tanya

2008 május 24. | Szerző: amfortas

…. már rég szervezik, és persze az ilyen szervezésekben az szokott rossz lenni, ha készülsz rá és elvárásaid vannak, aztán mégsem úgy lesz.

Kora délután találkoztunk és együtt mentünk le a tanyára, kedves, szerethető emberkék, örömmel üdvözöltük egymást : Nekem különösen jó alkalom, hogy kizökkenjek az engem még mindíg fő sodorként lekötő gondolataimból, elbukott kapcsolatomról. Hát ragadjunk meg egy pohárkát és barátkozzunk…

Tényelg helyes, kedves emberek..hány éve is ismerjük egymást ? És mikor is találkoztunk utóljára? Az egyik csak azt szeretné bizonygatni, mennyire sikeres és minde milyen jó körülötte…de ha jobban odafigyelsz, sejtheted az ellenkezőjét, ez szomorú.  A másik minden baját rádönti , és mind ismerős bajok , már a múltkor is így volt…talán nem éppen vele, de hát..vele is mindíg csak a baj és a szomorúság. Akkor szomorkodjunk egy kicsit vele, mást úgysem tudunk, mert ebben ő az okos, nem enged tanácsot adni. Nemrég különben is , valaki figyelmeztetett egy nagy igazságra : csak akkor akarj segíteni, ha kérik.  Engem ez azóta is nyomaszt, féltve dédelgetett kapcsolatom részben ezt is megsínylette. Gondolom ma.

Ezt hogyan lehet jóvátenni? Egy új magatartás felvállalásának ígéretével?  Szép is lenne.

Na , aztán volt , aki bölcsen hallgatott (kellőképpen ivott). Én inkább csak figyeltem és szomorkodtam. Egyrészt azon , hogy mi, régi jó barátok, ha ritkán találkozunk is, valami összeköt,de nem tudom már, mi. Emlékek? Hányszor lehet ezeket végigvenni ? Másrészt : rájöttem , hogy nem tudunk beszlélgetni. Csak fecsegünk, aztán elválnak megint útjaink és ezt is egy  kellemes emlékként  betesszük valami felesleges fiókocskába, ennyi. No és , magam nem tudtam annyira kizökkenni. Persze, hogy furtonfurt ( de rég használtam ezt a szót) Másra gondoltam. Alig vártam , hogy hazaérjek és magam legyek.