Álom, realitás…

2015 február 5. | Szerző: amfortas |

 

 

 

 

 

Mindig hálásnak kell lenni a negatív tapasztalatokért is, mert azokon keresztül legtöbbször az Igazság tárja fel arcát. Azt gondolom, hogy a jóra-helyesre törekvés sohasem feledkezhet meg arról a világról, ami körülveszi. Ha a jóra-helyesre törekvés elszakad a valóságtól, akkor fantazmagóriává változik, és előbb-utóbb belefut a pofonba. De ha valaki csak az adott világ realitásait veszi figyelembe, az nem törekedhet a jóra és helyesre, mert egykönnyen a cinizmus, a hitetlenség lesz úrrá rajta. A kettő egyensúlyára kell törekedni ahhoz, hogy álmainkat meg is tudjuk valósítani. A realitás és az eszmeiség ötvözése örökös harcot fog jelenteni, mert mindig ott lebeg a veszély, hogy az ember átbillen egy határon, és vagy túl realista, vagy túl idealista lesz.  Akik félnek a kockázattól, azok a két véglet valamelyikébe menekülnek: a hitetlenségbe vagy az idealizmusba. Vagyis tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy a kocsmában lehet sportszerűen verekedni. Hibáztam, amikor elkeseredtem azon, hogy a kocsmában nem tartják be a szabályokat. Balgaságot  követtem el, amikor egyenrangú partnernek tartottam valakit, aki kevesebb vagy több volt annál. Ott lebegett a lelkemben a kétség, hogy jogom van-e kimondani a kellemetlen igazságot, megbánthatok-e embereket, és helyes-e, ha ignorálom a perlekedőket.  Amikor ilyen kétségek vannak egy emberben, az csak azt jelenti, hogy nem hisz eléggé az igazában, a tapasztalatában, a tudásában. A legfontosabb, hogy magadban higgy, ne szakadj el a valóságtól, de higgy álmaidban is. Másra igazán akkor már nincs is szükséged…