Ha a titokzatos herceg történetén keresztül netántalán úgy látjuk a férfi-női kapcsolatokat, hogy azok állandóan változó minősége hogyan követi egymást egy életen át, beépülve egy személyiség fejlődésébe, akkor lehet, hogy magunkra ismerünk.
Judit szeretne Kékszakáll képzeletén keresztül annak szívéhez eljutni. Férfi és nő itt látszólag egymás iránt elkötelezettek, Judit mindent felad, hogy Kékszakállhoz kötődhessen, az pedig lépésről- lépésre (ajtóról ajtóra ) adja fel magát Juditnak, így mindketten bejárva az egymásra ismerés és eltávolodás állomásait. A nő fokról-fokra ismeri el a férfi „ bűnösségét”, ismeri fel a Kékszakállról szóló mendemondák igazságait,ugyanakkor a zárva tartott ajtók nem a bűn bizonyítékai, hanem a herceg múltjának , lélekfejlődésének állomásai, hiszen az ajtók mögött a múlt asszonyai élnek: ki ilyen, ki olyan erényekkel és gyarlóságokkal került Kékszakáll poklának bugyraiba. A herceg nekik köszönheti mindazt, amivé vált.
Judit lett volna e személyiségfejlődés utolsó állomása, kiteljesedése, ha ez a felismerés egyáltalán bekövetkezhet, de Judit nem nyerhette el a boldogságot Kékszakáll mellett, így marad egy emlékkép, a többi zárt ajtó után egy újabb záródik. A herceg pedig felismeri, hogy életében nem lesz több esély, Judit után nem várhat már további megváltót, akitől személyisége egy zsákutcából tovább fejlődhetne.
