egy kis történelem…
2014 március 23. | Szerző: amfortas
A magyar nemesség az 1506-os rákosi végzés során arról határozott, hogy ha Jagelló Ulászló férfi örökös nélkül találna elhunyni, abban az esetben többé nem választ meg királynak mást, mint magyar embert. Szép terv. Azonban mégiscsak sikerült egy fiú utód: a Lajos. És az 1506-os végzés sem a hazafiságról szólt, mint ahogy azt vágyunk így tudni, hanem hatalmi harcokról és egy ember : Szapolyai János személyes hatalmi ambíciójáról.( Lajos halála után meg is szerezte a trónt, bár osztoznia kellett rajta és az ország nagy hányadán…) Három évvel a mohácsi vereség után Szapolyai , mint a hatalom birtokosa, a török által kézben tartott déli országrészt nem harcban visszaszerezni indult, hanem , hogy kezet csókoljon Szulejmán szultánnak. („keleti nyitás” ) A töröknek a nyugattal szembeni harcához hadműveleti területként rendelkezésre bocsátotta az országot ( a hazát…) , 1529-ben Bécs alá és 1532-ben Kőszeg alá azért juthatott el az oszmán had, mert harc nélkül átmenetelhetett Szapolyai országán. A nyugati országrész felett uralkodó Habsburg Ferdinánd volt az, aki megállította a törököt Bécsnél, s az ő egyik hadvezére, a horvát Jurisics Miklós védte meg Kőszeget, megállítva a török további nyugati terjeszkedését.
Habsburg Ferdinánd ( és több utódja) sokszorta több pénzt áldoztak Magyarország védelmére, mint amennyi az országból befolyt ( vö. EU/ Nato – Magyarország. be és kifizetések… Rákos mezején ugyanis mellesleg a Magyar nemesség hazafiasan arról is határozott, hogy nem adózik) Csak az itthoni végvárakat védő katonák zsoldja többszöröse volt annak, mint ami a Magyarországról a közös kasszába befolyt összes évi jövedelem, nem számolva az ezek sokszorosát kitevő várépítési költségeket. Magyarország Bécs segítsége nélkül akkoriban napokig sem bírta volna ki , mint ahogy azt Buda harc nélküli eleste is illusztrálta.
Büszkék lehetünk tehát arra, hogy hazánk évszázadokon át harcban védte Európát? Hát így….
A véletlenek sorsa. Egészen véletlenül.
2014 március 2. | Szerző: amfortas
Te, aki most egészen véletlenül ( netán tudatosan?) olvasod ezt a dolgozatocskámat, fantasztikusan elképesztő véletlenek döbbenetes összejátszásának vagy alanya , alfája és ómegája. Gratulálok és örülök Neked!
Nem volt könnyű idáig eljutnunk. Kezdjük tán azzal : hogy Te itt légy, ahhoz atomok milliárdjainak kellett véletlenszerű mozgásuk során olyan szívességet tenniük Neked, hogy elfoglalják azt a bonyolult helyzetet, amely Téged alkot. És ez egy olyan helyzet , ami soha azelőtt nem létezett és soha ez után nem is fog. Azt is sejthetjük nagyjából, hogy ez az állapot az atomoknak nem okoz túlságosan nagy örömöt, nincsenek valószínűleg tudatában annak, milyen nagyszerű lehet összefogásuk által azt a helyzetet létfenntartani, ami Téged soraim olvasására késztet. Ez tehát a véletlenek hihetetlen egybeesésének a valószínűségszámítások elméleteit meghazudtoló sorozata. És ráadásul: az atomok pontosan tudják, hogyan kell viselkedniük, és nem pont a Te kedvedért viselkednek így. Mégis: ezek az atomok egyetlen cél szerint működnek: hogy Te saját magad tudj maradni, és most engem olvassál. Becsüld meg tehát Magad.
