Hurrá, van gravitáció!
2016 február 13. | Szerző: amfortas
itt: http://indavideo.hu/video/P14_V4
Február 11-én, magyar idő szerint délután fél ötkor a LIGO Tudományos Együttműködés (LIGO Scientific Collaboration, LSC) Washingtonban bejelentette, hogy még 2015. szeptember 14-én, magyar idő szerint délelőtt 10:50:45-kor mindkét LIGO-detektor egy két tizedmásodperces jelet rögzített, és ezzel közvetlen bizonyítékot kaptak a gravitációs hullámok létezésére. „Megcsináltuk!” – kezdte David Reitze, a LIGO vezetője a sajtótájékoztatót. A fizikusok nagyjából száz éve vártak erre a bejelentésre.
A felfedezést részletező szakcikket a Physical Review Letters című szaklap megjelenésre elfogadta – ez valószínűleg az évtized legidézettebb cikke lesz a fizikában. A felfedezésért biztosan Nobel-díj jár majd: már a hullámok közvetett észleléséért is, a Hulse–Taylor kettős pulzár periódusidejének megfigyeléséért is Nobel járt 1993-ban, most pedig közvetlen bizonyítékot találtak. De mi az a LIGO? Mi a gravitációs hullám?
A kutatóknak olyasmit sikerült igazolniuk, amit már régóta sejtettünk: Albert Einstein 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletet, majd 1916-ban és 18-ban kifejezetten a gravitációs hullámokról szóló dolgozatát (1916-ban elszámolta magát, az 1918-as dolgozat ennek javítása). Einstein számolásából egyértelműen kijött, hogy a gravitációs hullámok léteznek – ez volt a fizikus utolsó olyan jóslata, amit eddig nem sikerült bizonyítani. Einstein dolgozataiból pedig azt derül ki, hogy a gravitációs hullámok a téridő hullámszerű megnyúlásai és összehúzódásai.
A kutatás megértéséhez fel kell fogni, hogy egyáltalán mi az a téridő. A fogalmat még a speciális relativitáselméletben vezette be Einstein a fizikába. Minden mozgás egyben térbeli és időbeli, a hétköznapi tapasztalatunk alapján pedig a kettő függetlennek tűnik: a térbeli mozgást például mérőszalaggal mérjük ki, ilyenkor változnak a szélességi, hosszúsági és magassági koordináták. Az időbeli mozgást pedig az órával. Einstein viszont rámutatott, hogy tér és idő nem függetlenek, nincs értelme arról beszélni, hogy háromdimenziós térben és egydimenziós időben mozgunk, hanem négydimenziós téridőben, ahol matematikai szempontból egy irány lesz az idő is.
Nehéz ezt gyakorlati példával érzékeltetni, mert a hétköznapokban nem tapasztaljuk, hogy tér és idő összefüggne. Ha a térben egyenesen haladunk egy irányba, de aztán eltérünk tőle, akkor a haladásunk az eredeti irányba lelassul. Például ha az utcán pontosan előttünk látunk egy lámpaoszlopot, és megyünk egyenesen felé, akkor X idő alatt elérjük az oszlopot. De ha egy kicsit jobbra tartva haladunk, hogy ne menjünk neki az oszlopnak, akkor az oszlop mellett kötünk ki, de X-nél több idő alatt érjük el az oszlopot, hiszen nem egyenesen felé haladtunk, hanem kicsit jobbra is.
Ez még könnyen érthető, az viszont már nehezebben befogadható, hogy az időbeli mozgás is hasonló. Vagyis ha ülünk egy széken mozdulatlanul, és telnek a percek – vagyis az időben mozgunk előre –, az nem ugyanolyan, mint amikor felállunk a székről, és elkezdünk a térben mozogni. Ez utóbbi ugyanis az időben éppen annak felel meg, mint amikor a fenti oszlopos példában egyik irányból váltottunk a másikba. Azaz, ha felállunk a székről és a térben mozgunk, valójában lassabban telik az idő, mintha egy helyben ülnénk.
