Ha hihetünk az ókor római történetíróinak, alig akadt Rómának olyan császára akit ne sújtott volna legalább egyféle elmebaj. Kétségtelen, hogy egy Caligula, Néró, Vitellius, Domitianus, Commodus, Elagabalus összeállítású római csapat verhetetlen lett volna bármilyen tébolyodottaknak és közveszélyes őrülteknek rendezett olimpián. Amikor azonban e császárok életével foglalkozunk, kénytelenek vagyunk feltenni azt a kérdést is, hogy a szenátus miért nem döntötte meg azonnal az uralmukat? Az őrültek felelőssége bizonyos értelemben még kisebb is, mint azoké akik hagyták őket uralmon maradni. Mosolyoghatunk annak hallatán, hogy Caligula a lovát konzullá tette, vagy hogy ahelyett, hogy sereggel hódította volna meg Britanniát, ahogy igérte, inkább Neptumuszt, a tenger istenét hívta harcra és sarc címén óriási kagylóhalmokat hordatott össze, de egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a történelem leghirtelenebb és legvéresebb kezű diktátora volt. Imádott nővér-felesége Drusilla halála után rendeleteit nem annyira a hóbortosság, mint inkább halálos voltuk jellemezte. Kihirdette például, hogy amíg ő nővérét gyászolja, a fejével fizet aki nevetni, vagy fürdeni mer, továbbá bármely családtagjával együtt mer enni, legyen az szülő, feleség, vagy gyermek. Drusillát istennővé avattatta. Ő maga természetesen már isten lévén, női ruhákba öltözött, arany álszakállt kötött és háromágú szigonyt, kovácsolt villámot, valamint kígyós botot hordott magánál. Néha Herkulesnek képzelte magát, máskor Bacchusnak, vagy Apollónak. Istennek és embernek egyaránt zavarodott volt. Különc viselkedése már gyermekként sokaknak feltűnt, ám tébolya azután fokozódott fel, hogy Kr. U. 37-ben átesett egy igen súlyos betegségen. Egyes feltételezések szerint agyvelőgyulladása lehetett, megfejelve talán az epilepszia egy formájával. Bármi is volt azonban eme betegségek konkrét kiváltó oka, Elagabalus rövid, harmadik századi uralmáig egyetlen császár sem volt képes túlszárnyalni Caligula őrültségeit.
A jelek szerint Caligula képtelen volt normálisan aludni, s ezt azzal magyarázta, hogy az isteneknek nincs szükségük annyi alvásra, mint az embereknek. Zeusznak, a római főistennek, Jupiter görög eredetijének képzelve magát parancsba adta, hogy építsenek templomokat a tiszteletére, ahol őt, az istencsászárt imádhatják. Táncjátékokat rendezett, amelyekben ő táncolta a főszerepet. Mindezen “bohóságai” mellett azonban irgalmatlan terrorral tartotta kordában a népet. Senki nem merte kimondani, hogy őrült és germán testőrei gyűrűjében a köznép elégedetlensége nem érhetett el hozzá.
A császár végső soron nem is tébolyának, hanem gyerekes humorának köszönhette végzetét. Cassius Chaerea a római sereg egyik legharcedzettebb, legbátrabb katonája volt. Idősödő tisztként a régi iskola neveltje volt, aki a praetorianusok prefektusaként mindennap Caligulától kapta az aznapi jelszót. A császár kapott az alkalmon, hogy tréfát űzhet a mogorva vén harcosból és olyan jelszavakat ötölt ki neki, mint “Csókolj meg babám”, vagy “Kapj el ha tudsz”. Cassius hamar abban a megalázó helyzetben találta magát, hogy lassanként tiszttársai minden kérdésére “Fel a fenékkel”, vagy “Üdv, matróz”-zal és hasonlókkal kellett felelnie.
Kr. U. 41-ben egy este aztán Cassius és társai elállták a színházból hazafelé tartó Caligula útját és több mint harminc szúrással végeztek vele.
Caligula alig négy évig tartó uralkodása leginkább egy elmegyógyintézet ápoltjai által előadott horrordarabba illett volna.
