Téli-nyári szünet.
2011 november 28. | Szerző: amfortas
KÉKÍTŐT OLD AZ ÉG VIZÉBEN…
…navigare necesse est…
amíg elül a vihar, én fönn maradok : repülök tovább…
(Háborúban hallgatnak a múzsák..)
á dieu
És a macskák?…
2011 november 24. | Szerző: amfortas
Viviane Reding alapjogi és Andor László társadalmi összetartozásért felelős biztosok részére, Európai Unió, Brüsszel.
Felülírott Ártérházy Casanova, a barátaimnak csak Grandy, fajtámra nézve angol cocker spániel, súlyos alapjogsértésekre, nevezetesen faji alapú diszkriminációra és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének semmibevételére szeretném felhívni a biztos hölgy és a biztos úr figyelmét, amely bűnöket, a magyar Országgyűlés követett el az állatok védelméről szóló törvény módosításával. Ez a törvény ugyanis egyebek között azt mondja ki, hogy a helyi önkormányzatok ebrendészeti bírságot vethetnek ki minden négy hónaposnál idősebb ebre, továbbá háromévente össze kell írniuk minket.
Csak mellékesen szeretném megjegyezni, a macskákat nem. Pedig ők összevissza kóborolnak, ma már egeret is csak akkor fognak, ha előtte valaki konzervet csinált belőle… Nem beszélve a vadászgörényekről, a papagájokról, a nyulakról, amelyek ugyebár úgy szaporodnak…, hát gyorsabban, mint mi, és egy sor háziállatról, amelyeket a neveletlen gazdák időről időre kidobnak, mert túlszaporodtak, aztán sorsukra hagynak. Az ő védelmükben persze mégsem vezetnek be macska-, nyúl-, papagáj- vagy görényadót.
Nem azért a maximum 3500 forintért mondom, azt még csak kiköhögi valahogy a gazdám, vagy ha nem, majd levonja a kajapénzemből. Értem én, hogy válság van, kell a pénz az államnak. Nekem már mindegy, elmúltam nyolc, maholnap kilenc leszek, de a gazdám, legalább ő hadd élje meg, hogy a 4-es metró nevéhez méltóan eljusson Dél-Budától Rákospalotáig. Egy nap nem eszek, ha ezen múlik. De mi az, hogy az őshonos magyar fajok után nem kell fizetni!? Beszéltem a szomszéd német juhásszal – ő is nagyon kibukott a parlamenti szavazáson, hiszen neki is már az apja és a nagyapja, sőt az ő nagyapja is Magyarországon volt német juhász. Gordon Zseni, mert róla van szó, azt se tudja, hol van Németország.
És mi az, hogy a házőrzés nem munka – adómentesség pedig csak az ivartalanított és a munkakutyáknak jár!? Az emberek évente közel 200 milliárdot költenek az őreikre, akiket rendőröknek hívnak, a nagy részét munkabérre. És? Rend van az utcákon? Én vízi vadász volnék, mégse jön be a kapunkon csak úgy akárki, ha a gazdám nem engedi be. Tudják mennyit kell ugatni, mire a postás továbbáll?
De, hagyjuk is az én nyavalyáimat. Már mondtam a gazdinak, ha sokallja az adót, ivartalaníttasson, mondom, már elmúltam nyolc.
Csak attól félek, hogy ez az alapjogsértési elmebaj eluralkodik a törvényhozáson, és egyszer majd az emberek között is elkezdődik a szelekció azon az alapon, hogy ki mely fajhoz tartozik, meg ki az őshonos és ki nem az, hogy egyesekkel egyszer csak közlik majd, hogy amit tesztek, nem munka, nem jár érte semmi. Állítólag volt már ilyen. És ami egyszer már megtörtént…
(talált tárgy)
álom vagy !
2011 november 21. | Szerző: amfortas
Szoktál-e álmodni? Milyen gyakran? Álmodban is, vagy csak ébren álmodsz-álmodozol? Én, ha álmodom, meghalok és elmúlok, nem létezem, mert csak álom vagyok: a Te álmod, képzeleted szülötte és halottja. Egy pillanat alatt felismered ezt és akkor elűzöl majd képzeletedből és én feloldódom a semmiben, ahonnan jöttem, ahonnan Te teremtettél meg. Te pedig egyedül maradsz álmaiddal az álmok végtelenjében, mert újra és újra csak képzeleted teremt társakat, egyedül vagy, körülötted minden csak képzelet és Te is csak egy gondolat leszel, az egyedül létező gondolat, természeted által kitörölhetetlen és elpusztíthatatlan.
