még valami

2008 május 29. | Szerző: amfortas

 

 

 

Egy  fotográfus barátom megbízójának naptárához fotózott csinos babákat. Megbízója nagy nőimádóként nem elégedett meg a magyar lányokkal,  kívánkozott oda még valami egzotikus szépség is. Találtak is egy gyönyörűt , Thaiföldről. Tényleg csoda volt.

Eltelt fél év, s közös barátaimmal néhány napot Villányban töltöttünk: időközben barátom megbízója egyrészt barátommal jó barátságba keveredett, s jönni készült néhány napra hozzánk, másrészt beleszerelmesedett a Thai szépségbe, s őt is hozta. Már nagyon kíváncsian vártuk. Vacsoraasztalnál ültünk, mikor megjelentek. A Thai lány nem jött: vonult. Gyönyörű volt, csupa nemes vonás, hosszú combok, varázslatos bőr, ajak, arc, a lélegzetünk is elállt. Leültek közénk, nyálunk csordogált.

Amikor kigyönyörködtük magunkat, barátom mély lélegzetet vett és bemutatta a thai fiút… merthogy az volt. Megbízója , …és  már barátja, (a nőbarát!!!) annyira belészeretett, hogy azt mondta, már rég mindegy, férfi-e vagy nő Ő. 
(Amúgy az első műtéten már túl volt a jövendőbelije…)

Kerültél-e már olyan helyzetbe, hogy valamibe (vagy  Valakibe!) olyan nagyon belekavarodtál hogy végül minden mindegy lett volna, csak hozzád tartozzon, tiéd lehessen, a szó nemesebb értelmében is?

Álltam már úgy valaki mögött, aki édesanyját könnyezte meg :  hogy  szemem sarkában én is könnyekkel küszködve odáig jutottam,  ha Őt érné ez a sors, nekem ez is Ő lenne, maradnék mellette, gondolnám, remélném, hogy csak alszik és szépeket álmodik.  

itt és ott

2008 május 27. | Szerző: amfortas

Történt valami furcsa még ma velem, nem gondolom, hogy baj , ha így , blogformában dokumentálom: déltájt hirtelen rámtört : csak egy Valakire tudtam gondolni, a fejem is belemelegedett: ez egy ilyen telepátiaféle érzés, ezt ismerem. Az a hullámhossz, ami , ha nem is akarja a másik, mégis. Interferál, na.  Az a rezdülmozdulpezsdül… talán egy utórezgés? nonlocality.

Több mint … Más, és nem agy. Mindegy, nem gondolkozom rajta, mert hiszen tudom de ezt ezt is kiírtam magamból.:-)

kiírás

2008 május 27. | Szerző: amfortas

 

Van nekem egy jó barátom, pszichológiában igen jártas. Azt  mondta egyszer, írjak naplót, írjam ki magamból , ami nyomaszt, igen hasznos dolog. Azt gondolom , ez a blog-dolog  erre jó. Nincs tétje, valószínűleg nem olvassa senki, magamnak írom , de mégis moderálom , mintha olvashatnák is akár, hiszen  nyilvános. Ahhoz meg úgysem jut el, akinek szólhatna, ezáltal nem kell valakinek kedvére írnom , magyaráznom, megfelelnem, valakit ezzel megszólítanom. Nincs tét, mert nincs cél.

Öröm ért! Kaptam egy kiscicát épp egy éve: Mirci, -de nem voltam jó gazdája, disszidált. Ma utánamszalad egy Nőce a szomszédból és képeket nyomott a kezembe: a cicám! befogadta valaki egy utcával feljebb, átigazolt a cemende ! De azért örültem, hogy jó gazdára lelt .

Vajjon, ha egy emberről lenne szó, akit nagyon szeretsz , de nem vagy jó gazdája: örülnél-e,hogy mástól megkapja azt, amit neked kellene nyújtanod, bárki légyen is az az új gazda? Örülnél-e, ha tudnád, más szereti.? Na igen, de ez egy cica. .  Azt gondolom, keveset adtam, de a sok is kevés lett volna neki. Ennyire futotta. 

  Attól tartok, keveset adtam, de néha a kevés is sok !!!

az első bekezdéshez még a továbbiakat fűzöm hozzá:  Sok ember  szerintem tudat alatt is ezt az utat járja : kiírja magából a mindennapi stresszeit és örömeit , a mindennapi tyúkszart is… ez részben a magányos tömeg- effektusnak is tudható be,  és egyféle  belső menekülés. Vagy talán egy olyan megoldásnak is felfogható némelyek által, mint ami  az ősembert is motiválta sziklarajzolásaihoz :  lerajzolta a legyőzendő vadat és ezzel már félig-meddig le is győzte.

Defőleg és pláne:  Az ember a gondolataiért nem tehető felelőssé. Azonban, mikor kimondja , amit gondol, azzal már el kell tudnia számolni  Fel kell tudnod vállalni, hogy vitatkozni fognak akár Veled, de a kinyilvánított gondolat legfőbb terhe, hogy azonosítanak vele, aszerint ítélik meg  személyed. Tehát moderálod, fésülöd , leellenőrzöd a hirtelen támadt gondolataidat , összeveted értékítéleteddel, kialakult értékrendszereddel, tapasztalataiddal, stb. és eszerint felelősséget is vállalsz értük. A blog egy vékony határmesgyén  működik : név nélkül , nicknévvel,  vagy akár neved bevállalásával is, de  többnyire az ismeretlen vakvilágba nyilvánítod ki gondolataidat és nagyjából csak  forma szerint kell moderálnod, és ha netán mégis valaki kritikusan olvassa és odateszi megjegyzését, még mindig eldöntheted, vitába szállsz-e  vele, de többnyire csak a gondolataid külső ellenőrzésének veszed, ami esetleg hozzásegíthet annak csiszolgatásához. Nincs azonban felelősséged. Sok blog ezért elég durva tud lenni, ezernyi szélsőséges megnyilvánulást találhatsz, amit írója, ha  szembesítenének gondolatával, valószínűleg nyíltan nem vállalna el.