférája nem az anyagi dolgok világa, hanem sajátosan emberi tartomány, csak többnyire már nem emlékszünk rá… Mit adhat egy ember a másiknak? Önmagát : nekiadja az örömét, az értelmét, az érdeklődését, a tudását, jókedvét, bánatát. És sosem azért ad, hogy kapjon.
Ha ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másikban, és az jó esetben visszasugárzik rá: ha őszintén ad, abban benne rejlik a hasonló viszonzás legszebb esélye is.
Zsákutcám
2008 december 15. | Szerző: amfortas
Rohadt egy érzés, hidd el nekem!
Bármilyen irányba indulok is,
csak én jövök szembe magammal.
Behúzódok egy kapualjba,
nyílik az ajtó, kijövök rajta,
állok, körülzárva önmagammal.
Elvegyülnék észrevétlen,
bújnék, mint bogár a repedésbe,
rám találok, s o s incs vége !
www.axone.tvn.hu/index.htm
a nagy ÉN
2008 december 15. | Szerző: amfortas
Van egy disznóm, húsáért, zsírjáért, szalonnájáért tartom. Az ól mellett van az istálló, van benne egy tehén meg egy ló. A tehenet tejéért tartom, a lovat passzióból. Hétvégeken néha kilovagolok, körbeügetem a határt, megállok egyik-másik tanyánál, eltereferélgetünk egy pohár rizling mellett a szomszédokkal. Egy csapat libát is tartok, nem is annyira a combjáért, májáért, mint inkább a pehelytollért. Van néhány tyúkom is, tojnak rendesen, minden napra jut friss tojás az asztalomra. Vannak cinkéim , őket szabadon tartom, télen szalonnahéjjal vendégelem, meg is tisztogatják a gyümölcsfákat pajortól, furkáló lárvától, rusnya hernyótól! Macskám is van , cirmos fajta. Jó macska, nagy vadász, megfogja az egeret, patkányt. Kutyát is tartok, öblös hangút, rendet tart az udvarban, megugatja a postást, elriasztja a betörőket. Szép énekéért tartok egy kanárimadarat, van egy teknősbékám is, nyugalmáért, megfontoltságáért tartom. Volt egy majmom is, de azt elzavartam, mert túlságosan hasonlított rám s már nem bírtam nézni töprengő ábrázatát. Van még egy sasom, őt éles látásáért és horgas csőréért tisztelem. Magamat viszont csak kegyelemből tartom. Zsírom szinte semmi, húsomat legfeljebb egy pápua értékelné. Egerészni nem tudok, a pajorokat nem szeretem, nincsen tollam, horgas csőröm, páncélom. Eszem ugyan van, tudok deriválni és integrálni, foglalkoztam politikával, balneológiával, mindenfélével, de még nem jöttem rá, miért érdemes engem tartani. Ha kimegyek az udvarra, körülöttem ott zsibong, gágog, bőg, röfög, ugat, nyávog, káricsál az egész társaság, növesztik a szalonnát, tojják a tojást, adják a tejet, elijesztik a betörőt, megfogják az egeret, felcsipegetik a magot, idefutnak-odafutnak, túrnak és kaparnak, surrognak-burrognak, hertelenkednek, nyihognak és rühögnek, én meg csak állok ott középen a nagy eszemmel.
