Emlék, ünnep
2011 január 28. | Szerző: amfortas |
Az új év kezdetén rendszerint találok magamnak egy kis időt, amikor magammal is foglalkozhatom. Többnyire visszapillantok a mögöttem hagyott évre, visszaidézek élményeket, képeket nézegetek melyekkel színezgetem emlékeimet. Alapvetően szükségünk lenne erre mindannyiunknak. Nem csak azért, hogy újraéljük élményeinket, érdekes történetekké építsük, hogy utána színezzük az olykor nem is annyira jelentőségteljes történeteket, hogy mesélhessünk ezekről a velünk megtörténtekről. Ez a visszaemlékező tevékenység hozzá kell tartozzon emberi működésünkhöz. Ha nem hagyunk magunknak időt az emlékezéshez, az bizony károsítja lelki egészségünket, mert nem hagyjuk lelkünket a maga módján feldolgozni életünk élményeit. Folytonosan tömködjük magunkba a megélteket anélkül, hogy feldolgoznánk, megemésztenénk. Erre már ritkán szánunk időt. Mindannyian ismerünk hirtelen előbukkanó emlékeket: egy utcába tévedtem, ahol gyermekkoromban éltem és máris felidéződnek emlékek az iskolámról, akkori barátaimról. Jó és keserű emlékek.. Különösen szívesen emlékezünk ünnepeinkről (főleg, ahol bennünket ünnepelnek) Az ünnepek adnak ritmust is és sokszor kontúrvonalakat életünk körül, nem tudjuk megélt élményeinktől elvonatkoztatni. Mi is történik, ha mindennapjaink során ünneplünk? Én azt gondolom, mindennapjaink ünnepekből állnak, amikor ünneplőbe öltöztetjük lelkünket. Ebből élünk. Születésnap, esküvő, házassági évforduló, gyermekeink, barátaink ünnepei, karácsony, és vagy akár egy koncert mint az zene ünnepe,. Amikor időt szakítunk magunknak és kilépünk a mindennapokból. Amikor nem számolgatunk, hanem önzetlenül ajándékozunk, vagy hagyjuk, hogy bennünket lepjenek meg. Kizökkentjük magunkat a hétköznapokból, mert aki ünnepel, annak hinnie kell abban, hogy az egész élet egy ünnepi meghívó, az élete egy ajándék és illik megköszönni azzal, hogy számon tartjuk, tehát megünnepeljük minden adandó alkalommal. Magunkat és egymást. A mindennapjaink az ünnepeinkből és emlékeinkből élnek, így és ezzel teljes az életünk.


Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: