öttusa

2008 május 31. | Szerző: amfortas

 Nekem a sportok sportja.  Öt olyan egység, ami külön-külön klasszis, egy ember nagyon különböző öt sportban kell magas színvonalon teljesítsen. Mennyi egész embert kívánó nagyszerű dolog. Lovaglás, ahol ráadásul számodra ismeretlen lóval kell teljesítened. Úszás, ahol nem elég a legjobban úszni a csoportodban, a vívás, a szemtől-szembe harc, a céllövés biztos kézzel, és a futás, hogy utolérd magad és az utólsó pillanatra, az utólsó lehelleteddel döntsd el a helyezésed. És mindez csapatban , egymás eredményeiért aggódva, drukkolva, egymást segítve. Egy nap, háromszáz méteres körön belül… és még ennek is örülhetünk.

A női vb döntő  félházas volt. De : klasszikus közönség, jó közönség, aki mindenkinek drukkol, mindenkit megtapsol, de csak amikor itt az ideje.

Szeretem közönség, szeretem drukkerek. Ne focipálya lelátójáról jöttek át.

Nem vagyunk hát egyformák ebben sem és ez így is helyénvaló. Én nagyon az öttusának drukkolok, holnap is kimegyek: férfi döntő.