B.U.É.K.

2010 december 31. | Szerző: amfortas

 

                   

nekem 8: mármint az égen

2010 december 28. | Szerző: amfortas

 Nyolcas az égen:

A Nap a téli időszakban alacsonyan jár, majd az idő előre haladtával egyre magasabbra kerül az égbolton. Ha egy helyről mindig pontosan ugyanabban az időpontban figyeljük meg a pozícióját, az év folyamán egy nyolcas alakzat rajzolódik ki.

Az analemma-görbe kialakulása komplex égi-mechanikai összefüggés eredménye, amelyet nagyon leegyszerűsítve a Föld Nap körüli keringésére és tengelyferdeségére vezethetünk vissza. A nyolcas legalacsonyabb pontjai a téli, tetőpontja a nyári napforduló időszakában rajzolódik ki. Mivel télen bolygónk gyorsabban kering a Nap körül, a görbe alsó íve nagyobb. A sebesség aztán a nyár folyamán csökken, így a felső hurok kisebb lesz.

A jelenség fotografikus ábrázolása az egyik legnagyobb fotós kihívás, pontos előzetes tervezést, egy éven át tartó precíz és kitartó kivitelezést, és összetett képfeldolgozást igényel. A végeredmény egy digitális montázs; nyilvánvaló, hogy az égi nyolcast csak így lehet megjeleníteni. Ennek köszönhető, hogy nagyon kevés a sikeres analemma-projektek száma: a világon eddig ez mindössze tíz fotósnak sikerült.

“A tervezés folyamán az egyszerűségre törekedtem: megfordult ugyan a fejemben látványos tájképi elemekkel összekombinálni a görbét, de munka és családi tennivalók miatt inkább a lakóhelyem közvetlen környezete mellett döntöttem.” – írja a magyar csillagászati egyesület weboldalán az első  magyar analemma-fotós, Ladányi Tamás.

A fótós a nyolcas horizont feletti elhelyezkedését szoftverek segítségével már előre megszerkesztette, optikának pedig egy 10 mm-es Sigma objektívet használt, a kellően nagy égterületet befogásához.

Ladányi az év folyamán a Nap égi pozícióját fotózta mindig egy helyről és ugyanabban az időpontban (9:00-kor), összesen harminchat alkalommal, a fotóállványt és a képmezőt mindig pontosan egyformán tájolva. A reggeli időpontot a derült időszak nagyobb esélye indokolta, ilyenkor még kisebb a kockázata a felhőképződésnek. Minden alkalommal két kép készült: egy napszűrővel és egy anélkül, úgy, hogy közben a kamera ne mozduljon el. A a két képet ezután mindig egymásra másolta, így láthatóvá vált a napkorong és a táj is.

A háttérkép esztétikai okokból akkor készült ugyanarról a területről, amikor a Nap már nem volt a látómezőben, mivel ha szűrő nélkül fényképezzük a tájat, a beégett napkorong tönkreteszi a kompozíció harmóniáját. A háttérkép bal alsó sarkában a fotós saját árnyéka látható

karácsony jő, és ez jó

2010 december 21. | Szerző: amfortas

Karácsonykor is szeressétek egymást, ne csak az év többi napján!!!

                               

Más alapokon…

2010 december 3. | Szerző: amfortas

Eddig ismeretlen létformát talált a NASA – de nem a világűrben, hanem a Földön

Arzénból táplálkozó baktériumot azonosítottak a kaliforniai Mono sós tó üledékes rétegében amerikai kutatók, akik szerint a baktérium a foszfor helyett építi be többek között fehérjesejtjeibe, valamint örökítőanyagába a mérgező nehézfémet. A felfedzést a NASA magyar idő szerint csütörtök este jelenti be, de a különleges bejelentésként beharangozott esemény miatti felfokozott várakozásban  kiszivárgott az információ. A Science, a világ egyik vezető tudományos lapja feloldotta az embargót, nem várták meg, hogy a NASA washingtoni központjában helyi idő szerint délután két órára meghirdetett tájékoztatót megtarthatták volna. Ettől még a NASA megtartja a sajtótájékoztatót, amelyet a NASA TV élő adásban közvetít.

A Science-ben közölt tanulmány szerint első alkalommal nyert bizonyosságot, hogy minden ismert földi élet egyik alapvető építőkövét egy másik elem helyettesítheti. “Ez a kutatás arra emlékeztet minket, hogy az élet, ahogy mi ismerjük, sokkal rugalmasabb lehet annál, mint amit feltételezni, vagy elképzelni tudunk” – mondta Felisa Wolfe-Simon az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA asztrobiológiai intézetének munkatársa. “Ha a Földön ilyen váratlan dolog létezhet, akkor mi minden lehet, amit még nem láttunk?” – vetette fel.

A foszfor a szénnel, a hidrogénnel, a nitrogénnel, a kénnel, valamint az oxigénnel együtt ahhoz a hat elemhez tartozik, amely – eddig ismert formájában – alapvető az élethez. A Wolfe-Simon által vezetett kutatók azt akarták feltárni, hogy az élet vajon más anyagokkal is működhet-e. A tudósok vizsgálataik során az arzénre összpontosítottak, mert az kémiailag nagyon hasonlít a foszforra.

Éppen ez a hasonlóság az oka annak is, hogy az arzén a legtöbb életforma számára rendkívül mérgező: az anyagcsere-rendszer nem tudja megkülönbözteti a két elemet biológiailag aktív formájában. Ha a foszfor helyére arzén kerül, leállnak a központi biokémiai folyamatok.

A kutatók laboratóriumi körülmények között tenyésztettek a Mono-tó üledékéből származó magas arzéntartalmú baktériumot. A kísérlet során a fejlődési szakaszban fokozatosan növelték az arzénkoncentrációt, foszforhoz viszont nem juttatták a táptalajt. A végén olyan baktériumféle maradt, amely ilyen körülmények között is életben maradt, sőt növekedni tudott. A tudósok GFAJ-1 néven azonosították. Az asztrobiológiai intézet csapata azt is bizonyítani tudta, hogy a baktérium anyagcseréje során valóban felhasználja az arzént, és ezzel helyettesíti a hiányzó foszfort.

A felfedezés teljességgel átalakíthatja az életről eddig alkotott fogalmainkat, és felveti annak lehetőségét, hogy a világűrben a Földtől eltérő felépítésű bolygókon is elképzelhető az élet kialakulása

“A felfedezést fontosnak tartom, de nem rázott meg a dolog. Viszont sokakat meg fog rázni” – mondta az [origo]-nak Szathmáry Eörs evolúcióbiológus professzor, a Collegium Budapest asztrobiológiai csoportjának vezetője. A szakember szerint további kísérleti megerősítések szükségesek, de a bejelentés ráirányítja a figyelmet arra a vitára, amely egyre intenzívebben zajlik arról, hogy mi szükségszerű és mi esetleges az élethez. A 2009-ben elhunyt Gánti Tibor biológus elméleti munkái (kemoton elmélet) alapján tudjuk: a minimális élet koncepciójához az kell, hogy meghatározzuk az élet szerveződési rendszerét, az alrendszerek egymáshoz kapcsolódásának módját. Hogy utána milyen konkrét anyagokkal töltjük fel a rendszert, az ehhez képest másodlagos kérdés – mondja Szathmáry, és az aminosavakat hozza példának, amelyekből hasonló, de részleteiben más készlet is alkalmas lett volna az élőlények fehérjéinek felépítéséhez.