ez nem egy nemzet…
2016 október 16. | Szerző: amfortas
NEM
Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,
Nekem szülőhazám itt e kerítésektől ölelt
kis ország, nemmesszeringó gyerekkorom hiánya.
Csakhogy tisztázzuk:
Ez nem egy fajgyűlölő nemzet.
Nincs bennünk semmi kinézés,
bár kinézek az ablakon, ha ugatnak a kutyák. Azt mondják, amelyik ugat, az nem harap. Csak lop, bevándorol, gyújtogat és követel. Elszennyezik országunk poros lábnyomukkal, sátraikkal kitapossák a mezőt. Még jó, hogy a reformok működnek, így legalább ebben biztos vagyok.
Dehát ez tényleg nem egy fajgyűlölő ország!
Csak ha leszáll mellőlünk egy cigány,
első dolgunk megnézni a tárcánk.
Ez nem egy diszkriminatív ország,
bár a muszlimok és a zsidók lenézése alap, hogy normál.
Ez nem egy agresszív ország,
kérdezzétek csak meg László Petrát.
Ez nem egy önző nemzet,
csak jobban szeretünk kapni,
mint adni.
Itt jó az oktatás,
csak lassan több a stadionunk, mint iskolánk.
Ez egy fitt ország.
Persze kizárólag a heti öt testnevelésnek köszönhetően,
és amúgy is, háromból két ember nem túlsúlyos, csak vastag csontozatú.
Ez egy tudatos ország,
ezért nem vehetsz 18 alatt még vizet sem a dohányboltban
(harmadfokú hőségriadóban).
Ez nem egy provokatív ország.
Csak az “anyád” gyakrabban hangzik el, mint az “édes anyám”.
Nálunk a tehetség számít az egyetemi felvételnél
– évi minimum 500 ezerért.
Ez nem egy szegény nemzet,
bár a havi átlagkereset alig éri el a bruttó 170 ezret.
Ez nem egy szexista nemzet,
pontosan ezért keresnek a nők kevesebbet.
Ez nem egy homofób ország,
de vonulós pride-ot lécci ne tarcsá!
Ez egy befogadó ország,
de csakis cuki kisállatok esetén.
Ez egy korrekt nemzet,
ahol a nácik kiskutyákkal fotózkodnak és az árusok a saját boltjukból lopnak.
Ez egy alapos ország,
azért tart ennyi ideig a Moszkva téri felújítás.
A munkamorál kitűnő: ötből négy ember sugározza az energiát,
az ötödik meg dolgozik.
Ez egy becsületes ország,
bár a bliccelés nemzeti sportág.
Mi sosem ítélünk elsőre,
feltéve ha
nincs tetkód, színes tincsek a hajadban, fülhallgató a füledben, nincs rajtad fekete, nem iszol és nem dohányzol.
És persze bőröd színe egy árnyalattal sem sötétebb a hónál.
Itt mindenki tudja a tutit,
mindenki tudja, hogyan kell jobban csinálni.
Ezért jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
És ha már itt tartunk:
ez nem egy irigy nemzet.
ez nem egy rosszakaró nemzet.
ez nem egy konok nemzet.
ez nem egy egyhelybentoporgó nemzet.
ez nem egy gyűlölkődő nemzet.
ez nem egy lusta nemzet.
ez nem egy saját kertjébe szaró nemzet.
ez nem egy rasszista nemzet.
Ez nem egy,
egy,
egy…
Ez nem.
Ez nem egy nemzet.
Előzmény:
Egy magát nyugdíjas pedagógusnak valló fész-polgár, Kenéz Endre Zoltán, (azt mondja magáról, hogy a Katolikus Egyetemi Középiskolában tanított), a fészen egy középiskolás diákról írt. A diák egy slam poetry pályázaton díjat nyert művével. Verse követi a magyar irodalmi hagyományokat, s egyben a slam poetry műfaji-tartalmi kereteinek is megfelel. Vélem, ennek alapján nyerte el a pályázat zsűrijének elismerését. KEZ a diáklányt „libbant kurvának, zsidó patkánynak nevezi”, s követeli a gyerek (fiatal) iskolája igazgatójától, hogy őt, a diákot páros lábbal rúgja ki. A gyereket (fiatalt) is, édesapját is megfenyegették. Azóta az édesapa hozza-viszi a gimnazista gyerekét. Itt tartunk.
Azért van kedvező fejlemény is. Íme.
