Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,
Nekem szülőhazám itt e kerítésektől ölelt
kis ország, nemmesszeringó gyerekkorom hiánya.
Csakhogy tisztázzuk:
Ez nem egy fajgyűlölő nemzet.
Nincs bennünk semmi kinézés,
bár kinézek az ablakon, ha ugatnak a kutyák. Azt mondják, amelyik ugat, az nem harap. Csak lop, bevándorol, gyújtogat és követel. Elszennyezik országunk poros lábnyomukkal, sátraikkal kitapossák a mezőt. Még jó, hogy a reformok működnek, így legalább ebben biztos vagyok.

Dehát ez tényleg nem egy fajgyűlölő ország!
Csak ha leszáll mellőlünk egy cigány,
első dolgunk megnézni a tárcánk.
Ez nem egy diszkriminatív ország,
bár a muszlimok és a zsidók lenézése alap, hogy normál.
Ez nem egy agresszív ország,
kérdezzétek csak meg László Petrát.
Ez nem egy önző nemzet,
csak jobban szeretünk kapni,
mint adni.
Itt jó az oktatás,
csak lassan több a stadionunk, mint iskolánk.
Ez egy fitt ország.
Persze kizárólag a heti öt testnevelésnek köszönhetően,
és amúgy is, háromból két ember nem túlsúlyos, csak vastag csontozatú.
Ez egy tudatos ország,
ezért nem vehetsz 18 alatt még vizet sem a dohányboltban
(harmadfokú hőségriadóban).
Ez nem egy provokatív ország.
Csak az “anyád” gyakrabban hangzik el, mint az “édes anyám”.
Nálunk a tehetség számít az egyetemi felvételnél
– évi minimum 500 ezerért.
Ez nem egy szegény nemzet,
bár a havi átlagkereset alig éri el a bruttó 170 ezret.
Ez nem egy szexista nemzet,
pontosan ezért keresnek a nők kevesebbet.
Ez nem egy homofób ország,
de vonulós pride-ot lécci ne tarcsá!
Ez egy befogadó ország,
de csakis cuki kisállatok esetén.
Ez egy korrekt nemzet,
ahol a nácik kiskutyákkal fotózkodnak és az árusok a saját boltjukból lopnak.
Ez egy alapos ország,
azért tart ennyi ideig a Moszkva téri felújítás.
A munkamorál kitűnő: ötből négy ember sugározza az energiát,
az ötödik meg dolgozik.
Ez egy becsületes ország,
bár a bliccelés nemzeti sportág.
Mi sosem ítélünk elsőre,
feltéve ha
nincs tetkód, színes tincsek a hajadban, fülhallgató a füledben, nincs rajtad fekete, nem iszol és nem dohányzol.
És persze bőröd színe egy árnyalattal sem sötétebb a hónál.
Itt mindenki tudja a tutit,
mindenki tudja, hogyan kell jobban csinálni.
Ezért jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
És ha már itt tartunk:
ez nem egy irigy nemzet.
ez nem egy rosszakaró nemzet.
ez nem egy konok nemzet.
ez nem egy egyhelybentoporgó nemzet.
ez nem egy gyűlölkődő nemzet.
ez nem egy lusta nemzet.
ez nem egy saját kertjébe szaró nemzet.
ez nem egy rasszista nemzet.
Ez nem egy,
egy,
egy…
Ez nem.
Ez nem egy nemzet.

Előzmény:

Egy magát nyugdíjas pedagógusnak valló fész-polgár, Kenéz Endre Zoltán, (azt mondja magáról, hogy a Katolikus Egyetemi Középiskolában tanított),  a fészen egy középiskolás diákról írt. A diák egy slam poetry pályázaton díjat nyert művével. Verse követi a magyar irodalmi hagyományokat, s egyben a slam poetry műfaji-tartalmi kereteinek is megfelel. Vélem, ennek alapján nyerte el a pályázat zsűrijének elismerését. KEZ a diáklányt „libbant kurvának, zsidó patkánynak nevezi”, s követeli a gyerek (fiatal) iskolája igazgatójától, hogy őt, a diákot páros lábbal rúgja ki. A gyereket (fiatalt) is, édesapját is megfenyegették. Azóta az édesapa hozza-viszi a gimnazista gyerekét. Itt tartunk.