szó és tett

2008 november 27. | Szerző: amfortas |

 

-Ezt nem nézted volna ki belőlem, ugye ?-  mondotta volt barátném.

-Deeeeeeeee! J Sőt , ennél még sokkal többet is kinéztem volna belőled!-

Csak annak jussa élet és szabadság, ki sorsát napról napra kűzdi meg. (Goethe: Faust)

Szavakkal és tettekkel küzdjük meg  minden percben sorsunkat.  A gondolat, ami  elhatározássá érlelődik bennünk  akkor amikor döntenünk kell életünk minden pillanatáról, alapesetben nem formálódik szavakká, hanem  cselekedeteinkben ölt formát. Döntünk és megtesszük. Vagy nem. Ha más is érintett lehet ebben, és szeretnénk és úgy gondoljuk, hogy  be kell vonnunk döntéseinkbe, már szavakká formáljuk szándékainkat. A szavakba öntött szándék innen már önálló útra kél,  a másik bevont személy  nem a gondolataink, hanem  szavaink és cselekedeteink összhangját fogja  észlelni és jelentős mértékben e szerint fog megítélni.  Az elhatározás, hogy megmászom azt a hegycsúcsot, egyfajta kihívás nekem. Ha meg akarnék ennek a kihívásnak felelni, a gondolatot tett követné és vagy sikerülne, vagy nem, a végeredmény saját  képességeim felmérése és kielemzése lenne és főként csak magam számára. Ha barátomnak, kedvesemnek mondom el szándékomat, már a szándékból a tett felé vezető úton megmérettetnék és még ha nem is  sikerült  megmásznom:  legalább megpróbáltam . Ez sokszor értékesebbnek bizonyul, mit a kitűzött cél sikeres megvalósulása iránti megbecsülés. Megpróbálta megpróbálni…  

Szó és tett  összhangja: a tekintély egyik alappillére. Szeretnék hinni a szavaknak. De be kellett látnom újra és újra, hogy többnyire akkor csalódik az ember, mikor a szavaknak hisz. A szavak, a szép szavak!!! A szavakkal gyógyítani lehet, de ölni is. Nem bánunk csínján a szavakkal. Sokszor a hangerőben jobban bízunk mint a tartalomban. Szavakon keresztül kaptam mindent, ami igazán fontos az életemben, ami emberré formált, de a szavaknak köszönhetem nagy csalódásaimat is, szavakkal gyötörtek meg azok, akiket szerettem, meg persze azok is akiket utáltam. Szeretnék hinni a szavak értelmének tisztaságában , de már alig találok többet szép szavaknál, mert újra és újra  ott áll mögöttük az elhanyagolt koszlott, kikínlódott, sokszor kényszeres cselekedet, ha egyáltalán… A szóba öntött szándékot , ha nem követi tett?  Jönnek a fáradt de fényesre polírozott jelentés nélküli szavak aztán szétpukkannak, mint a szappanbuborék, és mi marad utána?  A csalódás másnapos-gyötrelmes ébredése , a  már magunk számára is kínos felismerés, a szavak értelmébe vetett hit  leépülése. Hányszor vesztem el már életemben a szavak rakoncátlan labirintusában, mikor azok  képzeletemben már virtuális tettekké formálódtak, de a  valóságban meg nem történek mégsem, megmaradtak egy kimondott gondolatnak. A szájhős az lesz, aki tekintélyét vesztette, s már a kutya se hisz neki, akármilyen szépek is a szavak, amikkel vágyairól , szándékairól, vagy akár morális megközelítéseiről nyilatkozik.