a hatalom, mint lehetőség….

2011 augusztus 2. | Szerző: amfortas |

                    

A hétköznapi ember korlátok között él. Korlátot szabnak neki a törvények, az erkölcs, a környezete, a kötelezettségei, a függelmei, az érzelmei, a képességei, lehetőségei, az anyagi és társadalmi helyzete.

Ha megsértik, nem tudja megtorolni. Persze ez nem lenne baj. Ha bosszantja valami, az esetek többségében képtelen bosszúságának okát felszámolni. Amire vágyik, azt vagy egyáltalán nem, vagy részben, vagy kitartó munka után képes csak elérni. Minél nagyobb a vágy, annál kisebb a beteljesülés esélye.

Az élet csekély kilengésektől eltekintve a megszokott keretek között zajlik. Az, hogy kirúgnak valakit, vagy elveszíti a szerelmét, vagy elköltözik, esetleg jelentős vagyoni veszteséget szenved, az mind lényegtelen, mert mindezeket a megszokott kultúrában, társadalomban éli meg, javarészt változatlan adottságok közepette. A történtek az egyén életkörülményeit érintik, de életének keretei és korlátai lényegében változatlanok maradnak.

Adott egy ember, akit úgy ismerünk meg, hogy élete viszonylag kézzelfogható határok között zajlik. Aki éppen ezért a benne rejlő személyiségnek csak töredékét mutatja. Aki képességeinek csak egy töredékét használja. Aki vágyainak, érzéseinek jelentős részét legfeljebb a fantáziájában képes kiélni, és ott sem mindent. Még maga előtt is eltagad az ember bizonyos késztetéseket. Mert szégyelli, mert bűnnek tartja, mert megijed tőlük.(És amúgy is, általában az erkölcsösség sem más, mint az alkalom hiánya….) Ez ember egy nap hatalomhoz jut, és gyökeresen átalakul, megváltozik. Addigi környezete megretten, mert nem ismer rá. Ekkor megszületik a teória: a hatalom deformál.

Miért? Talán az volt a valóságos ember, akit addig ismertek? Aki vágyait, indulatait, érzéseit elrejtve, ki nem élve élte hétköznapi életét? Aki csak gondolatban akasztatta fel, vagy küldte munkatáborba gyűlölt ellenfelét? Most, hogy a valóságban megteheti, talán meg is teszi. És akkor azt mondják rá azok az emberek, akik szintén meg nem valósítható, be nem vallható fantáziákat hordoznak a lelkükben, hogy a hatalom deformál. Nem. A hétköznapok korlátai deformálják az embert. Akik kitalálták, hogy a hatalom torzít, azok nem ismerik önmagukat.

A hatalom az elfojtott vágyak kiélésének lehetősége. Mindig így volt és mindig így lesz, ne legyenek illúzióink. Van rá ma is aktuális példa, nem egy.