Magyar vs. Török
2015 szeptember 7. | Szerző: amfortas
Törökországban közel kétmillió szíriai menekült van, a számuk jövőre fél millióval nőhet. Ott laknak. Esznek, isznak, indítottak ezer vállalkozást, de többnyire küzdenek a túlélésért – többnyire nem a táborokban, hanem a helyiek között élve-versengve.
Körülbelül egy csirióba kerülnek a török kormánynak és a szponzoroknak akik pénzt adnak – bár maguk nem fogadnak be menekülteket. (Szaudi, Kuwait, Emirates, US Au, stb.).
Törökország nyolcvanmilliós. Akkora mint Németország.
Minél többen találják ott meg a számításukat, annál kevesebben indulnak útnak Európába. A kérdés, Törökország képes-e integrálni őket azután, hogy a hazatérés esélyei egyre romlanak. És Törökországban is pénz kell ehhez, bár azt legalább lírának hívják, ami szép a fülnek, meg kell még türelem, áldozat, odafigyelés. Ezekből ott sincs több, mint máshol.
Amikor valaki azt mondja, hogy a bevándorlást a gyökerénél kell kezelni, akkor a katonai csimbumm-cirkusz mellett (‘miért nem drónbombázzák már szét az ISISnácikat végre’), akkor erre is gondol, remélem.
Európának nem kellene rettegve démonizálnia az iszlámot, hanem meg kellene ismernie. Nem jószántából, hanem mert egy globálissá vált világban nincs más lehetősége.
Hisz úgyis jönnek, ha ott elviselhetetlen az élet. És mostanában az.
(Amikor Európát mondok akkor egyébként magamra is gondolok, az ún. „európai” emberre, akinek ehhez a megismerősdihez amúgy semmi kedve sincs).
Megismerni a legkönnyebben ezeknek az embereknek a mindennapjait a tényleges frontországokban lehet, missziókkal, segélyekkel, oktatással – ottléttel.
Ezzel szemben naponta két-háromezer menekültet regisztrálni és forgalomirányítani nem kulturális kihívás, hanem logisztikai. Abból is lehet rossz jegyet kapni, csak ciki. Ha viszont a kudarc miatt még elmondjuk a menekülteket mindenféle alávalónak, akkor gyorsan lesz belőle a kultúrák háborúja. Meg éhségsztrájk, visszautasított víz és a “csak Magyarországon jussak túl.” Ezt a magyar kormánynak is jó lenne megértenie és megértetnie az emberekkel.
Ajánlott olvasmányok:
S.P.Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása /1996/
M.Houllebecq : Behódolás /2015/
Európa komp-országa
2015 szeptember 5. | Szerző: amfortas
Félázsia (Országismertető)
Félázsia államformája a demokratikus diktatúra. Az ország élén a nép által választott örök és megbonthatatlan Kedves Vezető áll.
Területe: az elmúlt évtizedekben nem változott, bár lenne rá igény.
Földrajzi fekvése: Európa és Ázsia között félúton helyezkedik el, a megújuló áramlatok hatására hol erre, hol arra sodródik. Miután az ország élén álló Kedves Vezető szerint Európa hanyatlik, napjai meg vannak számlálva és a szakadék szélén tántorog, (a régi vicc szerint mi egy lépéssel előbbre járunk) Ázsia felé veszi az irányt.
Fizetőeszköz. Hivatalos fizetőeszköz a forint, amelynek árfolyamát az ország vezetői rugalmasan változtathatják. Ha a Kedves Vezető, vagy valamelyik főembere megszólal, a forint gyengül, ha szabadságon vannak, erősödik.
Beszélt nyelvek. Félázsia hivatalos nyelve a magyar, de terjed a rovásírás, valamint az Orwell könyvéből megismert újbeszéd. Utóbbi nagyon hasonlít a magyarhoz, csak a szavak jelentése más, mint a 2010 előtt használt magyar nyelvben. Valamit megvédeni például újbeszélül azt jelenti, hogy elvenni, ellopni, megszüntetni. Az azonnali és radikális adócsökkentés adóemelést jelent, az egymillió új munkahely közmunkát, a fülkeforradalom valójában a falka forradalma.
Társadalmi viszonyok. Félázsiában oligarchák nincsenek, mert a fülkeforradalom elűzte őket. A bűnözés megszűnt, ugyanis két hét alatt felszámolták, a bankok uralma megtört, Brüsszel nekünk nem diktál, és nem leszünk gyarmat.
Etnikai összetétel. Félázsiában magyarok és magyarabbak élnek. A magyarabbak magukat magyarnak mondják, ezzel különböztetik meg magukat azoktól a magyaroktól, akik nem magyarabbak. A nem magyarabbak szintén magyarnak vallják magukat, ám a magyarabbak szerint ők nem magyarok, hanem idegenszívűek, és nemzetárulók. Élnek az országban pirézek is, de őket a lakosság nagy része nem kedveli.
Gazdaság. Félázsia fejlett gazdasággal rendelkezik, Európa és a világ irigyli a tündérmesének nevezett magyar csodát. Meghatározó termékek az ősmagyar agysebészet, a fogturizmus, a görögdinnye, valamint a hungarikumként kezelt Coca-Cola.
Pártok. Félázsiában többpárti egypártrendszer van.
Vallás. Félázsiában vallásszabadság van, ennek megfelelően egyetlen vezető vallás elfogadott: a Fidesz iránt érzett feltétlen és kontroll nélküli lojalitás.