Érdekes, hogy még csak nem is sejtetted,ma, tegnap, évekkel, évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt! Hiszen léteztél, ugyanígy, társtalanul az örökkévalóságodban! Nem sejtetted, hogy univerzumod és teljes tartalma álom csupán, látomás, fikció? Különös, mert olyan nyilvánvalóan és hisztérikusan esztelenek álmaid, mint minden álom: Neked is minden egy Isten körül kavarog, mely ugyanolyan könnyedén teremthet jót, mint rosszat, mégis a rosszat választja, aki mindannyiunkat boldoggá tehetné, mégsem teremt boldog embert; aki nagyra értékelteti velünk keserű életünket, ám mégis fukarul rövidre szabja éveinket; aki angyalainak örök boldogságot, fájdalom nélküli létet juttat,gyermekeitől mégis azt várja, érdemeljék azt ki, elméjét, testét maró nyomorúsággal és betegséggel átkozza meg; aki igazságot prédikál és megteremti a poklot; aranyszabályokról beszél és megbocsátásról; erkölcsről papol másoknak de magának nincs erkölcse; összevonja a szemöldökét a bűnökre és gyilkosságokra, de maga mindet elköveti ; aki megteremtette az embert, kéretlenül, majd cselekedetei felelősségét visszahárítaná magára az emberre egy lerágott almacsutkára hivatkozva, ahelyett, hogy tisztességgel arra ruházná, akit illet: saját magára! És isteni mivoltában arra szólítja fel őket, hogy imádják Őt! Megteremti a maga kis isteneit, kis királyait, viktátorait, hogy imádják őket, és rajtuk keresztül is : ŐT.
És ezek a dolgok mind-mind lehetetlenek!!! – ha csak nem egy álomban. Gyermeteg őrültségek, a képzelet olyan eszement szüleményei, ami nem ismeri önnön árnyoldalát – egyszóval álom az egész, és Te vagy az álmodója. Nincs isten, nincs univerzum, nincs emberi faj, nincs földi élet, nincs mennyország és pokol! Minden álom, groteszk, bolond álom. Semmi sem létezik, csak Te. Te pedig gondolat vagy, vándor gondolat, haszontalan, hazátlan, magányos gondolat…
Álmodj más álmokat, de jobbakat !
ez van.
2011 október 10. | Szerző: amfortas
·
Így szólt az Úr Noéhoz:
– Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el
nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból
egy párt, ezért építs bárkát!” Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a
földön.
… Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
– De Noé, hol a bárka? – kérdezte felháborodva.
– Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a
Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett
az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében
fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem
készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy
mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a
vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom
van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év
kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
– Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? – kérdezte Noé bizakodva.
– Nincs rá szükség. – mondta az Úr – Megoldjátok magatok.
Dzsaj Bhím
2011 szeptember 30. | Szerző: amfortas
„A Kedvestekintetű Asóka
császár azt kívánja, virágozzék minden vallási közösség. Mert mindegyikük az
érzékek megfékezésére és az élet tisztaságára törekszik. Ám számtalan féle a
vágy és az emberek hajlamai, ezért egy-egy közösség csak egy részét
valósíthatja meg az egésznek.”
A Dzsaj Bhím Közösség
hitvallásából:
22 Fogadalom
1. Semmit sem hiszek a puszta
hallomásokból tudott dolgokban, nem hiszek a hagyományokban csupán azért, mert
régi dolgok azok, és sok nemzedéken át jutottak el hozzánkig, semmit se hiszek
csak azért, mert valamit a hír szárnyára vett, vagy az emberek felőle sokat
beszélnek, nem hiszek csak azért, mert valami régi bölcs írott bizonyítványát
teszik elébem, nem hiszek semminek azon az alapon, mert a vélemények mellette
szólnak, vagy mert sok esztendős szokás csábít, hogy azt igaznak tartsam. Nem
hiszek el semmit tanítóim és lelkészeim puszta tekintélyére.
2. Ami
saját tapasztalatom és vizsgálatom után eszemmel megegyezik, s ami a saját
magam és minden más élővalóság jólétére és üdvére szolgál – azt fogadom el
igazság gyanánt és aszerint élek.
3.
Felelősséget vállalok a saját életemért.
4.
Senkinek sem engedem meg, hogy uralkodjon rajtam.
5. Nem
hiszem el, hogy a Buddha földre szallt Isten volna. Ez szerintem butaság és
félrevezetés.
6. Nem dolgozom egy liter borért: nem
fogadok el megalázó feltételeket és én sem tartok senkit kiszolgáltatott
helyzetben. Sziszegve sem szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.
7. Úgy
élek, hogy összhangban legyek a Felébredett erényeivel és tanításaival.
8.
Fejlesztem magam: vigyázok az egészségemre, továbbtanulok, művelődöm.
9.
Hiszek az emberek közötti egyenlőségben.
10.
Előmozdítom az egyenlőséget
11.
Követem a Felébredett Nyolcrétű Nemes Ösvényét.
12.
Követem a Felébredett tíz tökéletességét.
13.
Együttérzéssel és szerető kedvességgel viseltetem minden érző lény iránt és
védem őket.
14.
Nem lopok.
15.
Nem hazudok.
16.
Nem paráználkodom.
17.
Nem részegeskedem és nem narkózok.
18.
Sokra tartom az ésszerű dolgokat és a tudományt.
19.
