Egyéniség vagyok és tartozom valahová.
2013 július 31. | Szerző: amfortas
„Ismerd meg Önmagad” – tanácsolta Szókrátész, de persze ez nem egyszerű feladat, sőt, elég nagy kihívás. Az emberiség jelentős részére egész életén átívelő megoldhatatlan probléma. Például azért, mert azzal hitegetnek: az vagy, amit vásárolsz. A reklámok csalóka módon azt sugallják, hogy egyéniséged a legújabb, legdivatosabb cuccban rejlik és bontakozik ki. Az öltözködés egy eszköz és technika, egy „ második bőr”, amivel személyiségünket megjeleníteni véljük. A divatot követve soha nem fogunk magunkra ismerni. Csak úgy mondom…
Nagy dilemma az is, hogy a hiú ember( és ki nem az?) arra törekszik, hogy elismerjék, hogy tartozzon valahová, de ugyanakkor el is különüljön, legyen egyéniség. Ha identitás-oldalról nézzük, kellene egy saját élettörténettel rendelkezned, összetéveszthetetlen kell légy, cselekedeteidben bizonyos jellemző mintázatok legyenek felismerhetőek. Vannak persze formai jegyek, ( név, születési dátum, krumpliorr, raccsolás, stb.) , vagy hovatartozást kifejező elemek ( vallás, nyelv, nemzeti dohánybolt, stb.) Az elkülönülés itt nehéz, sőt nem értelmezhető felvetés.
Identitásképző hatása van a társadalmi csoportokhoz, családhoz, rokonokhoz, vallási, politikai közösségekhez, érdekcsoportokhoz avagy sőt, nemzethez való tartozás igényének is. És vajon milyen az identitásuk ebben a vonatkozásban azoknak az embereknek, akik az elvándorlás mellet döntenek, vagy arra kényszerülnek?
Kérdés, hogyan látod Magad, milyen az én-képed? Tartozol-e valahová és egyéniség vagy-e?
Aki meg tudja valósítani önmagát, az egyedül áll a világban, magában bízik, magára számit, ahogyan teszi, az rajta múlik, mert itt nincs semmiféle recept.
És: ahelyett, hogy kitaposott úton járnál, sokkal izgalmasabb kaland lehet felfedezni saját kis ösvényedet.
http://lelektanitipusok.net/ismeretek/alapismeretek
a működésképtelenség néhány receptje: I.
2013 július 17. | Szerző: amfortas
„ az én szabadságom addig tart, amíg nem sérti mások szabadságát „
Példának okáért: lehet ellentétes az én szabadságommal az a tény, hogy kénytelen vagyok végighallgatni valamit, amit máskor is el lehetne mondani, mert annak, aki beszél hozzám, épp fontos és sürgős valamit elmondania.
Csak abban az esetben lehetne egy érdekütközés a másik számára is elfogadható, ha számára érthető és tudható, miért nem hallgattam végig , számíthat-e rá hogy később megvalósul, amit szeretne. Ámde ezzel a lehetőséggel én még nem nagyon találkoztam, tehát ez nem működik. Vagyis: a működésképtelen magatartás-recept, ha mindenki a saját szabadságát tartja szem előtt.
Mert: jogod van csak addig hallgatni a másikat, amíg érdekel a téma. És nincs jogod neheztelni azért, ha valaki azt mondja, tovább már nem érdekli a mondandód. Azt hiszem, ez így igazságosnak tűnik, merthogy mindketten saját érdekünket képviseljük, amelyet a legjobban ismerünk.