Állatvilág. Félázsiában jelenleg két honos állat él, a turul, és a páva. A turul ősi magyar madár, külső megjelenésében a sashoz hasonlít, és leggyakrabban szobor formájában fordul elő. A páva főként állatkertekben látható, tollazata szép, tánca a Kedves Vezető tárgyalási stratégiájában is tetten érhető.
Társadalmi mobilitás. Félázsia szabad ország, ahol mindenki szabadon mozoghat: ott él, ott vállal munkát, ahol tud.
Életszínvonal. Félázsiában az életszínvonal folyamatosan növekszik, s bár jelenleg még nem éri el azt a szintet, amelyet hamarosan meghalad, a kilátásokat bíztatónak mondják.
Oktatás. Félázsiában az oktatás mindenki számára ingyenes, de fizetni kell érte.
Nemzetközi kapcsolatok. Félázsia minden országgal baráti kapcsolatokra törekszik. Nemzetközi tekintélye már most is számottevő és folyamatosan növekszik, aminek jele az is, hogy számos ismert és tekintélyes politikai vezető fordul meg az országban. Nemrégiben például Barack Obama amerikai elnök egyik volt iskolatársának közeli névrokona érkezett turistaként a Balatonra, egy Angela Merkel német kancellárra hasonlító párizsi takarítónő pedig a budapesti Halászbástyán gyönyörködött a panorámában. De volt már itt Vlagyimir Putyin egykori óvónőjének nagyobbik unokája, és Kim Dzsong Un egyik hasonmása is érvényes meghívással bír.
Éghajlat. Félázsia éghajlata európai, de már folyik az egyes éghajlati viszonyok átnevezése. Hamarosan megszűnik a napi középhőmérséklet, utóbbi neve a tervek szerint népi (nemzeti) középhőmérsékletre változik.
/F.S.P/
Zsákutca a gyűlölet.
2015 szeptember 26. | Szerző: amfortas
Gyűlölni olcsó és könnyű megoldás, a gyűlölet a buták játszótere, az ostobáké és a birkáké, akik saját maguktól rettegnek a legjobban. Engem nem befolyásol, ki hogyan, milyen szemüvegen át nézi a világot. Nem érdekel, hogy ki mivel elégedett vagy elégedetlen, én nem vagyok hajlandó gyűlölni senkit és semmit. A saját életemért vagyok a felelős, ha rosszul gondolom a dolgokat, magamnak gondolom rosszul és a következményei is én vagyok. Nem a homoszexuális, nem a zsidó, nem a cigány és nem a menekült, nem az alattam lakó szomszéd, hanem ÉN.
És, megsúgom, sokkal fájdalmasabb befelé mutogatni, belenézni a tükörbe és kimondani az igazságot, de ez az egyetlen út, ami vezet valahova, a gyűlölet mindig zsákutca és csak gyűlöletet szül.
Milyenek is vagyunk mi úgy általában, magyarok?
Mi szeretünk mindent jobban tudni, mint a másik. Szeretünk mindenkit gyűlölni, aki másként gondolkodik valamiről. Bármiről. Ez nekünk így jó. (Illetve nekem például nem jó, de sokaknak igen.) A nagy ordítozásban (ezzel szoktuk helyettesíteni az érveket), nem halljuk meg a másikat, illetve, lássuk be: nem is érdekel bennünket. Ebben az a nagyon speciális és nagyon magyar, hogy nem csupán a magát jobboldalinak valló emberek s a magukat baloldalinak vallók állnak szemben egymással, hanem úgy általában mindenki áll szemben mindenkivel. Napi tapasztalat, hogy a konzervativizmust, demokráciát és/vagy liberális/ illiberális eszmeiséget zászlajára tűző illetők mindent nagyon jól viselnek, ami alátámasztja a gondolataikat. Mindennel azonosulni tudnak, ami eleve is azonos az ő eszméikkel. De mindent támadnak, ami más irányból közelít egy problémához és bárki torkát elharapják,aki más véleményen van hozzájuk képest. Tehát a bármely eszmerendszer-szerűség önfelkent prófétái (maguk módján értelmezve a demokráciát) két dolgot nem bírnak elviselni: a demokráciát és a szabad gondolatokat.
Olyan jó kis ország lehetne ez, ha az átlagpolgár képes lenne függetleníteni magát a minden irányból neki kínálgatott (tév-) eszméktől és kialakítana egy saját értékrendet. Esetleg megpróbálna figyelni a másik emberre. Ugyanis nincs olyan nagyon nagy különbség a különféle csoportok eszméi között. Mindenki csak egy normális, élhető, fejlődő országot szeretne, ahol jó élni, jó és érdemes dolgozni, ahol lehet tanulni és ami biztonságot nyújt a benne élőknek. Ha lecsupaszítanánk a különféle pártok propagandáitól szennyezet “néplelket”, ezt találnánk: ugyanazt akarjuk.
Ha ez egy normális ország lenne, ha minden úgy működne, ahogy kell, akkor nem kellene háborúzni. Nem kellene görcsölni, sem szorongani. Ugyanis akinek rendben van az élete, annak rendben van a lelke is. Annak nincs szüksége ellenségképre, mert békében van önmagával és békében van mindenki mással is. Akkor higgadtan át lehetne gondolni, mi a megoldás például a menekültáradatra. Mert sem a gyűlölet, sem az “öleljünk magunkhoz mindenkit” nem megoldás. Egyetlen szélsőség sem megoldás. Soha, semmire.
Oldal ajánlása emailben
X