A tiszta látás.

2011 július 2. | Szerző: amfortas |

 

A semmit nem akarás előfeltétele a tiszta szemlélődésnek, annak a meditatív viszonynak, amelyben a dolgok létezése megpillanthatóvá és átélhetővé válik, s amely a szemlélődés egy magasabb szintjén túl saját létezésünket is magában foglalja, de személyen túli módon. Ha az akarat elszunnyad, teret nyer a szemlélődés, a tiszta látás és odaadás. Aki eléri ezt az állapotot, annak másként mutatkoznak meg a dolgok, mint közönségesen. Semmit sem akar tőlük. Nem akarja őket leigázni, megnyerni, elpusztítani, csak nézni, szemlélni akarja őket, ahogyan vannak, nézni a van -t. Csak a vágy nélküli szeretet képes áttörni az emberek köré font falat, és mindenütt, ahol áttör rajta, a lélek pillant ránk.

Az akarat pillantása elementáris, átható, dermesztő. Komor, vészjósló, támadásra kész. A lélek pillantása tartózkodó, szerény, bíztató, kontaktuskereső, nyílt egyértelmű, befogadó. A lélek erős, az akarat erőszakos. Kíméletlen: birtokba vesz, kisajátít, tárggyá-eszközzé degradál. Ámde az akarat minden műve kihuny, elporlad, elmúlik. A lélek művei romolhatatlanok, mert, bárha az anyagban nyernek is formát, maga a forma sem anyagi természetű, s mint ilyen, nem válhat tehát semmivé, ha egyszer létrejött. A forma időtlen, az örök jelenként megállott idő, amelyben csak a szellemnek van mozgástere. Nem a tárgyon, a szemen múlnak a dolgok. Ha szem van, tárgy is akad, de ha nincs szem, vakok vagyunk, és semmilyen tárgyban nem látunk semmit.

Ó, a szem az fontos jószág! Ami az egyik szemnek poézis, a másiknak egy rakás szar