Mindebből következik az ikerparadoxon jelenség : ha leültetünk két azonos korú, teljesen egyszerre született embert egymás mellé, egyformán telik számukra az idő. De ha az egyik ülve marad, a másik pedig elkezd térben is mozogni, akkor amikor visszaül, az ikerpár tagjai már nem lesznek azonos korúak: aki egy helyben maradt, öregebb lesz, mint aki térben mozgott, mert utóbbi lassabban haladt előre az időben, mint az egy helyben ülő. A mindennapokban ezt a jelenséget nem érzékeljük, mert csak igen-igen nagy sebességnél számottevő, a fénysebesség közelében. De ha az ikerpár egyik tagját elküldenénk az űrbe egy majdnem fénysebességgel száguldó rakétán, majd pár hónap múlva visszahoznánk, csak annyit öregedne, amennyit saját ideje szerint távol volt, pár hónapot – míg Földön maradt testvére akár évtizedeket
Az ikerparadoxonhoz hasonló felvetések nagyon foglalkoztatták száz éve a fizikusokat. A speciális relativitáselmélet jó megoldása volt olyan rejtélyeknek, amiket már korábban ismertek kísérletekből, de nem tudták megmagyarázni. Viszont ez az elmélet még nem tudott mit kezdeni a gyorsuló mozgással, csak olyan mozgásokról szólt, amikor a szereplők egymáshoz képest egyenes vonalú, egyenletes mozgást végeztek. Einstein 1915-ben publikálta általános relativitáselméletét, amely már a gyorsuló mozgást is figyelembe vette. Leírta, hogy a gravitációs mezőben lenni folyamatosan gyorsuló mozgást jelent, amiben a térbeli távolságok és időtartamok is a mező ingadozásaival változnak. Vagyis az ingadozó gravitációs mező megváltoztatja a testek közötti távolságot, és mivel téridőről beszélünk – azaz a térbeli mozgás össze van kötve az időbelivel –, ha a tér megnyúlik és a térbeli távolság nő, akkor nő az időbeli is.
Képzeljük el a teret gumilepedőnek, amit a rádobott tárgyak behajlítanak, például ha a gumilepedőre labdát dobunk, a lepedő jellegzetesen megnyúlik alatta: hasonló történik a téridővel, ha tömeggel bíró testeket helyezünk el benne. És hogy még nehezebben felfogható legyen a dolog: amikor nagyon nagy tömegű testek mozognak egymás körül, akkor a „gumilepedő” torzulásai továbbterjednek. És ezzel jutottunk el a fentebb írt definícióhoz, amit most meg is ismétlünk: a gravitációs hullámok a téridő terjedő hullámszerű megnyúlásai és összehúzódásai.
Most egy ilyen hullámot fedeztek fel, és ami az igazán nagy szám: közvetlenül. Az alábbi videó már ezt a konkrét felfedezést mutatja: két egymás körül keringő fekete lyuk hajlítja a téridőt, majd amikor egyesülnek, hatalmas energiát bocsátanak ki, és a téridő fodrozódása továbbterjed. A videó alján a kutatók által érzékelt jelet látjuk.
Mindez szépen hangzik, de mégis hogy lehet ezt bizonyítani, hogy változik körülöttünk a téridő? Nem könnyen; kellett hozzá több száz tudós, egymilliárd dollár, húsz év, egy hatalmas lézer és egy interferométer nevű eszköz. A hullámok észleléséhez szükséges kísérletekhez az Egyesült Államokban felépült a LIGO (Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory), aminek egyik gravitációshullám-detektora a louisianai Livingstonba került, a másik pedig a washingtoni Hanfordba. Ezeknek sikerült 2015 szeptemberében egyszerre észlelniük a hullámokat. A két detektor egymástól 3000 km-re van, mocsárban ill. sivatagban, (távol a világ zajától), így ha ugyanazt a jelet érzékelik, akkor van esély arra, hogy az kozmikus eredetű.
Az interferométerek közül a legnagyobb, négy kilométeres karhosszúsága a két amerikai LIGO-nak van, de mellettük több azonos elven működő gravitációshullám-detektor is van világszerte: ilyen például az olaszországi Virgo (amelyben szintén dolgoznak magyar kutatók) és a németországi Geo 600 is. Japánban már épül a KAGRA, és várhatóan csatlakozik még a LIGO-India is. A földi Einstein- Teleszkóp és az űrbe telepítendő Lisa detektor tervei is elkészültek már.
Több detektor azért jó, mert megerősíthetik vagy cáfolhatják egymás adatait. A legtöbb észlelésnél megjelenő zaj helyi eredetű, míg a felfedezésre váró gravitációs hullámok kozmikusak. A különböző detektorok adatainak összehasonlításával ezért nagyobb hatékonysággal fedezhető fel egy gravitációs hullám jele.
