MERJÜNK NAGYOT ÉBREDNI!!!
2011 január 15. | Szerző: amfortas
MERJÜNK NAGYOT ÉBREDNI!!!
– Szia Fecó, hát Te meg hogy keveredtél erre a tüntetésre?-
– Hogyhogy hogy?-
– Mert úgy tudom, korábban ilyen jobbosféle tüntetésekre jártál…-
– Ja, igen, de azokat mindig közvetítette a Hír TV, most meg nincsenek itt. Veszélyben a sajtószabadság!-
– Ja, aha, értelek. –
mi mindenre szánsz időt?
2011 január 12. | Szerző: amfortas
Ha úgy is gondoljuk nap-nap után, hogy jövedelmeink szűkösek, fogunkhoz kell verni a garast, de azért mégis: a múltbéli jövedelmeinkhez viszonyítva többnyire gazdagnak számítunk: az elmúlt 50 évben az átlagos vásárlóerő megháromszorozódott, még akkor is, ha a kenyér kilója már nem 3,60 Forint. Gondoljunk csak a seregnyi elektromos berendezésre, amelyeknek tulajdonképpen az lenne a feladatuk, hogy életünket megkönnyítsék. A szociológusok mégis állítják, hogy a mikroprocesszoros mosógép, multifunkcionális robotgép és egyéb okos eszközök bevetése ellenére sem vagyunk képesek a háztartási munkát jottányit sem csökkenteni. Nem robotolunk kevesebbet, mint nagyszüleink : szabadidő helyett csupán nagyobb technikai fejlettségre tettünk szert.
Komfortigényünk növekedése egyrészt, a lehetőségek tárháza másrészt folyvást ösztönöz a jobb felé törekvésre. Minden magasabb rendű állatfajt arra programozott a természet, hogy gyorsan szokjon hozzá a meglévő állapothoz és máris jobbra törekedjen. Így működik a jutalomgépezet, a „fogyasztói társadalom”. Mert hiszen magunkat akarjuk jutalmazgatni nap mind nap. Valami mindig hiányzik, valami örömöcskével mindig gazdagítani szeretnénk tetszőleges számú szükségleteinket. Hogy ez miért jó, vagy nem jó, arról már nem szaporítanám a szót. Hanem az időfaktor…. Minden, amit csak el akarunk érni, időbe kerül. Minden szabad óra új tevékenységgel telik, – ahogy a levegő is kitölti a vákuumot (horror vacui). Aki szerint ez egy banális megállapítás, az nem veszi figyelembe, milyen nehéz tudomásul vennünk, hogy mindennapi hajszoltságunk főként abból adódik, miszerint nem vagyunk képesek lemondani valamiről. Nem tanultuk meg, hogyan álljunk el tudatosan valamely tervünktől, hogy ennek fejében egy más tevékenységet esetleg utolsó cseppig kiélvezhessünk. Végső soron az egész társadalom abból él, hogy szükségleteket ébreszt, nem pedig elnyom. Az időhiány miatt elvégzetlenül maradt dolgok utáni vágy többnyire legyőzi azt az örömet, hogy valami valósággá válhat. R. Musil „ a tulajdonságok nélküli ember” c. könyvében így ír:
„ Gyötörte őket a félelem, hogy nem jut idejük mindenre, és nem is voltak tudatában annak, hogy az, hogy idejük van, nem mást jelent, mint hogy nem jut idejük mindenre.” 
idő, idő, I D Ő
2011 január 4. | Szerző: amfortas
Idő, idő, IDŐ
Új év, új idő….de hisz az idő ugyanúgy múlik! Talán idén még gyorsabban fog! Vagy mégsem?
Mire van időd?
Ó, én úgy ismerem a válaszokat:
„Nincs rá időm.”
„Nem volt rá időm.”
„Nem lesz rá időm.”
Erre vagy arra a dologra, vagy pedig éppenséggel: Számodra nem létezem. Még pontosabban: nem létezem. Mert hiszen, ha nincs időm, nem létezem.
