szinház

2008 június 3. | Szerző: amfortas

és én mégis szinházba járok.

Most jobb volt oda menekülni. Nem volt egy derűs nap, de nem én rontottam el.

Már a reggel sem kezdődött jól, de az munka. Aztán emléktáblaavatás, Vidor Mikós, nagyon szerettem és tiszteltem és Ő is megtisztelt barátságával, már nagyon későn hiányzik az ember, egy példakép nekem. Magam akartam ezzel egy kicsit maradni és a vizisípálya erre is jó, kikapcsol, relaxál, főleg agyilag. Ezt is majd egyszer kiírom magamból…

Szükségem is lehetett erre, mert aztán jött a java. Azzal szembesültem ugyanis, hogy egy régi barátom összeakadt Vele. Még arra sincs ötletem , hogyan gondolkozzam erről, de jobb, ha most egyáltalán nem. Barátaim szinházba hívtak, egy barátomé a főszerep, nem tudom, mi volt a darab, nem tudom, miről beszélgettünk utána, talán néhány sört is megittunk, arra sem emlékszem, pedig talán az volt a legjobb, amit tehettem. Én megérteni vélem az alkoholistákat is néha. Még történt azért valami érdekes. Az utcán, már hazafelé  tartva O.val találkoztam. Beszélgettünk és ő nemsokára márFeldmárt hülyézte. Rákérdeztem és olyat mondott,hogy nem tudtam nem igazat adni neki. Ez megér egy külön fejezetet azt hiszem, ezen majd, ha lesznek üres óráim egyáltalán, egyszer még törhetem a fejem.

Ma megnézem az emberi test kiállítást amit tegnapra terveztem. Aztán talán megint: szinház. Valóban gyakran szürkébb , unalmasabb a szinház, mint az élet, még ha jobban is van  megírva.