/Fentiekkel kapcsolatban aktuális összefüggéseket keresni méltatlan dolog lenne…/
Új főnök
2012 május 11. | Szerző: amfortas
Ha hihetünk az ókor római történetíróinak, alig akadt Rómának olyan császára akit ne sújtott volna legalább egyféle elmebaj. Kétségtelen, hogy egy Caligula, Néró, Vitellius, Domitianus, Commodus, Elagabalus összeállítású római csapat verhetetlen lett volna bármilyen tébolyodottaknak és közveszélyes őrülteknek rendezett olimpián. Amikor azonban e császárok életével foglalkozunk, kénytelenek vagyunk feltenni azt a kérdést is, hogy a szenátus miért nem döntötte meg azonnal az uralmukat? Az őrültek felelőssége bizonyos értelemben még kisebb is, mint azoké akik hagyták őket uralmon maradni. Mosolyoghatunk annak hallatán, hogy Caligula a lovát konzullá tette, vagy hogy ahelyett, hogy sereggel hódította volna meg Britanniát, ahogy igérte, inkább Neptumuszt, a tenger istenét hívta harcra és sarc címén óriási kagylóhalmokat hordatott össze, de egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a történelem leghirtelenebb és legvéresebb kezű diktátora volt. Imádott nővér-felesége Drusilla halála után rendeleteit nem annyira a hóbortosság, mint inkább halálos voltuk jellemezte. Kihirdette például, hogy amíg ő nővérét gyászolja, a fejével fizet aki nevetni, vagy fürdeni mer, továbbá bármely családtagjával együtt mer enni, legyen az szülő, feleség, vagy gyermek. Drusillát istennővé avattatta. Ő maga természetesen már isten lévén, női ruhákba öltözött, arany álszakállt kötött és háromágú szigonyt, kovácsolt villámot, valamint kígyós botot hordott magánál. Néha Herkulesnek képzelte magát, máskor Bacchusnak, vagy Apollónak. Istennek és embernek egyaránt zavarodott volt. Különc viselkedése már gyermekként sokaknak feltűnt, ám tébolya azután fokozódott fel, hogy Kr. U. 37-ben átesett egy igen súlyos betegségen. Egyes feltételezések szerint agyvelőgyulladása lehetett, megfejelve talán az epilepszia egy formájával. Bármi is volt azonban eme betegségek konkrét kiváltó oka, Elagabalus rövid, harmadik századi uralmáig egyetlen császár sem volt képes túlszárnyalni Caligula őrültségeit.
A jelek szerint Caligula képtelen volt normálisan aludni, s ezt azzal magyarázta, hogy az isteneknek nincs szükségük annyi alvásra, mint az embereknek. Zeusznak, a római főistennek, Jupiter görög eredetijének képzelve magát parancsba adta, hogy építsenek templomokat a tiszteletére, ahol őt, az istencsászárt imádhatják. Táncjátékokat rendezett, amelyekben ő táncolta a főszerepet. Mindezen “bohóságai” mellett azonban irgalmatlan terrorral tartotta kordában a népet. Senki nem merte kimondani, hogy őrült és germán testőrei gyűrűjében a köznép elégedetlensége nem érhetett el hozzá.
A császár végső soron nem is tébolyának, hanem gyerekes humorának köszönhette végzetét. Cassius Chaerea a római sereg egyik legharcedzettebb, legbátrabb katonája volt. Idősödő tisztként a régi iskola neveltje volt, aki a praetorianusok prefektusaként mindennap Caligulától kapta az aznapi jelszót. A császár kapott az alkalmon, hogy tréfát űzhet a mogorva vén harcosból és olyan jelszavakat ötölt ki neki, mint “Csókolj meg babám”, vagy “Kapj el ha tudsz”. Cassius hamar abban a megalázó helyzetben találta magát, hogy lassanként tiszttársai minden kérdésére “Fel a fenékkel”, vagy “Üdv, matróz”-zal és hasonlókkal kellett felelnie.
Kr. U. 41-ben egy este aztán Cassius és társai elállták a színházból hazafelé tartó Caligula útját és több mint harminc szúrással végeztek vele.
Caligula alig négy évig tartó uralkodása leginkább egy elmegyógyintézet ápoltjai által előadott horrordarabba illett volna.
/Fentiekkel kapcsolatban aktuális összefüggéseket keresni méltatlan dolog lenne…/
Oldal ajánlása emailben
X