Legyen: mindenre és mindenkire időd! Mert elárulhatom, mindenre és mindenkire van időd. Persze, Te válogatsz. Nem mindent és nem mindenkit. Milyen igazad van! Csínján kell ám bánni azzal az irígy idővel!
Ha „ nincs idő” valamire, vagy valakire, ez általában azt jelenti, hogy valami vagy valaki más pillanatnyilag sokkal fontosabb számodra. Ezt a frázist tehát kényelmes kifogásként szoktad használni és idővel ténylegesen azzá is válik. Csak, hogy tudd…ócska kifogássá. De persze ez nem is olyan egyszerű dolog. A túlhajszoltság lehet jogosnak tűnő kifogás, és mint olyan, eléggé kellemetlen. Tudatában vagyunk sok kötelességnek- törődés a családdal, gyerekekkel, munkával, kötelezettségekkel, de azért van itt még valami, ami bizony sokat nyom a latba: a motiváció hiánya, amit egyszerűbben kedvetlenségnek is nevezhetünk. Ez pedig a figyelmetlenség és a stressz mellet a legnagyobb időrabló: felelős az állandó hajszoltság érzetéért. Amikor kellemes az időtöltés, akkor és ott angyalszárnyakon száll az idő, ami nyűg, ami teher, azt tonnás teherként cipeli lelkünk, ádáz harcot vívunk minden másodpercünkért. Az időhöz való viszonyunkban a belső motiváció annál meghatározóbb, minél szabadabbak vagyunk a külső kényszerektől.
Mielőtt folytatnám… (mert hiszen igazából nincs időm Veled ilyesmiről agyalogni) , ajánlanék egy próbát:
Egy héten át minden tevékenység elkezdése előtt tedd fel magadnak a kérdést: Feltétlenül meg kell ezt tennem? Mi történik, ha nem teszem?
Legyünk őszinték! Meg fogunk lepődni, hogy az állítólagos időrablók közül milyen sokkal fogunk találkozni!!!
(lehetőleg máma még…)
nekem 8: mármint az égen
2010 december 28. | Szerző: amfortas
Nyolcas az égen:
A Nap a téli időszakban alacsonyan jár, majd az idő előre haladtával egyre magasabbra kerül az égbolton. Ha egy helyről mindig pontosan ugyanabban az időpontban figyeljük meg a pozícióját, az év folyamán egy nyolcas alakzat rajzolódik ki.
Az analemma-görbe kialakulása komplex égi-mechanikai összefüggés eredménye, amelyet nagyon leegyszerűsítve a Föld Nap körüli keringésére és tengelyferdeségére vezethetünk vissza. A nyolcas legalacsonyabb pontjai a téli, tetőpontja a nyári napforduló időszakában rajzolódik ki. Mivel télen bolygónk gyorsabban kering a Nap körül, a görbe alsó íve nagyobb. A sebesség aztán a nyár folyamán csökken, így a felső hurok kisebb lesz.
A jelenség fotografikus ábrázolása az egyik legnagyobb fotós kihívás, pontos előzetes tervezést, egy éven át tartó precíz és kitartó kivitelezést, és összetett képfeldolgozást igényel. A végeredmény egy digitális montázs; nyilvánvaló, hogy az égi nyolcast csak így lehet megjeleníteni. Ennek köszönhető, hogy nagyon kevés a sikeres analemma-projektek száma: a világon eddig ez mindössze tíz fotósnak sikerült.
“A tervezés folyamán az egyszerűségre törekedtem: megfordult ugyan a fejemben látványos tájképi elemekkel összekombinálni a görbét, de munka és családi tennivalók miatt inkább a lakóhelyem közvetlen környezete mellett döntöttem.” – írja a magyar csillagászati egyesület weboldalán az első magyar analemma-fotós, Ladányi Tamás.
A fótós a nyolcas horizont feletti elhelyezkedését szoftverek segítségével már előre megszerkesztette, optikának pedig egy 10 mm-es Sigma objektívet használt, a kellően nagy égterületet befogásához.