Emellett a gravitációshullám-detektorok sokkal jobban hasonlítanak antennákra, mint irányítható teleszkópokra: a teljes égboltról próbálnak meg jelet begyűjteni, így a gravitációs hullámok pontos eredetének megállapítása csak úgy lehetséges, ha különböző obszervatóriumok észlelik ugyanazt a jelet.
A LIGO két interferométere egy-egy négy kilométer hosszú, L alakban elhelyezett vákuumcső, amelyben egymásnak irányítanak két, majdnem tíz centiméter átmérőjű lézersugarat. A méréshez a lézer a legjobb vonalzó: mivel a gravitációs hullámoknál nyúlik a téridő, maga a vonalzó is nyúlna, nem tudnánk lemérni a különbséget. A fény viszont mindig állandó sebességgel (fénysebességgel) halad, ezért ha megnyúlik a tér, hosszabb idő kell neki, hogy ugyanoda elérjen. A vákuumcső két végén egy-egy tükör van, de a lézerek úgy vannak beállítva, hogy azokról visszaverődve a sugarak pont kioltják egymást, és nem érnek el egy fényérzékeny szenzorig. Ha bármelyik sugár akár csak egy kicsit is elmozdul, a sugarat felépítő fotonok becsapódnak a szenzorba, és ezt már tudják észlelni.
A kutatók azt várták, hogy jön majd egy gravitációs hullám, ami eléri a detektort, megnyújtja és összehúzza a karjait, ezzel a lézersugarak többé nem oltják ki egymást, és a szenzorba becsapódó fotonokból azt tudjuk majd mondani, hogy láttunk egy gravitációs hullámot.
A most észlelt gravitációs hullám a tükörben nagyon apró kitérését okozott: 4×10-18 métert, a proton méretének négyszázad részét. Az észleléshez olyan pontosan kell megmérni a karok hosszát, mintha a Nap és a Föld távolságát egyatomnyi átmérő pontossággal mérnénk. Ezért ha elmegy a LIGO mellett egy autó, vagy ha egy hullám kicsapódik 300 kilométerre a tengerpartra, azt is érzi a LIGO.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet kimutatni ennyire pici távolságváltozást? Hiszen ennél a tükrök atomjai is jobban rezegnek, és a fotonok is ennél nagyobb bizonytalansággal verődnek vissza. Ezért ha egy-egy foton visszaverődését figyelnék a kutatók, sosem találtuk volna meg a gravitációs hullámokat. Viszont, mivel a tükröket érő lézernyalábok átmérője majdnem tíz centi, másodpercenként nagyon sok foton éri el őket. Mindegyik kicsit máshogy verődik vissza, de az egyedi atomok véletlenszerű visszaverődése kiátlagolódik: elég nagy számnál pontosan követni lehet az összes foton közös mozgását.
A livingstoni LIGO-detektor…
És ha már a protonok szintjén vagyunk: a tükrök is zizegnek, az azt felépítő atomok is mozognak. A mérés viszont meghatározott frekvenciasávban történik, csak oda várják a gravitációs hullámokat. Minden zaj, ami ezen kívül van, kevésbé érdekes. Még a tükrök is lengedeznek, ez viszont az egyébként nagyon pontos mérést nem befolyásolja, mivel a lengés olyan frekvencián történik, ami nem érdekes a gravitációs hullámok szempontjából. Amelyik frekvenciasáv fontos, ott van nagyon alacsonyra állítva a zajszint: 30-1000 hertzes rezgéseket viszont már nem is látni szabad szemmel, még a lézersugarak fényváltozásaiban sem.
Van még egy, sokkal hétköznapibb probléma is: még az érzékeny frekvenciasávban is a tükrök elmozdulását nemcsak gravitációs hullámok okozhatják, de számos helyi zajhatás – mondjuk földrengés vagy akár egy repülő elhaladása – is. Emiatt a kutatók a LIGO-detektorok egész környezetét több száz műszerrel figyelik, és utólag elemzik, hogy volt-e bármilyen külső hatás, ami a jelet okozhatta.