Ennyit a véletlenekről… azaz , hogy illetve…képzeld el, micsoda őrületes véletlenek veszik körül életed minden pillanatát: például jártodban-keltedben megpillantasz egy autót és , ha a véletlenek sorszerűsége a véredben van, felkiáltasz: de hiszen ennek az autónak a rendszáma LVB 362 ! Ez egy semmihez nem köthető szám és betűkombináció, még sohasem láttam, hát nem csodálatos véletlen, hogy pont itt és most látom meg? Vagyis ennek ugye semmi értelme.
Azonban akik tagadják, hogy lenne véletlen, túlságosan leszűkítik a valóságot, amikor csak a megtörténő eseményekre koncentrálnak.Azt mondják: “nem véletlen, hogy találkoztunk”, “nem véletlen, hogy éppen otthon voltam”, “nem véletlen, hogy pont most betegedtem meg”……..stb… Ha semmi sem véletlen, akkor nem csak az nem véletlen, ami megtörténik, hanem az is, ami nem.
Innentől tehát nem elég azon gondolkozni, hogy miért történt az, ami, hanem azt is leltárba kell venni, ami nem történt meg. Végig kell gondolni, hogy adott napon kikkel nem találkoztunk, kikkel nem ismerkedtünk meg, milyen betegségeket nem éltünk át, milyen vidékekre nem vetődtünk el, milyen telefonhívásokat nem kaptunk meg……..stb.
Így teljes a kép. Ha már nincsen véletlen.
Hitéleti paradoxonok
2014 március 2. | Szerző: amfortas
0. P-DOX;
Tudvalevőleg a világot i.e. 4004. október 11-16. között teremtették, éppen olyanra, hogy tizenöt milliárd évesnek nézzen ki. Bár ezzel szemben áll a múltcsütörtökisták felfogása, akik szerint a világot Isten múlt csütörtökön teremtette ebéd után, és velünk együtt megteremtette a korábbi időkre vonatkozó emlékeinket is.
1. P-DOX;
A római keresztény papok azok, akiket mindenki “atyának” szólít, kivéve a gyerekeiket,
akiknek azt kell mondaniuk, hogy: “bácsikám”.
2. P-DOX;
Bertrand Russel angol filozófus írta; (és sok mindenre magyarázatot ad)
Ha az emlékezetem nem csal, az Evangéliumban egyetlen dicsérő szó sem esik az értelemről.
3. P-DOX;
A pesszimista nem más, mint egy tapasztalt optimista ember.
5. P-DOX;
Ha megdobnak kővel, akkor dobd vissza kenyérrel.
A kenyér legalább két hetet száradjon, és három kilós legyen.
6. P-DOX;
Krisztusi tanítások védelmében hívőkből álló csőcselék lincselt meg egy jézustagadót.
7. P-DOX;
Én csakis akkor tartom tiszteletben hitedet, ha te is tiszteletben tartod a hitetlenségemet.
