Baráti barátnő

2014 április 30. | Szerző: amfortas

Lady Harmsworth : Baráti Kristóf barátnője

 

Vagyis tehát, nem a lány,…. hanem a hegedű.

Minden Stradivari hegedűnek neve van. Ez az 1704-ben készült Stradivarius a Lady Harmsworth nevet kapta és Baráti Kristóf  immáron öt éve ” jár” vele.

Megérdemlik egymást !!!

 

A sátáni terv

2014 április 23. | Szerző: amfortas

A Sátán eligazítást tartott.

Összehívta a démonait, ördögeit a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében új cselszövése terveiről is kinyilatkozott, éspedig imígyen:
“Megbeszéltem Isten harcostársammal, hogy támogatjuk a demokrácia kísérletét, a szabad döntések és választások lehetőségét és nem tartjuk többé vissza a hitbuzgókat sem attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.”

– Nem tarthatjuk tehát vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat, Koránjukat, Tórájukat és hogy onnan véljék tudni  az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal.

Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre,engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, olvasgassák tórájukat, óbégassanak, bólogassanak kelet felé, buthuljanak,…

De azonban ámde:

lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük igazi kapcsolatot kialakítani  Jézus Krisztussal, Allahhal, Jehovával…

– Hogyan tegyük ezt? – kiabálták népei.

– Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok gondolataikat, gondolkodásukat – válaszolta.

· Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön!

· Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú , végtelen órákat otthonaikban és munkahelyeiken és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így fáradtan és elégedetten úgy fogják hinni, megengedhetik maguknak az üres életformákat.

· Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra

hullanak , hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!

· Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani az értelmes szót és a szív hangjait.
· Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek… hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon olyan zenéket és híreket halljanak, amik kitöltik agyukat és nem gondolnak isteneikre.
· Töltsétek fel az asztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reményekre serkentő bugyutaságokkal. Küldjétek őket bele a politikába, merüljenek el nyakig a posványba és ott érezzék jól magukat, ahol politikusaik hiú reményekkel buzdítgatják őket együgyű ostobaságokba való hitekre.

Kreáljatok ellenségképeket, hogy egymást gyűlölhessék és megfeledkezzenek a szeretet és együttműködés lehetőségéről!
· Tegyetek gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak feleségükkel.
· Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek – feleségüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni.
Ez jó, ez bizonyára hamar szétszakítja majd a családokat!
· Adjatok  nekik télapót, ajándékokat, hogy megfeledkezzenek a karácsony eredeti jelentéséről
· Adjatok nekik húsvéti tojást tojó  nyuszit, így nem fognak beszélni feltámadásról.

És, ha elutaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat…legyenek hedonisták, hogy kimerülten térjenek vissza sivár otthonaikba, de ott se érezzék magukat jól! Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják. Küldjétek el őket inkább vidámparkokba, sporteseményekre, pártgyűlésekre, békemenetekre, színdarabokra, koncertekre és moziba, kocsmába!

· Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor mégis csak  lelki találkozóra mennének templomaikba, zsinagógáikba, mecsetjeikhez, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni onnan, mert nem kapták meg gumicsontjaikat és már nem fogják megérteni istenük igéjét.

· Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni isteneik hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jónak vélt cél érdekében.

– Meglátjátok: működni fog! –  …..És lőn!

A kérdés az lehetne, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselszövésben?

 

Részemről azonban nincs kérdés e tárgyban.

De van egy mindig, újra és újra aktuális válaszféle:

(örülök, hogy épp meghallgattad)

Mese a III. Zsidótörvényről….

2014 április 17. | Szerző: amfortas

 

Milyen jó lenne, ha a néző egyszerre két előadást láthatna a Rózsavölgyi Szalonban Spiró György Elsötétítés című művéből: a tizenkét évvel ezelőtti ősbemutatót a Pesti Színházból, és ezt az újat, a mostanit.

Mindkettőt Marton László rendezte, engedelmesen betartva Spiró szigorú utasításait: mindössze három szék, egy dohányzóasztal és egy állólámpa a díszlet, melyben a színészek „csupaszon”, a szöveget előtérbe tolva prezentálnak egy válsághelyzetet. Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt: egy történelmit és egy magánéletit.

1941. augusztus 8-át írunk, a III. zsidótörvény kihirdetésének napját. Két és fél évvel a német megszállás előtt megtiltották a vegyesházasságot, és zsidónak minősült, akinek két zsidó származású nagyszülője volt, ennek minden, akkor már sejthető következményével együtt. Spiró drámájában ennek a napnak az estéjén egy házaspár élete omlik össze, a szomszéd szobában alvó négyéves kislányukéval együtt.

Keresztény úriasszony és zsidó – bár kikeresztelkedett, de ez immár mit sem számít – mérnök imádja egymást szenvedélyesen: a férj hazaérkezésekor oly forró szerelmes csókban forrnak össze, hogy hihetnénk, rögvest ágyjelenet következik. De nem az következik, hanem beszéd: két rendkívül okos ember mélyreható diskurzusa a helyzetről. Ami egyszerre konkrét – hisz konkrét az összetartozás, a szerelem, a gyerek – és tipikus, amennyiben felvonultatja az összes, teoretikusan ideillő reakciót.

Az asszony részéről a helyzet bagatellizálásától („nem történhet velünk semmi, hisz be vagyunk ágyazódva az ország elitjébe”) a közös sors vállalásáig; a férj részéről a körültekintő társadalmi analízistől kezdve („tömegek hiszik, hogy minden bajuknak a zsidók az okai”, „a hatalom ígérvényekkel neveli ki a népből a csőcseléket”) a jéghideg racionalizmussal kigondolt „megoldásig”.