Az, hogy a rendszer végül riaszt vagy nem, azon múlik, hogy milyen érzékenyre állították be a a keresőprogramokat: a lézernyaláb kicsit kitér, ez a számítógépben már digitális jelként jelenik meg, különböző mintázatokban – a programok aztán szabályosságot keresnek ezekben. Ha a riasztás túl érzékeny, akkor sok zajnál is bejelez. Ha viszont érzéketlenebb, akkor kevesebbszer riaszt, de előfordulhat, hogy valódi jelet veszítenek a kutatók. Ezért a keresőprogramokat olyan érzékenységre állítják be, hogy a riasztások száma még emberi léptékkel átnézhető és feldolgozható legyen. A gravitációs hullámok forrásai négy csoportra bonthatók:
- Összeolvadó kettősök (CBC – Compact Binary Coalescence): ezek nemcsak fekete lyukak lehetnek, de neutroncsillagok is. Ezek a legnagyobb tömegűek, nagyon közel keringenek egymáshoz, nagyon megkeverik a teret, ezért őket a legkönnyebb felfedezni. Ilyet találtak most.
- Burst típusú jelek: felvillanások, nagyon rövid jelek, ilyeneket keresnek a magyar kutatók, ezekből sok lehet.
- Nagyon hosszan periodikus jelek, például nem teljesen gömbszimmetrikus pörgő neutroncsillagé lehet ilyen.
- Háttérzaj gravitációs hullámokban: elsősorban az ősrobbanásból származik, de nagyon távoli más források is lehetnek, nem bontható fel a jelük
Azt már végigvettük, mi az a gravitációs hullám, arról viszont még nem volt szó, honnan jönnek. A hullámoknak több forrásuk is lehet, ebből elméletben a legjobban ismertet sikerült most megtalálni: két fekete lyuk úgynevezett bespirálozó kettősét, a Földtől 1,3 milliárd fényévnyire. Mindkét fekete lyuk átmérője közel 200 kilométer volt, annyi, mint a Budapest–Nyíregyháza-távolság légvonalban. A fekete lyukak összeütköztek, a belőlük keletkező még nagyobb fekete lyuk pedig még egy darabig rezgett.
Bár olyan forrást találtak, amire számítottak, két meglepetés azért van a történetben: a két fekete lyuknak nagyobb a tömege, mint amit vártak: 36, illetve 29 naptömeg körüli mind a kettő. Azt gondolta mindenki, hogy inkább kisebb tömegűek lesznek, mert kisebbekből több keletkezik. Ahhoz, hogy ilyen nagy tömegű keletkezzen, nagyon nagy tömegű és tiszta csillagból kellett keletkeznie mindkettőnek.
Sok, a csillagászok számára fontos következmény jön fentiekből:
Ez az első közvetlen bizonyíték, hogy a gravitációs hullámok léteznek, sikerült igazolni Einstein utolsó jóslatát.
Ez az első bizonyíték, hogy Einstein általános relativitáselmélete erős gravitációs mezőben is működik, mint amilyen két fekete lyuk együttes mezeje.
A két fekete lyuk tömege 36, illetve 29 naptömeg volt az összeolvadás előtt, ez összesen 65 naptömeg. Végül egy 62 naptömegű keletkezett, vagyis van 3 naptömeg hiány: az összeolvadás pillanatában a gravitációs hullámok formájában kibocsátott energia vitte el ezt a tömeget. Ez 3000 tipikus szupernóva energiájának felel meg. Másképp mondva, vagy 4500-szor annyi energia, mint amit a Nap teljes élete (10 milliárd év) során kibocsát.
A kettős a három naptömegnyi energiát két tizedmásodperc alatt sugározta szét, ez a legnagyobb sugárzási teljesítmény, amit valaha észlelt az emberiség. Ennél nagyobbat soha nem mértek.
Azt is tudjuk, hogy a fekete lyukak kettősöket alkothatnak, amik az univerzum életkorán belül bespiráloznak és összeolvadnak;
Nem árt az sem, hogy bizonyítottuk a detektorok működését.
A gravitációs hullámoknál viszont nem csak bizonyították hogy az elmélet igaz, gyakorlati hasznunk is lesz belőle: ezek teljesen új információhordozó közeget jelentenek, a csillagászat teljesen új eszközhöz jut. „Minden, amit az emberiség tud a Naprendszeren kívülről, azt fényhullámok megfigyeléséből származik. Most kezdődik el a csillagászat új ága, ami a fényhullámoktól független új információhordozóra épül.
Fényhullámokat mozgó elektromos töltések bocsátanak ki, gravitációs hullámokat mozgó tömegek: eddig mindig csak azokat a jelenségeket láttuk, ahol elektromos töltések voltak, mostantól azokat is, ahol nincs elektromos töltés, csak a tömegek mozognak, például a fekete lyukak. Kicsit olyan, mintha eddig csak szemünk lett volna az univerzumhoz, mostantól viszont van hozzá fülünk is.