Fifi Néni
2014 február 23. | Szerző: amfortas
A Jurányi Inkubátorház tőszomszédságában nőttem fel, az épülettömb a háborúban kórházként működött, édesanyám orvostanhallgatóként a sebesültek kényszerű rapid ellátásában kellett segítsen ( végtagok amputálása, stb.) s ezek után az orvosi pálya már nem lévén olyan vonzó számára, a háború befejeztével a kórházból iskolává átalakított épülettömbben maradt, pedagógusként. Eleinte irodalmat, művészeteket tanított, majd kitanulva a gép és gyorsírást, az ott megalakuló Gép és Gyorsíró iskola tanárává is vált. Az épülettömbben egy Technikum (Földes Ferenc Közgazdasági Technikum és Gép és Gyorsíró Iskola) valamint egy Gimnázium ( Hámán Kató Leánygimnázium) kapott helyet. A technikumban tanító édesanyám kolleganője és élete végéig egyik legjobb barátnője Gyarmati Fanni néni volt. Fifi néni gyakran jött át hozzánk, ( Madame Didó kutyája viszont nem értett szót a mi Mukci urunkkal) szinte családtagként tiszteltük és szerettük nővéremmel egyetemben. Kisgyermekként én nem voltam igazán tudatában és tisztában Radnóti Miklós nagyságával és tragikus sorsával, Fifi néni pedig soha nem beszélt életéről és sorsukról. Megkaptuk Tőle azonban valami anyai szereteten felüli békés, elfogadó szeretetet, amely mindig sugárzott belőle. Ma, felnőtt fejjel és tudással meghatónak és alig felfoghatónak tartom, hogy Valaki, aki ennyi minden szenvedésen, megpróbáltatáson ment keresztül, ilyen tartással és ilyen szeretettel viseltessen a külvilág felé. Rendkívüli asszony volt, ezt akkor is pontosan éreztük, tudtuk. Ha csak a gyerekkori emlékeimre hagyatkoznék, röstelkednem kellene, hogy nem merítettünk többet abból a kivételes műveltségből, kulturáltságból, amit még megkaphattunk volna, ha nem csak elfogadjuk gyermekekként az Ő barátságát. Ma már nagyon hiányzik az ezernyi lehető válasz: egy korszak nagy tanújának az a sok megélt élete, amiről talán többet is megtudhattunk volna Tőle, ha kérdeztük volna.
A versek magukért beszélnek. / Interjú-részlet /
„Soha nem adtam interjút, és nem jelentem meg nyilvánosan, nem kívánok részt venni semmiféle parádéban. Nagyon megtisztel az érdeklődésük, de egész életemben ehhez tartottam magam, és ma már senkivel sem tehetek kivételt – mondja az idős hölgy, aki még visszautasítani is úgy tud, olyan tapintattal és eleganciával, ahogy talán csak az ő generációja tudott. Nincs ebben semmiféle szilárd elhatározás vagy tiszteletreméltó szerénység, ez alkati kérdés és ízlés dolga. Úgy érzem, nem nekem kell megmagyaráznom a verseket, azok magukért beszélnek, a többi pedig az irodalomtörténet dolga. Nem ítélem el azt sem, aki másként cselekszik, talán úgy gondolja, hogy ő ezzel tud segíteni, de számomra ez az egyetlen természetes viselkedésmód Az írásban megjelent téves verselemzéseket sem szoktam kijavítani, mert ebben is érzek valami nemkívánatos pöffeszkedést, csak ha személyesen is ismerem a szerzőt, akkor szólok neki magánemberként. Ennyi a szerepem és a tisztem, ahhoz, hogy a Radnóti-verseket értsék és szeressék. Nincs rám szükség. Kislány koromban annyira szerettem Adyt, hogy mielőtt iskolába indultam, minden reggel elolvastam egy versét, minden gondolatát a sajátomnak éreztem, mégsem érdekelt a magánélete. Persze tudom, milyen az emberi kíváncsiság, hányan kiszolgálják, és hogyan veszik el a sok felszínes dolog között maga a mű. Pedig ha csak arra figyelnének, úgy is mindent megértenének belőle, ami fontos.”
És valóban ehhez tartotta magát mindig, önmagát soha nem helyezte előtérbe, interjút szinte sosem adott – csak annyit üzent: inkább olvassanak Radnóti-verseket…
Nyugodjon békében.
.
Nem akarok megváltozni !
2014 február 6. | Szerző: amfortas
Nem vagyok igazán boldog, mikor azt mondják, kezdek megváltozni, és ez jó, mert így egyre jobban elfogad, aki szeret, akinek fontos vagyok. Részben ilyenkor tanácsos lenne szembesülnöm azokkal a vélt hibáimmal, amikhez képest „ jó úton haladok.” Tehát a vélt hibáim… És azokon meg nem szeretnék csak azért változtatni, hogy a másikhoz igazodjak, elveszítsem önálló arcomat. De ez még úgy-ahogy belefér. Van azonban nagyobb gondom is ezzel a dologgal. Aki szeret, akinek fontos vagyok, az úgy fogadott el, úgy vagyok fontos neki, ahogy ismer. Ha megváltoznék, az már nem én lennék és veszélyben a pozícióm.
