Ring a MET-ben
2010 október 10. | Szerző: amfortas
High-tech Ring a Metben és a magyar mozikban
Bemutatkozott
a New York-i Metropolitan Opera új Ring-je, s egyúttal az elmúlt évek
legizgalmasabb Met-díszlete is: A Rajna kincsével egy 40 tonnás
high-tech gépezet is debütált, amelyet Robert Lepage rendező Wagner
tetralógiájának új produkciójához tervezett. A magyar nézők négy
helyszínen, a Művészetek Palotájában, az Urániában, a szegedi Belvárosi
Moziban és a kecskeméti Malom Moziban október 9-én láthatják élő
HD-közvetítésen. A
kanadai direktor által színre állított új ciklusban a hétfőn nagy
sikerrel előadott prológust jövő tavasszal követi a Walkür, majd a
2011-12-es szezonban a Siegfried és Az istenek alkonyának bemutatója. A
magyar nézők immár négy helyszínen, a Művészetek Palotájában, az Uránia
Nemzeti Filmszínházban, a szegedi Belvárosi Moziban és a kecskeméti
Malom Moziban október 9-én, szombaton láthatják élő HD-közvetítésen a
világhatalmat ígérő, elátkozott gyűrű hatalmi harcokban, ármányokban és
csodákban gazdag történetének előjátékát.
A
különleges díszletet több éves előkészületek és több hónapos próbák
után ismerhette meg a közönség a Met hétfői évadnyitó előadásán. Az AP
amerikai hírügynökség írása szerint a gépezet elképesztő, lebilincselő
és elborzasztó hatások kiváltására egyaránt alkalmasnak bizonyult. Így
kitűnően szolgálta a Wagner által zenébe öntött és színpadra álmodott, a
német mitológiából formált történetet – bár néhány apró technikai hiba
még becsúszott.
Az elmúlt évek legizgalmasabb Met-díszlete
MTI/AP – Metropolitan Opera/Ken Howard
Lepage berendezése 24 óriási, formájában zongorabillentyűre emlékeztető
alumínium elemből áll, amelyek egy központi gerinchez csatlakoznak:
képesek arra, hogy párhuzamosan forogjanak körülötte, vagy a
legkülönbözőbb alakzatokba rendeződjenek, megjelenítve a Rajna partját
vagy éppen azt a csigalépcsőt, amely a törpe nibelungok barlangjába
vezet. A többit számítógépes vetítések és fényhatások biztosítják.
Sajnálhatod, ha lemaradtál az élményről
emlékmozaik, 1.
2010 október 6. | Szerző: amfortas
Vannak bizonyos helyzetek, melyekhez fel kell nőni, melyekre meg kell érni. Sőt, a legtöbb ilyen. Márai szerint nincsenek véletlen találkozások. És, ha emlékeink közt kotorászunk, többnyire magunkkal találkozunk. Ha szerencsések vagyunk, megérjük előbb vagy utóbb, hogy megismerkedünk önmagunkkal , elképzeljük, sőt aztán tudjuk is már, milyen az a keret,amely körülvesz bennünket, amelyet feszegettünk, mialatt felnőttünk. Szívesen nyitjuk ki a fiókokat, nézzük meg az elsárgult képeket, leveleket, hagyatékunk mozaikkockáiból egyre tágabb keretben, egyre élesebben áll össze a kép. Megtanulunk olvasni az addig észre sem vett apró jelekből. Észrevesszük, hogy örökségünk nem is poros, lecsupaszítva kortól, történelemtől ott marad a barátság, a szerelem, a félelem, féltékenység, az emlékekből kibomló történetek és történelem, a mi saját külön bejáratú történelmünk, valóra vált álmaink, amikben magunkat látjuk viszont és ez mind-mind egyre inkább a miénk! Átforgatjuk a jelenbe és építgetjük tovább, mint egy korszak készülő dokumentumfilmjét, rajzoljuk a térképet emlékeinkből, a magunkra hagyományozott örökségből. Ezen a térképen minden táj egyformán érdekes, színes, formákat, alakot ölt, mint életünk megannyi színtere. A távolság felszabadít bennünket, legyen az időben vagy kilométerben mérhető. A messziről jött ember szabadságával szemezgetünk, mert ebből a távlatból könnyebben megtaláljuk mindazt, ami nekünk jó, amiből tovább építkezünk a magunk örömére. Így lesz örökségünk álmaink, öröklétünk záloga.
e.s.t….
2010 október 21. | Szerző: amfortas
Oldal ajánlása emailben
X