Az analógia azért is áll meg, mert a LIGO által észlelt jelek szabad füllel hallhatók a laboratóriumban.
A tudósokat a gravitációs hullámok elsősorban eszközként érdeklik, mert konkrét csillagászati eseményekről tudhanak meg új információkat. A fényhullámokat egy rakás dolog kitakarja, a gravitációs hullámok mindenen áthatolnak. Közvetlenül a dolgok mögé láthatunk, és meg tudjuk mondani, hogy mi mozog és hogyan. Közvetlenül a forrásokról kapunk információt.
Amit most talált a LIGO, az egyszerű és jól ismert hullámforma, ami kiváló arra, hogy az elméletet igazolja, de kevés az új információtartalma. Ha például találunk elnyúlt pályán mozgó feketelyuk-kettősöket, azok tulajdonságait pontosabban megmérhetjük, egy ilyen gravitációs hulláma pedig elárulja majd azt is, mi az a környezet, amiben létrejött ez a rendszer. De többet tudhatunk meg például a nagy rejtélyről, a gamma-felvillanásokról is. Új távlatok nyíltak a fizikában.
karácsony
2015 december 24. | Szerző: amfortas
Neked meg ezt kínálom :
/masütöttem flódni/
ja, és bocs: 
“Csak tiszta forrásból.”
2015 december 8. | Szerző: amfortas
https://www.youtube.com/watch?v=0JE2_YA1eKs
Az ihletet adó verset, a „kolindát” Bartók maga gyűjtötte az első világháború előtt Idicel (Erdőidecs) és Urusiu de Sus (Felsőoroszi) községekben, Román vidéken.
A román népballada kilenc csodaszarvasának mitikus története szerint a testvérek vadászni indultak, majd az
„erdő sűrűjében szarvasokká lettek.”
Az általuk felfedezett szabad élet, a forrás tiszta vize arra ösztönözte őket, hogy ezután már ne menjenek el ebből a még romlatlan világból, s ne igyanak másból:
„CSAK TISZTA FORRÁSBÓL!”
A „kolindá”-k Román karácsonyi énekek. Ezek szövege rendkívül érdekes, folklorisztikus és művelődéstörténeti szempontból egyaránt. – E „karácsonyi énekek” azonban nem felelnek meg az ájtatos nyugat-európai karácsonyi énekeknek. A szövegek legfontosabb része – talán egyharmada – semmi kapcsolatban nincs a keresztény karácsonnyal: a betlehemi történet helyett csodálatos, győzedelmes harcokról szól a még soha le nem győzött (csoda)szarvassal; s ez a legenda kilenc fiútestvérről tud, akik addig vadásztak a rengetegben, míg szarvasokká nem váltak . Tehát csupa pogány-kori szövegemlék!
CANTATA PROFANA
A kilenc csodaszarvas
Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Testéből sarjadzott
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre,
Csordaterelésre:
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.
Az erdőket járta
És vadra vadászott
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak,
Annyit barangoltak
És addig vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek:
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.
Az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra,
Hídnál csodaszarvasnyomra.
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz,
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.
De a legnagyobbik szarvas
– Jaj, a legkedvesebb fiú –
Szóval imígy felele:
„Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged hegyről hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Ízzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”
Az ő édes apjok
Hozzájuk így szólott,
És híva hívta
És őket hívó szóval hívta:
„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg. –
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve…”
A legnagyobb szarvas
– Legkedvesebb fiú –
Szóval felelvén
Hozzá imígy szóla:
„Kedves édes apánk,
Te csak eridj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A mi karcsú testünk
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
Karcsu lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba.
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.”
Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Nem nevelte őket
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni,
És addig-addig
Vadászgattak addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt,
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba.
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.