Ladányi az év folyamán a Nap égi pozícióját fotózta mindig egy helyről és ugyanabban az időpontban (9:00-kor), összesen harminchat alkalommal, a fotóállványt és a képmezőt mindig pontosan egyformán tájolva. A reggeli időpontot a derült időszak nagyobb esélye indokolta, ilyenkor még kisebb a kockázata a felhőképződésnek. Minden alkalommal két kép készült: egy napszűrővel és egy anélkül, úgy, hogy közben a kamera ne mozduljon el. A a két képet ezután mindig egymásra másolta, így láthatóvá vált a napkorong és a táj is.
A háttérkép esztétikai okokból akkor készült ugyanarról a területről, amikor a Nap már nem volt a látómezőben, mivel ha szűrő nélkül fényképezzük a tájat, a beégett napkorong tönkreteszi a kompozíció harmóniáját. A háttérkép bal alsó sarkában a fotós saját árnyéka látható
karácsony jő, és ez jó
2010 december 21. | Szerző: amfortas
Karácsonykor is szeressétek egymást, ne csak az év többi napján!!!
Más alapokon…
2010 december 3. | Szerző: amfortas
Eddig ismeretlen létformát talált a NASA – de nem a világűrben, hanem a Földön
Arzénból táplálkozó baktériumot azonosítottak a kaliforniai Mono sós tó üledékes rétegében amerikai kutatók, akik szerint a baktérium a foszfor helyett építi be többek között fehérjesejtjeibe, valamint örökítőanyagába a mérgező nehézfémet. A felfedzést a NASA magyar idő szerint csütörtök este jelenti be, de a különleges bejelentésként beharangozott esemény miatti felfokozott várakozásban kiszivárgott az információ. A Science, a világ egyik vezető tudományos lapja feloldotta az embargót, nem várták meg, hogy a NASA washingtoni központjában helyi idő szerint délután két órára meghirdetett tájékoztatót megtarthatták volna. Ettől még a NASA megtartja a sajtótájékoztatót, amelyet a NASA TV élő adásban közvetít.
A Science-ben közölt tanulmány szerint első alkalommal nyert bizonyosságot, hogy minden ismert földi élet egyik alapvető építőkövét egy másik elem helyettesítheti. “Ez a kutatás arra emlékeztet minket, hogy az élet, ahogy mi ismerjük, sokkal rugalmasabb lehet annál, mint amit feltételezni, vagy elképzelni tudunk” – mondta Felisa Wolfe-Simon az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA asztrobiológiai intézetének munkatársa. “Ha a Földön ilyen váratlan dolog létezhet, akkor mi minden lehet, amit még nem láttunk?” – vetette fel.
A foszfor a szénnel, a hidrogénnel, a nitrogénnel, a kénnel, valamint az oxigénnel együtt ahhoz a hat elemhez tartozik, amely – eddig ismert formájában – alapvető az élethez. A Wolfe-Simon által vezetett kutatók azt akarták feltárni, hogy az élet vajon más anyagokkal is működhet-e. A tudósok vizsgálataik során az arzénre összpontosítottak, mert az kémiailag nagyon hasonlít a foszforra.
Éppen ez a hasonlóság az oka annak is, hogy az arzén a legtöbb életforma számára rendkívül mérgező: az anyagcsere-rendszer nem tudja megkülönbözteti a két elemet biológiailag aktív formájában. Ha a foszfor helyére arzén kerül, leállnak a központi biokémiai folyamatok.
A kutatók laboratóriumi körülmények között tenyésztettek a Mono-tó üledékéből származó magas arzéntartalmú baktériumot. A kísérlet során a fejlődési szakaszban fokozatosan növelték az arzénkoncentrációt, foszforhoz viszont nem juttatták a táptalajt. A végén olyan baktériumféle maradt, amely ilyen körülmények között is életben maradt, sőt növekedni tudott. A tudósok GFAJ-1 néven azonosították. Az asztrobiológiai intézet csapata azt is bizonyítani tudta, hogy a baktérium anyagcseréje során valóban felhasználja az arzént, és ezzel helyettesíti a hiányzó foszfort.