Valójában azonban végső soron valamiféle esetlegesség, de főleg a felek valamelyikének erőszakossága dönti el, ki kit hallgat meg és ki kezd el ásítozni a másik mondandója közben. Ha megpróbálunk számítani rá, mit gondol, érez vagy szeretne a másik, akkor is fennáll a tévedés kockázata. (ha minden áron saját jogainkat akarjuk érvényesíteni, legelsősorban azt kockáztatjuk, hogy a beszélgetés létre sem jön. ) Ha nem ismerjük meg, nem tudjuk a másikat kiszámítani, , semmilyen együttműködés nem lehetséges, hanem félni kezdünk egymástól. Nem beszélve arról, hogy saját helyzetünket is csak a másik szempontjainak ismeretében tudjuk meghatározni: erőlködjek, hogy meghallgassanak? Vagy jobb, ha várok egy kicsikét ? Vagy hallgatok és nem reagálok, mert amit hallgatok, annak megvitatása túlságosan is ellenemre van, csak parttalan vitákat generálna? ( manapság, amikor elvesztek az érvek, az emberek meggyőzhetetlenekké váltak, az utóbbi a jellemző: a vita arra jó eszköz, hogy másokat megerősítsünk tévedésükben.)
Az önérvényesítő stratégia, amit manapság az emberekbe sulykolni próbálnak, ezzel a problémával nem tud megbirkózni: nem lehetünk többé biztosak abban, hogy partnerünk betart-e bizonyos szabályokat. A kiszámíthatatlanság pedig szorongást, gyanakvást ébreszt. Én az önérvényesítő stratégiát, amely amúgy a túlélés egy technikája, egyszerűen gátlástalanságnak nevezném, mely a kalandorok, diktátorok egy jellemző tulajdonsága.
Ha valaki neked kedves és fontos, akkor fenébe az önérvényesítő stratégiákkal!
Kezdhetünk csomagolni
2012 november 10. | Szerző: amfortas
Szuperföldet találtak bolygónk szomszédságában
|
Csillag született
2012 október 7. | Szerző: amfortas
Balázs János Rachmaninov 3.zongorahangversenyét játszotta a MÜPA-ban.
részlet egy Vele korábban készített interjúból:
– Rachmaninov harmadik zongoraversenyébe sokaknak beletört már a bicskája, miért pont ezt a darabot választottad?
– A Ragyogj! című filmet még kiskoromban láttam, és azóta is élénken él bennem a történet. A főszereplő zongorista számára óriási kihívás megtanulni a darabot, és én már akkor megfogadtam, hogy egyszer nekem is el kell játszanom. Most, hogy idejutottam, látom, hogy fizikailag és mentálisan is felemészti az embert ez a nagyon mély, zaklatott, zilált zene. Olyan intenzitású, hogy gyakorlás közben is gyakran előfordul, hogy elszakad egy-két húr. Néha órákig kell sétálnom, hogy kiszellőzzön a fejemből a darab, és mással is tudjak foglalkozni. Azt mondanám, hogy tízszer annyi munkám van benne, mint bármelyik másik műben, de megéri… Amikor Cziffra 56-ban kijutott Magyarországról, elképesztő karriert futott be, és ennek a titka a virtuozitása mellett az volt, hogy minden darabot a saját utánozhatatlan stílusában játszott el. Soha nem próbáltam őt másolni, de törekszem rá, hogy ahogyan neki is, nekem is meglegyen a rögtön felismerhető hangom. Emiatt voltak is konfliktusaim, mert szeretek mindent a saját szájam íze szerint játszani, akkor is, ha áthágok egy-két szabályt. Azokat a szerzőket szeretem, akik hagynak szabadságot az önkifejezésre, az intenzív érzelmekre. Mert a közönség nem arra kíváncsi, hogy felmondjuk a leckét. Pontos legyen egy mikrocsip, de ne Rachmaninov.
Barátok közt ( mindenki, aki számít! )
2012 szeptember 30. | Szerző: amfortas
Ó, azok a baráti összejövetelek! Élmény számomra újfent találkozni régi ismerősökkel, megbeszélni örömeinket, bánatainkat! Magduska ugyan tegnap a fogadáson kissé túl sokat beszélt , és csakis magáról, de hisz Őt nem ezért szeretjük. Aztán ott van a Lajos. Kissé pocakosodik ugyan, délceg alakjának mégsem árt , magára vonzza a nők tekintetét és olyan sármos, ohh!… ha Jenő tudná, mit gondolok én Lajosról! Tivadar , aki mindig olyan magányosnak tűnik, tegnap oldottabb volt végre, sok minden érdekeset mesélt, és valóban: mennyire érdekes ember! Csupa kaland az élete! Élvezettel hallgattuk. Aztán ott volt Déneske, akinek mindig csak az üzleten jár az esze. És még ő is szerethető ebben a kedves, szeretetteljes kis közösségben. Telis-teli lendülettel, sugárzik belőle a pozitív energia!
