Sokszínű arctalanság…. néhány változat

2012 augusztus 7. | Szerző: amfortas |

                                                                                         

 

A világ végtelenül gazdag, hihetetlenül bonyolult, izgalmas hely, amelyben millió titok, kétség , ellentét feszül. Az emberi kapcsolatok feszültségét és drámáját jórészt az eltérő igények adják. Az ember nem csak szeretetre, hanem tiszteletre, fejlődésre, igazságra, értelemre, szabadságra, kihívásra, kalandra, de  biztonságra, jólétre  is vágyik. Szeretné, ha megbecsülnék, elfogadnák, elismernék, ám ugyanakkor szüksége van arra, hogy ő is tisztelhessen másokat. Ugyanaz az ember ellentmondásos vágyakat hordoz magában, sőt, igényei akár percről percre változhatnak. Vágyik a szeretetre, az elfogadásra, megkapja, majd rájön, hogy ez neki kevés, mert társat is szeretne, akivel egyenrangú is, ám akire ugyanakkor fel is tud nézni (megint  az ellentmondásosság…). Vágyik a szeretetre, de sokszor a szabadságáért mégis lemond arról, a biztonságról sőt, akár mindent feláldoz. Kérdései vannak, válaszokat is akar, olyan válaszokat, amelyek kielégítik. És a mai válaszok holnapra már kevésnek bizonyulhatnak . Hisz valamiben, és képes a hitéért ölni vagy meghalni. Ha pedig a hite megrendül, akkor összeomlik, hiába veszi körbe szeretet is akár.  Nem lehet eléggé ábrázolni az ember sokarcú valóságát, igényeinek ellentmondásos és bonyolult szerkezetét, létének törékenységét és kiszolgáltatottságát. Vannak aztán emberek , akiknek egész gondolkodásuk és filozófiájuk kimerül a szeretet, harmónia, építő gondolatok szentháromságában. Felépítenek egy hamis és hazug világot, amit az infantilis naivitás és bárgyúság hat át. Az ég rózsaszín, a felhők babaformájúak, és édes fodraik vannak. Mindenütt pillangók szálldosnak lassan és méltóságteljesen, miközben andalító zene szól, és az asztalon habos sütemények sorakoznak, meg gőzölgő kávé tejszínnel, és mindenki negédesen mosolyog, és egymás lelkét építik az emberek bölcs gondolatokkal és tanmesékkel, és nincsen egy rossz szó sem, csak szeretet és elfogadás, és sugárzó harmónia, és mindenütt élénk színek, a problémákat pedig nem kell megoldani, mert a szeretet mindent áthidal, a konfliktus pedig ismeretlen…..Az egész világ egy babaház-cukrászda…..!  Titkon talán gyűlölik a világot és valahogy így próbálnak bosszút állni rajta? Mert hát ennyire pocsék lenne az élet, hogy ilyen álomvilágba kellene menekülni előle?  És hogyan is szerethetné valaki az életet és a világot, ha nem létezőnek tekinti abból a neki nem tetsző jelenségeket, még csak meg sem kísérelve  megérteni azokat?

Vannak még például olyan emberek, -hah, nem kevesen,…,akiknek üres a lelkük-életük, ezért szükségük van célokra, feladatokra, amelyektől azt érezhetik, hogy van miért küzdeniük, hogy értelme van a létüknek.

A bennük terjeszkedő üresség miatt azonban nem tudnak örülni a sikernek, mert a cél elérése nem öröm számukra, hanem az üresség visszatérte. A célba éréssel visszazuhannak a letargiába mindaddig, amíg új feladatot nem találnak maguknak.

Látszólag hiperaktívak, törekvők. Inkább űzött vadak, menekülők. Életük pótcselekvések halmaza, életük eltékozolt élet.

Szívük joga.