Másrészt : ha én változom, akkor az is változik , ahogy a másikat látom. Ez a változás nagy csapdája. Az út tehát, ami a fokozódó szeretetbe és elfogadásba torkollik a másikak részéről, az eltávolodásom útja is – minél inkább azzá válok, akinek látni szeretnének, annál távolibbnak és érdektelenebbnek látom én őket viszont. Különös, látom hogy ugyanaz vagy, aki voltál tegnap és tegnapelőtt, és mégis minden más lett pusztán azáltal, hogy én, aki nézlek, átalakulok.
Nem akarok megváltozni, ne akard, hogy megváltozzak, ne akarjátok megváltoztatni a másikat.
Kékszakáll
2014 január 18. | Szerző: amfortas
Kékszakáll elvesz egy leányzót, s azzal a kikötéssel adja át neki a kastély kulcsait, hogy egyetlen ajtó kivételével mindent megnézhet, kinyithat. Az ifjú feleség egy ideig állja, de végül enged a kíváncsiságnak, és mégis benéz a tiltott szobába. Ott szörnyű dologgal szembesül, a múlt árnyai maguk közé zárják, és immáron a szoba foglyává válik. Kékszakáll pedig újfent magányos férfiként éli az életét.
A történet értelmezhető úgy, hogy ha és amennyiben túlságosan feltárjuk a másik titkait, rejtett bugyrait, azt egyetlen kapcsolat sem bírja el…
Egy kicsit tovább gondolva a mesét: ha túlzottan a dolgok mögé akarunk nézni, ha túlságosan érteni akarjuk a világot a maga jelenségeivel, akkor azt az élet, az élni akarás rovására tehetjük csak. A jó életnek előfeltétele, hogy bizonyos titkokat, misztériumokat tiszteljünk, és ne akarjunk mindent érteni. Ebben a gondolatmenetben azért kisé bizonytalan vagyok. Bizonyos területeken ugyanis szeretnék mindent érteni, de ez nem különösebben vonatkozik a privát-szférákra. Van például jó ismerősöm (barátom azért nem…) akiről nem szeretném tudni, mivel keresi meg a betevőt.
Akiben a másik megismerése iránti vágy és törekvés túlbuzog, az “leselkedővé” válik, aki a saját életét is csak szemléli, másokét pedig folyton kutatja, miközben fokozatosan elveszíti személyiségét, emberségét.
Az ilyen ember élete, cselekvésének zöme a saját képzeletében megy végbe, és alig valami valósul meg ténylegesen. Nem ragaszkodik, nem szenved, elbukni sem tud. Valami köztes létben lebeg, ahol megérinteni sem lehet. Már nincs mit. Már csak gondolat van…..
Ez az ember alapvetően nem szenvedélyes, mert nem lehet az. Higgadtságát feltűnően megőrzi, az emberi reakciókat nála az elemzésre való törekvés helyettesíti. A világot értelmes és értelmetlen dolgokra osztja, ezért tőle irracionális viselkedés sem várható. Mindennek köszönhetően partnerként unalmas, középszerű, földhözragadt. Egyébként is romantikátlan. Olyan emberek veszik körbe, akik szeretik az okosságát, és maguk is eltávolodtak saját nőiességüktől-férfiasságuktól.
Hagyjuk békén Kékszakállt !
a működésképtelenség néhány receptje, III.
2013 szeptember 14. | Szerző: amfortas
Igen szórakoztató hallgatva az embereket azt találgatni, milyen hiedelmek rabjai, bár ugyanakkor elszomorító is látni, mennyire nem szabadok gondolati szinten ( sem) . Nem valami diktátor uralkodik rajtuk, csupán az , amit magukról és előítéleteik révén, másokról, a világról hisznek.