Kedves Pályázók, Tisztelt Szülők és Olvasók! Értesültünk arról, hogy a Facebookon Kenéz Endre Zoltán egyik pályázónk, az NNM-program rasszizmus témájában díjazott Gyarmati Fanni Nem című alkotása kapcsán megengedhetetlen hangnemű, rasszista, gyűlöletkeltő, rágalmazó, becsületsértő bejegyzést tett közzé. Kijelentjük, hogy a legmesszebbmenőkig kiállunk középiskolás versenyzőnk mellett, és mélyen elítéljük Kenéz Endre Zoltán megnyilvánulását! Az NNM csapata.
Kékszakáll …
2016 október 13. | Szerző: amfortas
Ha a titokzatos herceg történetén keresztül netántalán úgy látjuk a férfi-női kapcsolatokat, hogy azok állandóan változó minősége hogyan követi egymást egy életen át, beépülve egy személyiség fejlődésébe, akkor lehet, hogy magunkra ismerünk.
Judit szeretne Kékszakáll képzeletén keresztül annak szívéhez eljutni. Férfi és nő itt látszólag egymás iránt elkötelezettek, Judit mindent felad, hogy Kékszakállhoz kötődhessen, az pedig lépésről- lépésre (ajtóról ajtóra ) adja fel magát Juditnak, így mindketten bejárva az egymásra ismerés és eltávolodás állomásait. A nő fokról-fokra ismeri el a férfi „ bűnösségét”, ismeri fel a Kékszakállról szóló mendemondák igazságait,ugyanakkor a zárva tartott ajtók nem a bűn bizonyítékai, hanem a herceg múltjának , lélekfejlődésének állomásai, hiszen az ajtók mögött a múlt asszonyai élnek: ki ilyen, ki olyan erényekkel és gyarlóságokkal került Kékszakáll poklának bugyraiba. A herceg nekik köszönheti mindazt, amivé vált.
Judit lett volna e személyiségfejlődés utolsó állomása, kiteljesedése, ha ez a felismerés egyáltalán bekövetkezhet, de Judit nem nyerhette el a boldogságot Kékszakáll mellett, így marad egy emlékkép, a többi zárt ajtó után egy újabb záródik. A herceg pedig felismeri, hogy életében nem lesz több esély, Judit után nem várhat már további megváltót, akitől személyisége egy zsákutcából tovább fejlődhetne.
Agymosás, alapfok
2016 október 11. | Szerző: amfortas
Sok találgatás volt már e videó körül, hogy vajon hogyan is volt ez lehetséges. Most elmondom a frankót: Ha megnézed a videót, akkor az alapján meghozhatod a saját ítéletedet, de a felvétel eredeti és jelenlegi célja is az, hogy felnyissa az emberek szemét: nagyon sok információt beengedünk az elménkbe anélkül, hogy megvizsgálnánk azokat, nem figyelünk arra, hogy mennyire sok helyről igyekeznek minket negatív irányba befolyásolni, manipulálni és nem is vesszük észre. Miközben gyakran azt mondjuk, hogy a médiától származó információ nem hiteles, máskor gond nélkül elhiszünk dolgokat ugyanannak a forrásnak. De még ha nem is szubliminális üzenetekkel, hanem a folyamatos sulykolással elérik, hogy sok ember egyetértsen olyan eszmékkel, melyek egy fejlődő társadalomban megkérdőjelezhetők lehetnének, de mivel oly sok ember feltétel nélkül egyetért, ezért igazságnak tekintjük. Válogasd meg hát jobban az információid forrását, mert azok alkotják majd a gondolataidat, ezek pedig befolyásolják a cselekedeteidet végső soron pedig az életedet!
Liberace
2016 október 22. | Szerző: amfortas
Magyarországon ez a név nem sokat mond. Amerikában azonban Ő volt az első szupersztár, aki felismerte, hogy a közönség elsősorban nem csak arra figyel, hogy mit és hogyan játszik, hanem, hogy ki is lép fel színpadon? Iskolát teremtett, amit aztán a politika is kitanult, Ronald Reagantól Donald Trump-ig.( Magyar megfelelői sajnoshálistennek kevesen vannak.)
(Amint én is, Ő is) Május 16.-án született, Ő 1919-ben, Władziu Valentino Liberace, édesanyja lengyel, édesapja olasz lévén. Jóllehet, az apa is zenész volt, kezdetben fiuk zenei oktatására nem volt elég pénzük, mégis, a kisfiú már négyévesen zongorázni kezdett, és hétévesen már házi koncerteket adott. Liberace-t beszédhibája miatt a környékbeli gyerekek csúfolták, nem fogadták maguk közé, mert már fiatalon mindene volt a zongora, bármi más helyett a billentyűket bűvölte.