Megoldás: gyors válás, az asszony gyors házasságkötése egy származás tekintetében kifogástalan ismerőssel, aki adoptálja a gyereket, és elmenekülhetnek az országból. A brutális javaslatból ádáz vita bomlik ki, melyben mindkét félnek igaza van, mégis összeomlik minden és mindenki.

A nőnek is igaza van, akit teljesen kifordít önmagából a felismerés, hogy férje önzetlen és önfeláldozó tervében ő nem partner, csak végrehajtó, ezért legalábbis érthető, hogy végletes csalódásában nemcsak a keresztény úri osztály összes előítéletét zúdítja férje nyakába, hanem maga hajtja a közös történet mielőbbi „megoldását”, bármi áron.

A férjnek is igaza van, hiszen a terve életmentő, de kétségbevonhatatlan igazába és tervének morális magaslatába belemerevedve későn döbben rá arra, hogy valójában beelőzte a történelmet: szétrobbantotta, megsemmisítette a családot.

Nincsen nevük – „kedvesemnek” szólítják egymást, amíg egyáltalán szólítják egymást valahogy –, és nincsen neve annak a „barátnak” sem, aki a férj kérésére egyszercsak betoppan a házaspárhoz, mit sem tudván a feladatáról. Ő a tipikus dzsentri, a léha, kártyás, ámde keresztény stróman, aki valaha szerelmes volt az asszonyba, éles önismerettel nem sokra tartja magát, így aztán akár bele is vághat az anyagilag vonzó, egyéb vetülettel a számára amúgy sem bíró kalandba…

A dús, nehéz, erős szöveg a színészt is, a közönséget is próbára teszi. Marton László keményen dolgozhatott a színészekkel, legalábbis ez látszik abból, hogy minden fázisában tisztán áll előttünk az építmény, ami persze maga a romhalmaz. Szervét Tibor a férj hideg okosságát és mély fájdalmát mindvégig párhuzamosan mutatja,( szerintem jobban, mint az általam tisztelt Hegedüs D.Géza akkoron)  Söptei Andrea pedig hitelesen és érthetően játssza a feleség érzelmi vágtáját a forró szerelemtől a forró gyűlöletig.

Hirtling István a barát szerepében az erős kontrasztot, a híg karaktert teszi oda, ugyancsak kompakt formában. Mindhárom alakítás pompásan megfelel a szerző előírta feladatnak: nem a lélektani színjátszást nyomják, hanem az eszükkel az eszünkhöz beszélnek, és mégis, ugyancsak nekik köszönhetően, letaglózó az este.

Aminek van egy zárlata, egy utolsó jelenet, amely a felszabadulás után játszódik: a romhalmazzá lőtt villába két munkással visszatér a férj, és ebből tudjuk, kik és milyenek az új hatalmasok. Ez a jelenet az ősbemutató idején, tizenkét éve lötyögni látszott a drámán. Most azonban ez akadályozza meg, hogy merő áthallás legyen az egész, a pusztító ideológiák baljós és fenyegető árnya, amikor nem a megszállók elől, hanem „a saját nemzetünk söpredéke elől kell elbújni”.

Ugyan a mostani Szervita térre látunk rá hirtelen, de bőrkabátos apa és fia, a történelmi munkásosztály csapja a hóna alá a három széket és a kisasztalt. Vagyis: mese ez a III. zsidótörvényről, amely a végleg eltörölt múlt, ugyebár…

megbocsássak-e önmagamnak?

2014 április 15. | Szerző: amfortas

“Én sokat tanultam és tanítottam is, ő pedig nem tanult és nem tanított semmit, és mégsem tudtam fölébe kerülni, se alul maradni: de mindig újra megbuktam előtte és önmagam előtt, mikor harcba szálltam vele. Legyőztem a nehéz kérdéseket, megnyergeltem a természet erőit, leküzdöttem magamban az ösztönöket. Felkorbácsoltam az akaratot, kinyitottam a rejtett fiókokat. Hiába, a nővel szemben nem segített semmi, azon kívül, hogy férfi voltam.” /Karinthy Frigyes – Capillaria/

 

A Bús férfi panaszai-ból

2014 április 13. | Szerző: amfortas

A levélben választóknak, kitöltési útmutató:

 

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.

Kosztolányi Dezső

ennyi történt.

2014 április 7. | Szerző: amfortas

 

 

„Van a hazugságnak egy gyönyörű legendája (…). Együtt éltek a hazugok, s gyönyörűeket hazudtak egymásnak és végül – mindenki hitt egymásnak. S mikor az igazság csak egy kicsit közeledett hozzájuk, jajgattak, jajgattak és biztatták egymást, hogy az igazság – nem igaz. (…) Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek. Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni. Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen.” – Ezt írta Ady Endre A hazugok országa című kis jegyzetében a Budapesti Napló 1908. január 24-i számában. Írhatná ma is. Mint ahogy Széchenyi is: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi! De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen….” Gróf Széchenyi István.

Ej, mit nem írtak ezek össze s vissza!

Mert ezzel szemben a tények:

 

Így lesz a kevesebb mint egyharmadból kétharmad…

vagyis: 

Magyarország matekból is jobban teljesít.

 

Mindenki menjen el választani!

2014 április 6. | Szerző: amfortas

 

Gyertek csak, drága barátaim! Majd én segítek jó helyre behúzni az X-et!