Balázs János Rachmaninov 3.zongorahangversenyét játszotta a MÜPA-ban.
részlet egy Vele korábban készített interjúból:
– Rachmaninov harmadik zongoraversenyébe sokaknak beletört már a bicskája, miért pont ezt a darabot választottad?
– A Ragyogj! című filmet még kiskoromban láttam, és azóta is élénken él bennem a történet. A főszereplő zongorista számára óriási kihívás megtanulni a darabot, és én már akkor megfogadtam, hogy egyszer nekem is el kell játszanom. Most, hogy idejutottam, látom, hogy fizikailag és mentálisan is felemészti az embert ez a nagyon mély, zaklatott, zilált zene. Olyan intenzitású, hogy gyakorlás közben is gyakran előfordul, hogy elszakad egy-két húr. Néha órákig kell sétálnom, hogy kiszellőzzön a fejemből a darab, és mással is tudjak foglalkozni. Azt mondanám, hogy tízszer annyi munkám van benne, mint bármelyik másik műben, de megéri… Amikor Cziffra 56-ban kijutott Magyarországról, elképesztő karriert futott be, és ennek a titka a virtuozitása mellett az volt, hogy minden darabot a saját utánozhatatlan stílusában játszott el. Soha nem próbáltam őt másolni, de törekszem rá, hogy ahogyan neki is, nekem is meglegyen a rögtön felismerhető hangom. Emiatt voltak is konfliktusaim, mert szeretek mindent a saját szájam íze szerint játszani, akkor is, ha áthágok egy-két szabályt. Azokat a szerzőket szeretem, akik hagynak szabadságot az önkifejezésre, az intenzív érzelmekre. Mert a közönség nem arra kíváncsi, hogy felmondjuk a leckét. Pontos legyen egy mikrocsip, de ne Rachmaninov.
Csillag született
2012 október 7. | Szerző: amfortas
Balázs János Rachmaninov 3.zongorahangversenyét játszotta a MÜPA-ban.
részlet egy Vele korábban készített interjúból:
– Rachmaninov harmadik zongoraversenyébe sokaknak beletört már a bicskája, miért pont ezt a darabot választottad?
– A Ragyogj! című filmet még kiskoromban láttam, és azóta is élénken él bennem a történet. A főszereplő zongorista számára óriási kihívás megtanulni a darabot, és én már akkor megfogadtam, hogy egyszer nekem is el kell játszanom. Most, hogy idejutottam, látom, hogy fizikailag és mentálisan is felemészti az embert ez a nagyon mély, zaklatott, zilált zene. Olyan intenzitású, hogy gyakorlás közben is gyakran előfordul, hogy elszakad egy-két húr. Néha órákig kell sétálnom, hogy kiszellőzzön a fejemből a darab, és mással is tudjak foglalkozni. Azt mondanám, hogy tízszer annyi munkám van benne, mint bármelyik másik műben, de megéri… Amikor Cziffra 56-ban kijutott Magyarországról, elképesztő karriert futott be, és ennek a titka a virtuozitása mellett az volt, hogy minden darabot a saját utánozhatatlan stílusában játszott el. Soha nem próbáltam őt másolni, de törekszem rá, hogy ahogyan neki is, nekem is meglegyen a rögtön felismerhető hangom. Emiatt voltak is konfliktusaim, mert szeretek mindent a saját szájam íze szerint játszani, akkor is, ha áthágok egy-két szabályt. Azokat a szerzőket szeretem, akik hagynak szabadságot az önkifejezésre, az intenzív érzelmekre. Mert a közönség nem arra kíváncsi, hogy felmondjuk a leckét. Pontos legyen egy mikrocsip, de ne Rachmaninov.
Oldal ajánlása emailben
X