Sixto Rodriguez
2015 december 2. | Szerző: amfortas
Bendjelloul Svéd filmrendező a svéd közszolgálati televízió egy kulturális műsorának riportereként kezdte. Anyaggyűjtés közben talált rá a hetvenes években a fajüldöző rendszer idején Dél-Afrikában kultsztárrá vált detroiti dalszerző-énekes, Sixto Rodriguez történetére. A rockzenészt a hatvanas évek végén két producer egy detroiti bárban fedezte fel, megfogták őket szívhez szóló dalai, prófétikus szövegei. Készítettek vele egy albumot, és biztosak voltak benne, hogy óriási karriert fog befutni. A kedvező fogadtatás ellenére végső soron a lemez megbukott, zenei pályája Amerikában hamar megfeneklett, a zenész eltűnt a homályban, a pletykák színpadi öngyilkosságról szóltak . Abból a néhány lemezből amit sikerült eladni eljutott egy a fajüldöző Dél-Afrikába, és ott megtörtént a csoda. Az akkor minden szempontból a világtól elzárt Dél-Afrikában Rodriguez dalai népszerűbbek lettek, mint a legnagyobb menőkéi . Rodriguez ismertebb lett, mint mondjuk a The Eagles, vagy a Queen, mindez úgy, hogy Rodriguez erről nem tudott semmit, abbahagyta a zenélést is. Nem tudott arról, hogy mekkora hősként és sztárként tisztelték a világ másik felén! 1970-es években vett egy elhagyatott detroiti házat egy kormányzati aukción 50 $-ért. Ott él a mai napig. Dolgozott építkezésen és gyártósor munkásként, alacsony jövedelemmel.
Két dél-afrikai rajongója elhatározta, hogy kideríti, mi történt vele. 1997 ben legidősebb lánya rábukkant egy weboldalra, amely apja felkutatásával foglalkozott. Miután felvette a kapcsolatot a honlap létrehozóival, nyomára jutottak Rodrigueznek. Így jött össze az első dél-afrikai túra, hat koncert sokezer rajongó előtt.
Bendjelloul négy évig forgatott egy dokumentumfilmet, amelyben szinte krimibe illő fordulatokkal idézte fel nyomozását az énekes után. A film elkészítésének negyedik évében már szinte minden tartalékát felélte, és szponzora is kihátrált a produkcióból, így aztán más munkákat vállalt, hogy egyenesbe jöjjön, majd mobiltelefonjával fejezte be a felvételeket, és maga készítette a szükséges animációkat is. Nagy meglepetésre, 2013-ban a “Rodriguez nyomában” elnyerte a legjobb dokumentumfilm Oscar-díját. A produkció számos egyéb rangos elismerést kapott, és újabb lökést adott Rodriguez karrierjének is.
Eltévedt lovas
2015 november 17. | Szerző: amfortas
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Zsákutca a gyűlölet.
2015 szeptember 26. | Szerző: amfortas
Gyűlölni olcsó és könnyű megoldás, a gyűlölet a buták játszótere, az ostobáké és a birkáké, akik saját maguktól rettegnek a legjobban. Engem nem befolyásol, ki hogyan, milyen szemüvegen át nézi a világot. Nem érdekel, hogy ki mivel elégedett vagy elégedetlen, én nem vagyok hajlandó gyűlölni senkit és semmit. A saját életemért vagyok a felelős, ha rosszul gondolom a dolgokat, magamnak gondolom rosszul és a következményei is én vagyok. Nem a homoszexuális, nem a zsidó, nem a cigány és nem a menekült, nem az alattam lakó szomszéd, hanem ÉN.
És, megsúgom, sokkal fájdalmasabb befelé mutogatni, belenézni a tükörbe és kimondani az igazságot, de ez az egyetlen út, ami vezet valahova, a gyűlölet mindig zsákutca és csak gyűlöletet szül.
Milyenek is vagyunk mi úgy általában, magyarok?
Mi szeretünk mindent jobban tudni, mint a másik. Szeretünk mindenkit gyűlölni, aki másként gondolkodik valamiről. Bármiről. Ez nekünk így jó. (Illetve nekem például nem jó, de sokaknak igen.) A nagy ordítozásban (ezzel szoktuk helyettesíteni az érveket), nem halljuk meg a másikat, illetve, lássuk be: nem is érdekel bennünket. Ebben az a nagyon speciális és nagyon magyar, hogy nem csupán a magát jobboldalinak valló emberek s a magukat baloldalinak vallók állnak szemben egymással, hanem úgy általában mindenki áll szemben mindenkivel. Napi tapasztalat, hogy a konzervativizmust, demokráciát és/vagy liberális/ illiberális eszmeiséget zászlajára tűző illetők mindent nagyon jól viselnek, ami alátámasztja a gondolataikat. Mindennel azonosulni tudnak, ami eleve is azonos az ő eszméikkel. De mindent támadnak, ami más irányból közelít egy problémához és bárki torkát elharapják,aki más véleményen van hozzájuk képest. Tehát a bármely eszmerendszer-szerűség önfelkent prófétái (maguk módján értelmezve a demokráciát) két dolgot nem bírnak elviselni: a demokráciát és a szabad gondolatokat.