irígy idő
2008 december 11. | Szerző: amfortas
A külső megérint , a belső megfog…. mekkora órmótlan sablon! Van valaki, aki nem így közelíti meg az ismeretlent? Még a virtuális ismerkedés is először képet követel… Külcsin és tartalom. De felülírja-e a tartalom a külcsint? Vagy talán a kettő összhangja, amit értékelünk? A belső: a lélek, és annak megmutatkozása a külvilág felé, ezek összhangja: a nyíltság, őszinteség, kulturáltság, a belső szenvedély, ami engem megérint, és egyben megfog (és ez sajnos nehezen lelhető fel a mai világban. Nagy nagy jelentőséget tulajdonítok neki !) A kulturáltság nem feltétlenül műveltség és mégannyira nem okosság, de viselkedésbeli bölcsesség mégis. A külső számomra a belsőt nagyban tükrözi, így tudok szépnek látni embert, akinek belső értékei megfogtak. Aki más szemében talán rút, annál tudok felfedezni és megszeretni apró külső hibákat : egy nagyobbacska orrot, szeplőt, félős görbe tartást, enyhe szégyenlős de határozott járást , ritkulgató dús hajat… Az egyéniség kifelé megnyilvánuló jelei, a belső hozzátartozói. És ha valaki plasztikára vetemedik (ami szíve joga) becsapja magát és főleg azt, aki őt ismerte, ismeri vagy ismerni vélhetné. Vagy tartozhat ehhez egy belső változás? Hozzá tud-e igazodni egy mesterséges külső beavatkozáshoz a belső egyéniségváltozás? Igazodni tud a lélek a külső megváltozásához ? Hova lesz a belső kifelé tükröződésének hite számomra, vagy hinnem lehet-e még itt valamiben? Vagy már a belsőt, a lelket illetően is csak illúzióim lehettek és azok által becsapva szédelgek a vak világban tudattalanul ? No és a másik panel: a szem: a lélek tükre.
Milyen törékeny tükör! A szép szemek ígérete… A meleg barna szemek… pedig az születési adottság, megbújhat mögöttük egy megfagyott lélek, és itt már csődöt mondhat az első benyomás ébresztette vonzás, sejtés, megérzés… Lehet azonban egy kihívás is: ki tudom-e bontani a bezárkózott lelket, fel tudom-e olvasztani a megfagyott melegséget, tűzre tudom-e lobbantani a már elhalványuló szenvedély alig-parazsát? És egyáltalán: érdemes-e? Vagy : van még erre erőm és esélyem? Hihetek e a szép szavaknak, ha nem látok mögéjük, sejtéseim netán félrevezetnek, beleképzelek a fejbe ott nem, vagy alig létező vagy csak gondolati síkon szépelgő lelket, érzelmet? A zene fülemnek zene a lelkemnek. Más hogy van ezzel? Magyarázni szeretné a zenét vagy csak zene füleinek, különösebb ismeretei vagy magyarázat nélkül is érzelmeket ébreszt benne? Ha Valakivel erről tudok egyet-érteni, s nincs szüksége kivetítőre, talán már jó úton vagyok, ha keresek. Aztán van az az “egy hullámhossz”… na, az egy külön strófát érdemelne. De lényegében ez is csak akkor igazi, ha interferál, azt meg gyakorta észre sem vesszük, vagy, ha mégis, mindjárt túldimenzionáljuk.
MÁS, ami eszembe jutott most nagyhirtelen: mert a karácsony közeleg. Életem, ahogy berendeztem , kialakítottam, környezetemmel, barátokkal kibéleltem, magán viseli magányom élet-tartalmát, amit tulajdonképpen többnyire élvezek. Mégis, amire vágyom, az egy közösség, nevezzük akár családnak, ahol a szeretetet adok-kapok nem méricskélés tárgya, hanem természetes velejárója kellene legyen életemnek. Ezek ideák, és nem sok esélye van az embernek, hogy ráleljen dédelgetett ideáira, az idő pedig gonoszul elsiet és nem várja meg, hogy a magam komótos , hebehurgya módján megtaláljam…Bár én fölöttébb megbecsülöm a vágyaimat. Ehhez képest idén nem sütök karácsonyra bejglit .