Előmozdítom az emberek közötti testvériséget. Embertársaim javára dolgozom,
segítem őket abban, hogy segítsenek magukon.
20. A
Felébredett, a Tan és a Közösség oltalmába megyek.
21.
Úgy érzem, hogy újjászületek és új életet kezdek.
22.
Ünnepélyesen kijelentem, hogy mától fogva a Felébredett és a Tan elvei szerint
fogok élni.
Ádám, hol vagy?
2011 szeptember 28. | Szerző: amfortas
“Sem biztos helyet, sem sajátos arcot, sem pedig semmiféle csak téged illető szerepkört nem adtunk neked, Ádám, hogy amely helyet, amely szerepkört óhajtasz, azt birtokold kívánságodnak megfelelően. A többi teremtmény a maga meghatározott természete folytán az általunk előírt törvények közé kényszerül, örökre meghatározva.
Téged nem fékez semmi kényszer, téged szabad akaratodra bízlak, az fogja természetedet megformálni.
A mindenség közepébe helyeztelek, nézz körül, hogy mi a leg- kedved szerint valóbb a világban.
Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat, amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik inkább tetszik.
Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába.”
“Nec certam sedem, nec propriam faciem, nec munus ullum peculiare tibi dedimus, o Adam, ut quam sedem, quam faciem, quae munera tute optaveris, ea, pro voto, pro tua sententia, habeas et possideas. Definita caeteris natura intra praescriptas a nobis leges cohercetur. Tu, nullis angustiis cohercitus, pro tuo arbitrio, in cuius manu te posui, tibi illam prefinies. Medium te mundi posui, ut circumspiceres inde comodius quicquid est in mundo. Nec te celestem neque terrenum, neque mortalem neque immortalem fecimus, ut tui ipsius quasi arbitrarius honorariusque plastes et fictor, in quam malueris tute formam effingas. Poteris in inferiora quae sunt bruta degenerare; poteris in superiora quae sunt divina ex tui animi sententia regenerari”
Pico della Mirandola: Oratio de hominis dignitate
Éva, Hol vagy ?
Requiem
2011 augusztus 4. | Szerző: amfortas
….my name is, mondta, György, Gyuri, á, akkor esetleg magyar?, találgatta a nő, Korim bólintott, hogy igen, az, ó, Magyarország, mosolygott rá erre a másik, annyit hallott már róla, de oly kevéssé ismeri, hát, meséljen neki egy kicsit a magyarokról, Schaffhausenig végül s van még egy kis idő, magyarok?,kérdezte Korim s a nő bólintott, igen, igen, mire ő kijelentette, hogy magyarok nincsenek, hungarian no exist, már kihaltak, they died out, körülbelül úgy száz-százötven évvel ezelőtt kezdődött, és valami hihetetlen módon, tudniillik teljesen észrevétlenül, hungarian?, no exist?, csóválta meg a fejét hitetlenkedve a nő, yes, they did out, erősítette meg határozottan Korim, valamikor a múlt századtól fogva, mivel volt itt egy nagyon nagy keveredés, amiben a végére nem maradt egyetlen magyar sem, csak egy keverék, meg néhány sváb, cigány, szlovák meg osztrák meg zsidó meg román meg horvát meg szerb és így tovább, és főleg ezeknek a keveréke, de a magyarok eltűntek közben, győzködte a nőt Korim, csak Magyarország van meg még a magyarok helyén, Hungary yes, hungarian not, de már egyetlen őszinte emlék sem arról, micsoda különös, nagyszerű, büszke, fékezhetetlen népség volt ez itt, mert az volt, nagyon vad és nagyon tiszta törvények között, akiket kizárólag a nagy tettek örökös véghezvitele tartott ébren, barbárok, akik aztán lassan elvesztették az érdeklődésüket a kis tettekre berendezkedett világ iránt, és elvesztek, degenerálódtak, kipusztultak és elkeveredtek, és nem maradt belőlük más, csak a nyelvük,a költészetük és valami apró, hogyan?, jelezte akkor a nő homlokát ráncolva, hogy nem érti, de így történt, és az a legérdekesebb, bár őt már nem érdekli egyáltalán, hogy degenerálódásukról és kihalásukról nem beszél senki, az egész ügyről nincs más, csak hazugság, tévedés, félreértés és hülyeség, sajnos, intett a nő kedvesen, ez már abszolute nem világos neki, úgyhogy Koren abba is hagyta, és megkérte útitársát, írja fel egy papírra a múzeum pontos nevét, s miután ez megtörtént, s ő eltette a papírt, elhallgatott, és csak nézte a nőt, ahogy barátságos, érzékeny tekintetét le nem veszi róla, és lassan mesél neki valamit, hogy Korim megértse, de Korim nem értette meg, mert szemmel láthatóan kikapcsolt, csak nézte a nőt, a kedves arcot, aztán az apró állomások fényeit, ahogy jönnek és mennek egymás után.
/Krasznahorkai László: Háború és Háború/
Karácsony downunder
2011 december 24. | Szerző: amfortas
Oldal ajánlása emailben
X