Alapvető kérdés, minek tekintjük embertársainkat közvetlen környezetünkben és ennek megválaszolását érdemes jól meggondolnunk.
Mert: a hamis, álságos kapcsolatok funkcionálisan, tárgyként használják a másik embert – csupán a valódi kapcsolatban válhatunk személlyé, lehet arcunk.
A valódi kapcsolatban, legyen szó akár barátságról, szerelemről, családi vagy egyéb érzelmi kötelékekről, az egész ember fontos, és ez kölcsönös kell, hogy legyen. A kölcsönösség hiányában a kapcsolat soha nem lehet teljes és valódi.
Az anya, aki gyermekében a teljesítményt látja, és dicsekvésre használja, minden alkalommal a társaság elé állítva, beszámolva a legutolsó sikeréről, a gyermekét tárgyként kezeli.
A Náő , aki a férfit a saját gyermekei anyjaként figyeli, vagy egzisztenciális háttérintézményeként kezeli és ekként “szereti”, a másikat eszközként kezeli gyermekeivel , munkájával kapcsolatos problémái puffereléséhez.
A férfi, aki dekoratív barátnőjével büszkén állít be „kultúr-köreibe”, vele reprezentál, kedvesét valójában kiegészítő ruhadarabként, státusszimbólumként, tárgyként használja.
A férfi, aki feleségét pusztán anyának, szakácsnak, szexpartnernek, mosónőnek, érzelmi háttér-intézményének tekinti, de az egész emberről nem akar tudomást venni, a valódi érdeklődésére, belső életére nem kíváncsi, és nem is hagyja ezekből a szerepkörökből kitörni, az a férfi feleségét tárgyként használja.
Az esszéket, gondolatait leíró leány, aki műveit megmutatja udvarlójának, de nem kíváncsi valódi véleményére, pláne nem művének értékére, hanem egész lénye egyetlen kérdést sugall, nevezetesen, hogy “ugye jók?”, és nem hagy más válaszra lehetőséget az igenlésen túl, az a leány a másik embert tárgyként használja.
A feleség, aki barátnőjének folyton férjéről panaszkodik, mindenért őt állítva be hibásnak, de nem megérteni akarja kapcsolatának válságát, hanem szövetségeseket keres a férje ellen, csupán tárgyként használja környezetét.
Ezek, az efféle emberek nem ismerik a kölcsönös tisztelet mibenlétét, minden embertársukat érdekeik szerint rangsorolják és eszerint is használják. Mi több, kihasználják.
Megalkuvásból, kényelemből vagy kényszerű helyzetéből adódóan a legtöbb tárgyként kezelt ember ezt a helyzetet tudomásul veszi, beilleszkedik a gépezetbe, ahol így, ezáltal olajozottan működnek a fogaskerekek. Csak épp a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hiánya az együttműködés silányságához, képtelenségéhez, az igazi kapcsolatok hiányához vezet. Gondold át tehát ennek tükrében, minek tekinted embertársaidat és válaszolj magadnak.