Egy megfigyelésemet példaként említve: Felnőttek szerveztek játékokat gyermekeiknek, és én meglepve tapasztaltam, hogyan bíztatják a versenyekben csemetéiket. Addig tetszik a dolog, míg a gyerekekbe önbizalmat táplálnak, ebben én is hiszek, jó. Azonban azt véltem látni, nem az volt a fontos, hogy ügyesen végrehajtsák a feladatot , hanem hogy legyőzzék pajtásukat és bebizonyítsák, ők a legjobbak. Mit gondolnak ezek a szülők? Azt, hogy attól értékes valaki, ha legyőzi a másikat? A teljesítmény csak akkor számít, ha jobb a másikénál?
Szerintem kizárólag az a fontos, hogy önmagunkat legyőzzük. Önmagunkat és nem a másikat!
A bölcs szerint nem lehet megítélni a hiedelmeket, elég, ha a hatásukat figyeljük és megértjük.
E fönti eset ösztönzi vajon a gyerekeket? Bizonyára, nem tudom… De mindenesetre motiválja őket. Ámde: hogyan hat a kapcsolataikra? Mi lesz a barátsággal, a szerelemmel, ha állandóan a másikhoz hasonlítjuk magunkat? A barátság, a szerelem így működésképtelen lesz!
Mit érezhetünk vajon más jelenlétében? A felsőbbrendűség és az alávetettség között ingadozunk? A közöny és a tisztelet között? Szánalom vagy féltékenység?
A szülőkben valószínűleg föl sem merült, hogy félrevezetik, becsapják gyermekeiket, s így hosszú időre meghatározzák társadalmi életét. Mert az ő életüket is, viselkedésüket, érzelmeiket is néhány beléjük nevelt hiedelem szabályozta, hiszen a kor, amelyben éltek-élnek, elsősorban a másoknak való megfelelést tartotta és tartja fontosnak. Hogyan alakították ki a szülők ezeket a hiedelmeket? A saját szüleik oltották beléjük, vagy annak idején megalázó vereséget szenvedtek valakitől és gyermekükben keresik a kárpótlást? De akkor mi lehetett az ő választásuk? Vagy csendben megadták magukat?
Az állandó bizonyítási kényszer is örökíthető így. Én azt hiszem, a közös nevező a szabadság hiánya.
A legtöbb ember a hiedelmek fogja, s ezek a hiedelmek korlátozzák szabadságukat, határozzák meg viselkedésüket.
A legnagyobb szerencsédre: egy multiverzum része vagy
2014 március 29. | Szerző: amfortas
Bár ebben nincs sok szereped és létezésed finoman szólva nem számottevő, de az, hogy itt vagy ( és engem olvasol) , arra büszke lehetsz, mint a multiverzum létezésének egy kitüntetett kiválasztottja , a történeted viszont itt kezdődik, e :
A kozmikus felfúvódás, vagyis az ősrobbanás utáni gyors tágulás első közvetlen bizonyítéka egyes kutatók szerint azt is alátámasztja, hogy univerzumunk csupán egy a sok közül.
Amennyiben megerősítést nyernek a gravitációs hullámokkal kapcsolatos felfedezések, olyan bizonyíték lesz a tudósok kezében, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi, hogy 13,8 milliárd évvel ezelőtt, közvetlenül az ősrobbanás után a tér-idő a fénysebesség sokszorosával tágult.
Az új kutatás hitelt ad a multiverzum elméletnek is, mely szerint, amikor az univerzum exponenciális növekedésbe kezdett az ősrobbanás utáni másodperc első parányi töredékében. A tér-idő egyes részei gyorsabban tágultak, mint mások, ez tér-idő “buborékokat” eredményezhetett, melyek más univerzumokká fejlődhettek. Az ismert univerzum saját fizikai törvényekkel rendelkezik, míg más univerzumok esetében is kialakulhattak saját, a miénktől eltérő törvények.
