hideg-meleg szívem

2008 június 19. | Szerző: amfortas |

 

én ismerek ám olyan embereket, akik tudnak szeretni.

Érdek nélkül, úgy értem.  Mert csak úgy , szeretni, na azt bárki tud…már ha az az.                                     

Aki képes a szeretetre, az képes a figyelemre. Kihalásra ítélt dolog a figyelem. Azt jelenti : nem kalandozom el, nem vágok közbe, nem magamról fecsegek, nem játszom el, hogy érdekel amit mondanak nekem.

Ha szeret a másik , azt úgy is élem meg, hogy érzem:  mintha fontos lennék Neki. Szerető figyelem.  Engem akkor már jobban érdekel persze a személy mint a mondandója, és azért érdekel, amit beszél, mert Ő fontos nekem. Tanulom szeretni, és remélem, fog menni, de ehhez egyedül kevés leszek. : majd szükségem lesz Rá!!!  Aki szeretni tud, nagyítóval keresi az elfogadhatót, a jó vonásokat, a szépet a másikban, a közöset Vele, a különbözőséget erénynek fogja fel, az apró testi-lelki gyarlóságokat szeretetteljesen szemléli.

Hibáival és azok által tudjuk a másikat igazán szeretni.                                 

Kicsinyítővel nézzük a rosszat , elnézendő semmiségnek, kijavítandó apróságnak.

Jó szándékkal, de rosszul szeret az, aki magából indul ki, tudtodra adja, Te mire vágysz… Aki jól szeret, képes megérteni, miféle szeretetre van szükséged :  támaszra? megerősítésre? babusgatásra? sajnálatra? viccelődésre? együttérzésre? segítségre? biztonságra? csodálatra? tárgyilagosságra? hallgatásra?

A világ tökéletlen szeretettel is működni tud. Csak általunk lett ilyen és hát,  olyan, amilyen. És talán lehetne más, ha meg tudjuk tanulni – és tanítani : jól szeretni.