A felfedezés teljességgel átalakíthatja az életről eddig alkotott fogalmainkat, és felveti annak lehetőségét, hogy a világűrben a Földtől eltérő felépítésű bolygókon is elképzelhető az élet kialakulása
“A felfedezést fontosnak tartom, de nem rázott meg a dolog. Viszont sokakat meg fog rázni” – mondta az [origo]-nak Szathmáry Eörs evolúcióbiológus professzor, a Collegium Budapest asztrobiológiai csoportjának vezetője. A szakember szerint további kísérleti megerősítések szükségesek, de a bejelentés ráirányítja a figyelmet arra a vitára, amely egyre intenzívebben zajlik arról, hogy mi szükségszerű és mi esetleges az élethez. A 2009-ben elhunyt Gánti Tibor biológus elméleti munkái (kemoton elmélet) alapján tudjuk: a minimális élet koncepciójához az kell, hogy meghatározzuk az élet szerveződési rendszerét, az alrendszerek egymáshoz kapcsolódásának módját. Hogy utána milyen konkrét anyagokkal töltjük fel a rendszert, az ehhez képest másodlagos kérdés – mondja Szathmáry, és az aminosavakat hozza példának, amelyekből hasonló, de részleteiben más készlet is alkalmas lett volna az élőlények fehérjéinek felépítéséhez.
Emlék, ünnep
2011 január 28. | Szerző: amfortas
Az új év kezdetén rendszerint találok magamnak egy kis időt, amikor magammal is foglalkozhatom. Többnyire visszapillantok a mögöttem hagyott évre, visszaidézek élményeket, képeket nézegetek melyekkel színezgetem emlékeimet. Alapvetően szükségünk lenne erre mindannyiunknak. Nem csak azért, hogy újraéljük élményeinket, érdekes történetekké építsük, hogy utána színezzük az olykor nem is annyira jelentőségteljes történeteket, hogy mesélhessünk ezekről a velünk megtörténtekről. Ez a visszaemlékező tevékenység hozzá kell tartozzon emberi működésünkhöz. Ha nem hagyunk magunknak időt az emlékezéshez, az bizony károsítja lelki egészségünket, mert nem hagyjuk lelkünket a maga módján feldolgozni életünk élményeit. Folytonosan tömködjük magunkba a megélteket anélkül, hogy feldolgoznánk, megemésztenénk. Erre már ritkán szánunk időt. Mindannyian ismerünk hirtelen előbukkanó emlékeket: egy utcába tévedtem, ahol gyermekkoromban éltem és máris felidéződnek emlékek az iskolámról, akkori barátaimról. Jó és keserű emlékek.. Különösen szívesen emlékezünk ünnepeinkről (főleg, ahol bennünket ünnepelnek) Az ünnepek adnak ritmust is és sokszor kontúrvonalakat életünk körül, nem tudjuk megélt élményeinktől elvonatkoztatni. Mi is történik, ha mindennapjaink során ünneplünk? Én azt gondolom, mindennapjaink ünnepekből állnak, amikor ünneplőbe öltöztetjük lelkünket. Ebből élünk. Születésnap, esküvő, házassági évforduló, gyermekeink, barátaink ünnepei, karácsony, és vagy akár egy koncert mint az zene ünnepe,. Amikor időt szakítunk magunknak és kilépünk a mindennapokból. Amikor nem számolgatunk, hanem önzetlenül ajándékozunk, vagy hagyjuk, hogy bennünket lepjenek meg. Kizökkentjük magunkat a hétköznapokból, mert aki ünnepel, annak hinnie kell abban, hogy az egész élet egy ünnepi meghívó, az élete egy ajándék és illik megköszönni azzal, hogy számon tartjuk, tehát megünnepeljük minden adandó alkalommal. Magunkat és egymást. A mindennapjaink az ünnepeinkből és emlékeinkből élnek, így és ezzel teljes az életünk.
Oldal ajánlása emailben
X