Zsákutca a gyűlölet.

2015 szeptember 26. | Szerző: amfortas |

 

Gyűlölni olcsó és könnyű megoldás, a gyűlölet a buták játszótere, az ostobáké és a birkáké, akik saját maguktól rettegnek a legjobban. Engem nem befolyásol, ki hogyan, milyen szemüvegen át nézi a világot. Nem érdekel, hogy ki mivel elégedett vagy elégedetlen, én nem vagyok hajlandó gyűlölni senkit és semmit. A saját életemért vagyok a felelős, ha rosszul gondolom a dolgokat, magamnak gondolom rosszul és a következményei is én vagyok. Nem a homoszexuális, nem a zsidó, nem a cigány és nem a menekült, nem az alattam lakó szomszéd, hanem ÉN.

És, megsúgom, sokkal fájdalmasabb befelé mutogatni, belenézni a tükörbe és kimondani az igazságot, de ez az egyetlen út, ami vezet valahova, a gyűlölet mindig zsákutca és csak gyűlöletet szül.

Milyenek is vagyunk mi úgy általában, magyarok?

 

Mi szeretünk mindent jobban tudni, mint a másik. Szeretünk mindenkit gyűlölni, aki másként gondolkodik valamiről. Bármiről. Ez nekünk így jó. (Illetve nekem például nem jó, de sokaknak igen.) A nagy ordítozásban (ezzel szoktuk helyettesíteni az érveket), nem halljuk meg a másikat, illetve, lássuk be: nem is érdekel bennünket. Ebben az a nagyon speciális és nagyon magyar, hogy nem csupán a magát jobboldalinak valló emberek s a magukat baloldalinak vallók állnak szemben egymással, hanem úgy általában mindenki áll szemben mindenkivel. Napi tapasztalat, hogy a konzervativizmust, demokráciát és/vagy liberális/ illiberális eszmeiséget zászlajára tűző illetők mindent nagyon jól viselnek, ami alátámasztja a gondolataikat. Mindennel azonosulni tudnak, ami eleve is azonos az ő eszméikkel. De mindent támadnak, ami más irányból közelít egy problémához és bárki torkát elharapják,aki más véleményen van hozzájuk képest. Tehát a bármely eszmerendszer-szerűség önfelkent prófétái (maguk módján értelmezve a demokráciát) két dolgot nem bírnak elviselni: a demokráciát és a szabad gondolatokat.

Olyan jó kis ország lehetne ez, ha az átlagpolgár képes lenne függetleníteni magát a minden irányból neki kínálgatott (tév-) eszméktől és kialakítana egy saját értékrendet. Esetleg megpróbálna figyelni a másik emberre. Ugyanis nincs olyan nagyon nagy különbség a különféle csoportok eszméi között. Mindenki csak egy normális, élhető, fejlődő országot szeretne, ahol jó élni, jó és érdemes dolgozni, ahol lehet tanulni és ami biztonságot nyújt a benne élőknek. Ha lecsupaszítanánk a különféle pártok propagandáitól szennyezet “néplelket”, ezt találnánk: ugyanazt akarjuk.

Ha ez egy normális ország lenne, ha minden úgy működne, ahogy kell, akkor nem kellene háborúzni. Nem kellene görcsölni, sem szorongani. Ugyanis akinek rendben van az élete, annak rendben van a lelke is. Annak nincs szüksége ellenségképre, mert békében van önmagával és békében van mindenki mással is. Akkor higgadtan át lehetne gondolni, mi a megoldás például a menekültáradatra. Mert sem a gyűlölet, sem az “öleljünk magunkhoz mindenkit” nem megoldás. Egyetlen szélsőség sem megoldás. Soha, semmire.