Ma már csak. Vagy valahogy így.

2012 július 25. | Szerző: amfortas |

Régebben, amikor még a másikoknál minden hang és mozdulat számított, ott bujkált a tudat alatti taktikázás mindenütt, szemünk sarkából figyeltük egymást mécses remegő lángja bizonytalanságával legbelső tudatunk szigora szerint.

Régebben hűséges alattvalóként figyeltem, hallgattam a másikokat.

( hogy aztán ugyanezzel a koncentráltsággal ízekre szedjem magamban minden szavukat, vélt gondolatukat, visszafejtettem eredetükig, és azon túl is)

Régebben úgy gondoltam, a másikokat illik tisztelni és muszáj szeretni, (mert ez a szerethetőség vakítóan sugárzott mondjuk a másikokban) és ez aztán így összefésülhető volt azzal az őszinte igyekezetemmel, ahogy megpróbáltam  magamban végérvényesen elhessegetni elveszíthetőségüket, a magányosság és féltékenység gyötrelmeit.

Régebben úgy tudtam, legszívesebben soha le nem engedném a másikokat, holott még az elkövetkező óra, perc is többnyire beláthatatlannak mutatkozott. Alaktalan félelem volt… de hát akkor is: félelem.

Akkor. Régebben.

Ma pedig nincs félelem, nincs elvárásnak megfelelés, alattvalóként hallgatás… De van egyenes beszéd, és késsel hegyezett mondatok. A közhelyes mondatok a sablonos élet hatásai, de  azonban ámde a test kontrollálatlan üzenetei sokszor beszédesebbek minden sallangmentes beszédnél is.

Fél szavak, félmondatok pedig nem voltak és ma sincsenek. Még akkor sem, ha a másikok figyelmeztetni akartak engem, milyen kemény másikokkal is van dolgom és milyen különösen értelmezik a keménységet.

Régebben szentül hitték a másikok, hogy ebben az egész  műsorfolyamban nekik lényeget érintő részfeladataik lehetnek. Valahogy így gondolták, gondoltam…akkor, régebben.  Mi lett e gondolatok sorsa?  Ma sem tudom. Mert régebben a boldogság távolsági járatára várva ilyenkor időt kértem magamnak, de legalábbis még elszívtam néhány cigarettát. Mára elfogyasztottam, feléltem az ilyen gondolatokra szánt időt.

Ma már csak remélem, lehetnek talán még Másikok, akik részt vágynak venni abban, amit a fejemben rendezgetek. Vagy valahogy így.