Olyan jó kis ország lehetne ez, ha az átlagpolgár képes lenne függetleníteni magát a minden irányból neki kínálgatott (tév-) eszméktől és kialakítana egy saját értékrendet. Esetleg megpróbálna figyelni a másik emberre. Ugyanis nincs olyan nagyon nagy különbség a különféle csoportok eszméi között. Mindenki csak egy normális, élhető, fejlődő országot szeretne, ahol jó élni, jó és érdemes dolgozni, ahol lehet tanulni és ami biztonságot nyújt a benne élőknek. Ha lecsupaszítanánk a különféle pártok propagandáitól szennyezet “néplelket”, ezt találnánk: ugyanazt akarjuk.
Ha ez egy normális ország lenne, ha minden úgy működne, ahogy kell, akkor nem kellene háborúzni. Nem kellene görcsölni, sem szorongani. Ugyanis akinek rendben van az élete, annak rendben van a lelke is. Annak nincs szüksége ellenségképre, mert békében van önmagával és békében van mindenki mással is. Akkor higgadtan át lehetne gondolni, mi a megoldás például a menekültáradatra. Mert sem a gyűlölet, sem az “öleljünk magunkhoz mindenkit” nem megoldás. Egyetlen szélsőség sem megoldás. Soha, semmire.
Magyar vs. Török
2015 szeptember 7. | Szerző: amfortas
Törökországban közel kétmillió szíriai menekült van, a számuk jövőre fél millióval nőhet. Ott laknak. Esznek, isznak, indítottak ezer vállalkozást, de többnyire küzdenek a túlélésért – többnyire nem a táborokban, hanem a helyiek között élve-versengve.
Körülbelül egy csirióba kerülnek a török kormánynak és a szponzoroknak akik pénzt adnak – bár maguk nem fogadnak be menekülteket. (Szaudi, Kuwait, Emirates, US Au, stb.).
Törökország nyolcvanmilliós. Akkora mint Németország.
Minél többen találják ott meg a számításukat, annál kevesebben indulnak útnak Európába. A kérdés, Törökország képes-e integrálni őket azután, hogy a hazatérés esélyei egyre romlanak. És Törökországban is pénz kell ehhez, bár azt legalább lírának hívják, ami szép a fülnek, meg kell még türelem, áldozat, odafigyelés. Ezekből ott sincs több, mint máshol.
Amikor valaki azt mondja, hogy a bevándorlást a gyökerénél kell kezelni, akkor a katonai csimbumm-cirkusz mellett (‘miért nem drónbombázzák már szét az ISISnácikat végre’), akkor erre is gondol, remélem.
Európának nem kellene rettegve démonizálnia az iszlámot, hanem meg kellene ismernie. Nem jószántából, hanem mert egy globálissá vált világban nincs más lehetősége.
Hisz úgyis jönnek, ha ott elviselhetetlen az élet. És mostanában az.
(Amikor Európát mondok akkor egyébként magamra is gondolok, az ún. „európai” emberre, akinek ehhez a megismerősdihez amúgy semmi kedve sincs).
Megismerni a legkönnyebben ezeknek az embereknek a mindennapjait a tényleges frontországokban lehet, missziókkal, segélyekkel, oktatással – ottléttel.
Ezzel szemben naponta két-háromezer menekültet regisztrálni és forgalomirányítani nem kulturális kihívás, hanem logisztikai. Abból is lehet rossz jegyet kapni, csak ciki. Ha viszont a kudarc miatt még elmondjuk a menekülteket mindenféle alávalónak, akkor gyorsan lesz belőle a kultúrák háborúja. Meg éhségsztrájk, visszautasított víz és a “csak Magyarországon jussak túl.” Ezt a magyar kormánynak is jó lenne megértenie és megértetnie az emberekkel.
Ajánlott olvasmányok:
S.P.Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása /1996/
M.Houllebecq : Behódolás /2015/
Európa komp-országa
2015 szeptember 5. | Szerző: amfortas
Félázsia (Országismertető)
Félázsia államformája a demokratikus diktatúra. Az ország élén a nép által választott örök és megbonthatatlan Kedves Vezető áll.
Területe: az elmúlt évtizedekben nem változott, bár lenne rá igény.