Gyakrabban kellene összejönnünk, szeretem az efféle tartalmas programokat! Mondtam is Jenőnek, legközelebb nálunk tartunk kertipartyt, mindenkit meghívunk, aki számít!
Idézet előző bejegyzésemhez
2012 augusztus 22. | Szerző: amfortas
“Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el.”
/Konfuciusz/
A működésképtelenség néhány receptje II.
2013 augusztus 25. | Szerző: amfortas
Légy féltékeny!
A féltékenység: lelkünk kínzókamrája.
Voltaképpen – magyarázgatjuk magunknak — az efféle érzelmi reakciónkat a biológiai célszerűség formálja. A férfi és nő kapcsolata az utód felnevelésére, saját génjeink továbbörökítésére, ennek keretein belül féltékenykedünk. Apa és anya esetében más és más veszélyforrások adódnak. Apu fél, hogy anyu mástól esik teherbe, anyu pedig fél, hogy apu elhagyja és oda a gyermek biztonságos felnevelése. Vagyis a férfit felesége szexuális hűtlensége érinti legérzékenyebben, a nőt pedig, ha a férfi egy másik nőhöz kezd inkább vonzódni. A férfi a szexuális, a nő az érzelmi hűtlenséget tartja féltékenysége mozgatórugójának. A féltékenység legfőbb haszna : ha arra utaló jeleket észlelünk, hogy génjeink továbbörökítése veszélybe került, akkor ez intenzív lelki fájdalmakat okoz és arra ösztökél, tegyünk valamit ez ellen. Ha valaki azt állítaná, hogy vannak párok akik nem féltékenyek egymásra, akkor az már nem párkapcsolatról beszél. Bizonyára voltak régen ilyenek, az őskorban mondjuk, de azok sajnos nem tudták sikeresen megvédeni illetve átörökíteni génjeiket, vagyis kihaltak. Mi tehát nem az ő utódjaik vagyunk hanem azoké, akik szenvedni és gyötrődni kezdtek, amint lehetőség kínálkozott féltékenykedni.
A szerelmi féltékenység felszítója a félelem, hogy a párkapcsolat amibe „befektettünk”, felbomolhat, a másik elvesztése fenyeget, sőt, a magunké is: mert egy párkapcsolat nem csak egy szülőtársról szól, hanem valakiről, akiről úgy gondoljuk, képes megadni azt, amire legnagyobb szükségünk van: szeretetet, figyelmet, tiszteletet, társaságot, biztonságot, megannyi fontos emberi érzelmi vágyakat. Ha a másik elhagy, elvesztjük ezt a sok jót, ami központi jelentőséggel bírt életünkben. A veszteség akkora, hogy már annak kilátásba helyezésével is gyakorta zsarolhatóak vagyunk. ( ld.:szándékosan féltékennyé tenni a partnert… bár a szándékosságnak egyfajta tesztelési célzata is lehet, az eredmény persze nem sok, többnyire egy kiadós veszekedés. ) Nagy a veszély, ha az önértékelésünk kerül bajba: énképünket a társadalmi kapcsolataink alakítják ki, tehát, ha számunkra igen fontos személynek már nem vagyunk olyan fontos és értékes, az súlyos csapás lehet önértékelésünkre. Aki féltékennyé tesz valakit, egyben meg is alázza, így tehát egy kapcsolatot nem lehet fejleszteni, de még rendbe hozni sem nagyon. A féltékenység tehát egy meglévő értékes kapcsolat elvesztésének lehetőségéről, veszélyéről szól.
Van ezen kívül is élet: van az a szakmai féltékenység, ami rombolni tud, de építeni alig, meg aztán ott van a testvérféltékenység, amit eredendően a szülők balgasága idéz elő és kitarthat mindhalálig, ha az ostobaság kíséri.
Oldal ajánlása emailben
X