a nagy ÉN

2008 december 15. | Szerző: amfortas |

 

Van egy disznóm, húsáért, zsírjáért, szalonnájáért tartom. Az ól mellett van az istálló, van benne egy tehén meg egy ló. A tehenet tejéért tartom, a lovat passzióból. Hétvégeken néha kilovagolok, körbeügetem a határt, megállok egyik-másik tanyánál, eltereferélgetünk egy pohár rizling mellett a szomszédokkal. Egy csapat libát is tartok, nem is annyira a combjáért, májáért, mint inkább a pehelytollért. Van néhány tyúkom is, tojnak rendesen, minden napra  jut friss tojás az asztalomra. Vannak cinkéim , őket  szabadon tartom, télen szalonnahéjjal vendégelem, meg is tisztogatják a gyümölcsfákat pajortól, furkáló lárvától, rusnya hernyótól!  Macskám is van , cirmos fajta. Jó macska, nagy vadász, megfogja az egeret, patkányt. Kutyát is tartok, öblös hangút, rendet tart az udvarban, megugatja a postást, elriasztja a betörőket. Szép énekéért tartok egy kanárimadarat, van egy teknősbékám is, nyugalmáért, megfontoltságáért  tartom. Volt egy majmom is, de azt elzavartam, mert túlságosan hasonlított rám s már nem bírtam nézni töprengő ábrázatát.  Van még egy sasom, őt éles látásáért és horgas csőréért tisztelem. Magamat viszont csak kegyelemből tartom. Zsírom szinte  semmi, húsomat legfeljebb egy pápua értékelné. Egerészni nem tudok, a pajorokat nem szeretem, nincsen tollam, horgas csőröm, páncélom.  Eszem ugyan van, tudok deriválni és integrálni, foglalkoztam politikával, balneológiával, mindenfélével,  de még nem jöttem rá, miért érdemes engem tartani. Ha kimegyek az udvarra, körülöttem ott zsibong, gágog, bőg, röfög, ugat, nyávog, káricsál az egész társaság, növesztik a szalonnát, tojják a tojást, adják a tejet, elijesztik a betörőt, megfogják az egeret, felcsipegetik a magot, idefutnak-odafutnak, túrnak és kaparnak, surrognak-burrognak, hertelenkednek, nyihognak és rühögnek, én meg csak állok ott középen a nagy eszemmel.