Földrajzi fekvése: Európa és Ázsia között félúton helyezkedik el, a megújuló áramlatok hatására hol erre, hol arra sodródik. Miután az ország élén álló Kedves Vezető szerint Európa hanyatlik, napjai meg vannak számlálva és a szakadék szélén tántorog, (a régi vicc szerint mi egy lépéssel előbbre járunk) Ázsia felé veszi az irányt.
Fizetőeszköz. Hivatalos fizetőeszköz a forint, amelynek árfolyamát az ország vezetői rugalmasan változtathatják. Ha a Kedves Vezető, vagy valamelyik főembere megszólal, a forint gyengül, ha szabadságon vannak, erősödik.
Beszélt nyelvek. Félázsia hivatalos nyelve a magyar, de terjed a rovásírás, valamint az Orwell könyvéből megismert újbeszéd. Utóbbi nagyon hasonlít a magyarhoz, csak a szavak jelentése más, mint a 2010 előtt használt magyar nyelvben. Valamit megvédeni például újbeszélül azt jelenti, hogy elvenni, ellopni, megszüntetni. Az azonnali és radikális adócsökkentés adóemelést jelent, az egymillió új munkahely közmunkát, a fülkeforradalom valójában a falka forradalma.
Társadalmi viszonyok. Félázsiában oligarchák nincsenek, mert a fülkeforradalom elűzte őket. A bűnözés megszűnt, ugyanis két hét alatt felszámolták, a bankok uralma megtört, Brüsszel nekünk nem diktál, és nem leszünk gyarmat.
Etnikai összetétel. Félázsiában magyarok és magyarabbak élnek. A magyarabbak magukat magyarnak mondják, ezzel különböztetik meg magukat azoktól a magyaroktól, akik nem magyarabbak. A nem magyarabbak szintén magyarnak vallják magukat, ám a magyarabbak szerint ők nem magyarok, hanem idegenszívűek, és nemzetárulók. Élnek az országban pirézek is, de őket a lakosság nagy része nem kedveli.
Gazdaság. Félázsia fejlett gazdasággal rendelkezik, Európa és a világ irigyli a tündérmesének nevezett magyar csodát. Meghatározó termékek az ősmagyar agysebészet, a fogturizmus, a görögdinnye, valamint a hungarikumként kezelt Coca-Cola.
Pártok. Félázsiában többpárti egypártrendszer van.
Vallás. Félázsiában vallásszabadság van, ennek megfelelően egyetlen vezető vallás elfogadott: a Fidesz iránt érzett feltétlen és kontroll nélküli lojalitás.
Állatvilág. Félázsiában jelenleg két honos állat él, a turul, és a páva. A turul ősi magyar madár, külső megjelenésében a sashoz hasonlít, és leggyakrabban szobor formájában fordul elő. A páva főként állatkertekben látható, tollazata szép, tánca a Kedves Vezető tárgyalási stratégiájában is tetten érhető.
Társadalmi mobilitás. Félázsia szabad ország, ahol mindenki szabadon mozoghat: ott él, ott vállal munkát, ahol tud.
Életszínvonal. Félázsiában az életszínvonal folyamatosan növekszik, s bár jelenleg még nem éri el azt a szintet, amelyet hamarosan meghalad, a kilátásokat bíztatónak mondják.
Oktatás. Félázsiában az oktatás mindenki számára ingyenes, de fizetni kell érte.
Nemzetközi kapcsolatok. Félázsia minden országgal baráti kapcsolatokra törekszik. Nemzetközi tekintélye már most is számottevő és folyamatosan növekszik, aminek jele az is, hogy számos ismert és tekintélyes politikai vezető fordul meg az országban. Nemrégiben például Barack Obama amerikai elnök egyik volt iskolatársának közeli névrokona érkezett turistaként a Balatonra, egy Angela Merkel német kancellárra hasonlító párizsi takarítónő pedig a budapesti Halászbástyán gyönyörködött a panorámában. De volt már itt Vlagyimir Putyin egykori óvónőjének nagyobbik unokája, és Kim Dzsong Un egyik hasonmása is érvényes meghívással bír.
Éghajlat. Félázsia éghajlata európai, de már folyik az egyes éghajlati viszonyok átnevezése. Hamarosan megszűnik a napi középhőmérséklet, utóbbi neve a tervek szerint népi (nemzeti) középhőmérsékletre változik.
/F.S.P/
Keith Jarrett 2016
2016 július 4. | Szerző: amfortas
Harminc évet vártam erre a koncertre: nem hiába!
Oldal ajánlása emailben
X