Liberace felbukkanásával új korszak vette kezdetét: olyan hisztéria és rajongás övezte, amelyet zongorista addig el sem tudott volna képzelni. Hamar elérte, amire mindig is vágyott: a középpontba került. Előadásaira órák alatt elfogytak a jegyek, és egyre többet szerepelt a televízióba, így az Egyesült Államok első tévésztárjává vált. Színpadi műsorának elengedhetetlen része volt a ruházat: a csillogó-villogó kosztümök, a méregdrága bundák, ékszerek és az elmaradhatatlan aranygyűrűk, amelyek nem akadályozták abban, hogy gyilkos módra üsse a billentyűket. Liberace show-elemeihez tartoztak szülei, előre eltervelt hatásvadász módon édesanyját rendszerint mutatnia kellett a tévének koncert közben, aki fia összes koncertjére jegyet kapott. És, ami még inkább különccé tette Lee-t – merthogy barátai kérésére így szólították – az az volt, hogy a dalok között mesélt magáról, viccelődött, vagy éppen elmondta –önmagáról is- véleményét. Zongora-előadásai inkább klasszikusok voltak,
(érdekes módon Amerikában ennek is megvoltak a hagyományai: Rachmaninov saját szerzeményeivel turnézott , de Bartók Bélát is ide lehetne sorolni: Amerikában a 30-as, 40-es években rajongtak a klasszikus zenéért…) de Chopin és Liszt mellett játszott boogie-woogie-t, szentimentális szerelmes dalokat, szalonzenéket, dzsesszt is, és az akkori nagy slágereket is, mint például a Mack The Knife-ot, vagy a Hello Dolly-t.
Az évek során hírneve olyan nagyra dagadt, hogy 1958-ban saját televíziós műsort kapott az ABC televíziós csatornán. Fiatal korában néhány filmszerepet is játszott, karrierjének csúcsán pedig vendégszerepelt a The Muppet Showban, és fellépett az Oscar-gálán is. 1954-ig közel félmillió példányban fogytak lemezei, legsikeresebb előadása, az Ave Maria viszont önmagában háromszázezer példányban kelt el. Még életében hat aranylemezt kapott, és az 1960-as és 70-es évek legjobban fizetett zongoristájává vált.
Számtalanszor szemére vetették a fényűzést és pompát kedvelő életmódját, királynői jelmezeit, és affektáló, nőies hangját. Voltak lapok, amelyek finoman, vagy kevésbé finoman céloztak a homoszexuális hajlamaira, de ő rendre beperelte a szóban forgó sajtóorgánumokat, és megnyert minden pert. Éveken keresztül híreszteltette magáról, hogy párkapcsolatban él Sonja Henie olimpiai, világ- és Európa-bajnok norvég műkorcsolyázónővel, akire később Hollywood is felfigyelt. Ma már tudjuk az igazat; Liberace-t csak a férfiak érdekelték. Élete legkínosabb botránya volt, amikor korábbi alkalmazottja, Scott Thorson beperelte. A szegénysorból származó fiatalembert 19 évesen vette magához Liberace, és ő lett a showman mindenese: titkárja, állatorvosa, sofőrje, show-segédje és: öt évig a szeretője is, az idősödő ikon kedvéért még az arcát is átoperáltatta, hogy minél inkább hasonlítson Liberacera. 1986 novemberében Liberace még színpadra lépett a New York-i Radio City Music Hallban. Ez volt élete utolsó fellépése, az ezt megelőző huszonegy napban tizennyolcszor adott koncertet. Korábban még arra is vállalkozott, hogy egy nap során két hosszú előadást adjon. Azonban utolsó évében már csak az ágyat nyomta, legyengülve, kihullott hajjal szenvedett az AIDS-től. Aztán egyszer csak tüdőgyulladás támadta meg, szervezete már nem tudott ennek ellenállni. Másságának végső bizonyítékára azonban még egy kis ideig várni kellett, mert publicistája és barátai nem voltak hajlandóak megerősíteni a sztár homoszexualitását, és betegségét sem árulták el, csak halála után. Egyedisége és különcsége talán jobban fent maradt, mint a zene, amit csinált. Akármilyen ember is volt Liberace, amit a színpadon művelt a zongorával, az páratlan volt.
Oldal ajánlása emailben
X