Nem akarok megváltozni !

2014 február 6. | Szerző: amfortas |

Nem vagyok igazán boldog, mikor azt mondják, kezdek megváltozni, és ez jó, mert így egyre jobban elfogad, aki szeret, akinek fontos vagyok. Részben ilyenkor tanácsos lenne szembesülnöm azokkal a vélt hibáimmal, amikhez képest „ jó úton haladok.” Tehát a vélt hibáim…    És azokon meg nem szeretnék csak azért változtatni, hogy a másikhoz igazodjak, elveszítsem önálló arcomat. De ez még úgy-ahogy belefér. Van azonban nagyobb gondom is ezzel a dologgal.  Aki szeret, akinek fontos vagyok, az úgy fogadott el, úgy vagyok fontos neki, ahogy ismer. Ha megváltoznék, az már nem én lennék és veszélyben a pozícióm.

Másrészt : ha én változom, akkor az is változik , ahogy a másikat látom.  Ez a  változás nagy csapdája. Az út tehát, ami a fokozódó szeretetbe  és elfogadásba torkollik a másikak részéről, az eltávolodásom útja is – minél inkább azzá válok, akinek látni szeretnének, annál távolibbnak és érdektelenebbnek látom én őket viszont. Különös, látom hogy ugyanaz vagy, aki voltál tegnap és tegnapelőtt, és mégis minden más lett pusztán azáltal, hogy én, aki nézlek, átalakulok.

Nem akarok megváltozni, ne akard, hogy megváltozzak, ne akarjátok megváltoztatni a másikat.