Kékszakáll elvesz egy leányzót, s azzal a kikötéssel adja át neki a kastély kulcsait, hogy egyetlen ajtó kivételével mindent megnézhet, kinyithat. Az ifjú feleség egy ideig állja, de végül enged a kíváncsiságnak, és mégis benéz a tiltott szobába. Ott szörnyű dologgal szembesül, a múlt árnyai maguk közé zárják, és immáron a szoba foglyává válik. Kékszakáll pedig újfent magányos férfiként éli az életét.
A történet értelmezhető úgy, hogy ha és amennyiben túlságosan feltárjuk a másik titkait, rejtett bugyrait, azt egyetlen kapcsolat sem bírja el…
Egy kicsit tovább gondolva a mesét: ha túlzottan a dolgok mögé akarunk nézni, ha túlságosan érteni akarjuk a világot a maga jelenségeivel, akkor azt az élet, az élni akarás rovására tehetjük csak. A jó életnek előfeltétele, hogy bizonyos titkokat, misztériumokat tiszteljünk, és ne akarjunk mindent érteni. Ebben a gondolatmenetben azért kisé bizonytalan vagyok. Bizonyos területeken ugyanis szeretnék mindent érteni, de ez nem különösebben vonatkozik a privát-szférákra. Van például jó ismerősöm (barátom azért nem…) akiről nem szeretném tudni, mivel keresi meg a betevőt.
Akiben a másik megismerése iránti vágy és törekvés túlbuzog, az “leselkedővé” válik, aki a saját életét is csak szemléli, másokét pedig folyton kutatja, miközben fokozatosan elveszíti személyiségét, emberségét.
Az ilyen ember élete, cselekvésének zöme a saját képzeletében megy végbe, és alig valami valósul meg ténylegesen. Nem ragaszkodik, nem szenved, elbukni sem tud. Valami köztes létben lebeg, ahol megérinteni sem lehet. Már nincs mit. Már csak gondolat van…..
Ez az ember alapvetően nem szenvedélyes, mert nem lehet az. Higgadtságát feltűnően megőrzi, az emberi reakciókat nála az elemzésre való törekvés helyettesíti. A világot értelmes és értelmetlen dolgokra osztja, ezért tőle irracionális viselkedés sem várható. Mindennek köszönhetően partnerként unalmas, középszerű, földhözragadt. Egyébként is romantikátlan. Olyan emberek veszik körbe, akik szeretik az okosságát, és maguk is eltávolodtak saját nőiességüktől-férfiasságuktól.
Kékszakáll
2014 január 18. | Szerző: amfortas
Kékszakáll elvesz egy leányzót, s azzal a kikötéssel adja át neki a kastély kulcsait, hogy egyetlen ajtó kivételével mindent megnézhet, kinyithat. Az ifjú feleség egy ideig állja, de végül enged a kíváncsiságnak, és mégis benéz a tiltott szobába. Ott szörnyű dologgal szembesül, a múlt árnyai maguk közé zárják, és immáron a szoba foglyává válik. Kékszakáll pedig újfent magányos férfiként éli az életét.
A történet értelmezhető úgy, hogy ha és amennyiben túlságosan feltárjuk a másik titkait, rejtett bugyrait, azt egyetlen kapcsolat sem bírja el…
Egy kicsit tovább gondolva a mesét: ha túlzottan a dolgok mögé akarunk nézni, ha túlságosan érteni akarjuk a világot a maga jelenségeivel, akkor azt az élet, az élni akarás rovására tehetjük csak. A jó életnek előfeltétele, hogy bizonyos titkokat, misztériumokat tiszteljünk, és ne akarjunk mindent érteni. Ebben a gondolatmenetben azért kisé bizonytalan vagyok. Bizonyos területeken ugyanis szeretnék mindent érteni, de ez nem különösebben vonatkozik a privát-szférákra. Van például jó ismerősöm (barátom azért nem…) akiről nem szeretném tudni, mivel keresi meg a betevőt.
Akiben a másik megismerése iránti vágy és törekvés túlbuzog, az “leselkedővé” válik, aki a saját életét is csak szemléli, másokét pedig folyton kutatja, miközben fokozatosan elveszíti személyiségét, emberségét.
Az ilyen ember élete, cselekvésének zöme a saját képzeletében megy végbe, és alig valami valósul meg ténylegesen. Nem ragaszkodik, nem szenved, elbukni sem tud. Valami köztes létben lebeg, ahol megérinteni sem lehet. Már nincs mit. Már csak gondolat van…..
Ez az ember alapvetően nem szenvedélyes, mert nem lehet az. Higgadtságát feltűnően megőrzi, az emberi reakciókat nála az elemzésre való törekvés helyettesíti. A világot értelmes és értelmetlen dolgokra osztja, ezért tőle irracionális viselkedés sem várható. Mindennek köszönhetően partnerként unalmas, középszerű, földhözragadt. Egyébként is romantikátlan. Olyan emberek veszik körbe, akik szeretik az okosságát, és maguk is eltávolodtak saját nőiességüktől-férfiasságuktól.
Hagyjuk békén Kékszakállt !
Oldal ajánlása emailben
X