// Hervadt már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarolt bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrint, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.//
Berzsenyi : közelítő tél
titkok és hazugságok
2008 december 5. | Szerző: amfortas
amikor barátom boltjába hónapok után péntek déltájban benéztem, rá néhány percre…már csöpögött az eső. Nem dráma. Decemberben talán mégis kellemesebb esőben, mint hóban robogózni, habár utóbbi izgalmasabb, és ezt a kalandot is ki kellett próbálnom. Na nem a kéjmámoros szabadságérzés vágya hajtott, de az izgalom így is megvolt, például mikor néhány órával később majdhogynem egy bordó Toyota alá kanyarodtam be, de valahogy sikerült elkerülni mégis a találkozást…J Aztán újpesti kórház baleseti ambulancia…És már megint: egy idő után már csak ismerőssel ismerkedik az ember: a sebészorvos, a röntgenes, mókás véletlenek. Aztán, amiből később ébredtem, az a skizofrén félvalóság, amit Karinthy így jellemzett: álmomban két cica voltam és egymással játszottam. Tehát: mások élete. /folytköv/
Mi az ami általában akkor történik, amikor úgy érezzük, hogy megbántottak minket? Hogyan gondolkodunk? Kerüljük őket, vagy gondolatban megvizsgálunk mindent, ami szerint ők tévednek és nekünk van igazunk, vagy elmeséljük az esetünket a barátainknak és bizonyítjuk nekik, hogy milyen hibátlanok vagyunk? Előfordul, hogy magunkba kételkedünk és úgy gondoljuk, hogy biztos velünk van valami baj, vagy kitervelünk valami ”jó régimódi” bosszút? Ha törekedünk arra, hogy magasabb spirituális szinten legyünk, amikor azon dolgozunk, hogy összeköttetést hozzunk létre és minél többet összeköttetésben is maradjunk a spirituális világgal, fel kell magunknak tennünk magasabb szintű kérdéseket erről a viselkedéstípusról. A problémák és a helyzetek kezelésének régi módszerei, habár megszokottan könnyűek és látszólagosan helyesek a régi szempontunkból nézve, senkinek – különösen nekünk – nem hoznak jót. Amikor konfliktusban találjuk magunkat, az empátia legyen az elsődleges reakciónk. Tegyük fel a kérdést, vajon mi van a másik emberrel. Ne feledd, hogy mindannyian emberek vagyunk és mindnyájunknak vannak nehézségeink. Amikor erőfeszítést teszünk afelé, hogy a konfliktusos helyzetet vagy az elkerülést átváltsuk igazi megsegítésre, megtapasztaljuk a helyzetben szereplő erőviszonyok teljes átalakulását.
B.U.É.K.
2008 december 31. | Szerző: amfortas
Most jól figyelj, mert nem írom le kétszer!!!
文献資料
出典: フリー百科事典『ウィキペディア
以下のリンク集は、ご指定の
に対応する文献やその書誌情報を入手されたい方のためのウィキペディア外のサイトへのリンク集です。
登録サイトのリンクは、前ページで選択した書籍版の検索結果にリンクされています。は書籍の各版に対応しています。そのため出版された版の全てが検索されるわけではありませんので、検索結果は無い場合もあります（詳しくは、のリンクなどを参照ください）。
リンク先のサイトで提供されている情報については、複製や改変を自由に行うことができるとは限らず、ウィキペディアが正確さなどを保証するものでもないことをご了承下さい。また、ウィキペディアは以下にある登録サイトを推奨・宣伝するわけではありませ
(Mert. klasszikusokat eredetiben..:-) )
de azért van segítség:
„gondolkozz erősen és hét lélegzetvétel alatt dönts. A hosszú fontolgatás a döntés halála. A hanyagul végzett dolgok tízből nagyjából hétszer rosszul sülnek el. A zavaros elme nem vezet tiszta döntésekhez. Az az ember, akit nem gyötörnek a gondok, akinek szelleme friss és magasztos, hét lélegzetvétel alatt meg tudja hozni döntését” /Jamamoto Cunetomo:hagakure/
Mielőtt tehát éjfélt üt az óra, bölcsen gondold végig, hogyan tovább az új évben és dönts: de legyen rá hét lélegzetvételnyi időd. Nem több !!! Sikerülni fog , ehhez kívánok hát boldog új évet!
Oldal ajánlása emailben
X