“Nehéz olyan felfúvódási modelleket építeni, melyek ne vezetnének el egy multiverzumhoz” – mondta Alan Guth, az MIT elméleti fizikusa. “Nem lehetetlen, ezért úgy vélem, újabb kutatások kell végezni. A felfúvódás bizonyítéka abba az irányba visz minket, ahol a multiverzum ötletét komolyan kell venni”.
Más kutatók is egyetértenek a felfúvódás és a multiverzum kapcsolatában. “A legtöbb felfúvódási modellben, ha jelen van a felfúvódás, akkor a multiverzum is megjelenik” – mondta a Stanford Egyetem elméleti fizikusa, Andrei Linde, aki nem vett részt az új tanulmányban. “Lehetséges olyan modellek kifejlesztése is, amik nem teszik lehetővé a multiverzumot, de ez elég bonyolult. Minden kísérlet, ami egyre nagyobb hitelt ad a felfúvódási elméletnek, egyre közelebb visz a multiverzum valós lehetőségéhez”.
Amikor Guth és munkatársai több mint 30 éve előálltak a kozmikus felfúvódással, a tudósok letesztelhetetlennek gondolták az elméletet, ma azonban már képesek tanulmányozni az ősrobbanás visszamaradt fényéből, az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból. Az új tanulmányban, ami a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ John Kovac által vezetett csapatának /itt: P.Szentirmay / nevéhez fűződik, egy jól kivehető hullámot fedeztek fel a háttérsugárzás polarizációs sémájában, ami a tér-idő gyors tágulása következtében kialakult gravitációs hullámok jele.
Linde szerint az ismert univerzum, csupán egy a buborékok közül, ami mellett sok másiknak is léteznie kell a kozmikus anyagban. “Gondoljunk egyfajta instabil állapotra” – magyarázta Linde. “Egy dombon állunk, ahonnan erre, vagy arra is legurulhatunk, ha ittas állapotba kerülünk. A felfúvódás a tér instabilitása, ami hatással van a tágulására. Van valamink, ami exponenciálisan növekszik. Ha elengedjük, folytatja exponenciális terjeszkedését. Az ismert univerzum egy lehetősége annak, hogy valami félresiklott ebben az instabilitásban, ami nagyon jó nekünk, mivel megalkotta a mi életterünket. Most, hogy tudjuk, hogy bármi félresikerülhet, gyakorlatilag végtelen az ilyen lehetőségek száma, amíg a folyamat zajlik”.
A multiverzum egy speciális és összetett elmélet, amely azt feltételezi, hogy a mi univerzumunk mellett számos más univerzum is létezik, s ezek együtt tartalmazzák mindazt, ami létezik és ami létezhet: a teljes világűrt, időt, tömeget, energiát és teret éppúgy, mint a fizika törvényeit és azokat az állandókat, amelyek leírják őket. Az elméletet Andrej Linde orosz fizikus fejtette ki az 1980-as évek elején, azonban a tudományos világ elsőre nem fogadta tárt karokkal az elméletet. Napjainkban viszont már szélesebb elfogadottságot nyert. Ezeket a különféle univerzumokat a multiverzumon belül párhuzamos univerzumoknak is nevezzük.
A multiverzum struktúrája az egyes univerzumok természetétől és felépítésétől függ, valamint attól, hogy ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz. A multiverzum elméletével a kozmológia, fizika, asztrológia, vallás, filozófia, pszichológia, valamint a fikciók tömege foglalkozik.
Így hát utánaszámolhatsz, hol vagy Te ebben az egész történetben és ha felébredtél, törülközővel a válladon kezdheted újraolvasni a Galaxis útikalauz stopposoknak c. alapművet. A többit a képzeletedre bízom.
Oldal ajánlása emailben
X