„Ha egy majomnak végtelen időt adunk, előbb vagy utóbb meg fogja írni Shakespeare összes műveit.” Neumann János

2010 július 16. | Szerző: amfortas |

Én azt hiszem, nincs sok értelme annak, hogy mi,- az emberiség létezése-, legyen az Univerzum célja.

Van ez az „antropikus elv” . Egy  Stephen Hawking nevű jeles fizikus megfogalmazásában – „azon elképzelés, amely szerint a Világegyetem azért olyan, amilyennek látjuk, mert ha más lenne, akkor nem létezhetnének benne olyan lények, akik képesek megfigyelni”. Az erős antropikus elv Isten létét feltételezi. A gyenge antropikus elv mindössze azt állapítja meg, hogy a kozmikus állandók megfigyelt értékei hihetetlenül pontosan olyanok, amelyek egyedül teszik lehetővé az élet kialakulását. (Mai ismereteink szerint…) Ez a rendkívül valószínűtlen, mégis létező finomhangoltság magyarázatot követel. Én ezt a magyarázatot most egy tömör mondatban margóra teszem: az általunk is lakott világegyetem egyfajta evolúciós folyamat, a világegyetemek evolúciójának egy állomása. / Az ember megjelenése azonban jelentős állomás: megjelent az intelligencia. És ahol megjelenik, ott el már nem tűnik többé!/
Ma az űrkutatás egyik célpontja a Mars bolygó. Ide embert küldeni már a ráció határait súrolja, pedig sok meglepetés ott nem vár minket, mindehhez képest viszont valószínűleg néhány fényévnyire tőlünk már akadhat olyan bolygó, ahol bizonyára valamilyen érdekes létformákat találnánk. Embernek oda eljutni azonban már nemigen lehetséges, maradnak a robotok, mesterséges intelligenciák. Azt is sejtjük, hogy a komputertechnológia révén csak kevéske idő kérdése, hogy olyan, vagy még intelligensebb technológiát barkácsoljunk, mint maga az ember. Ha a világegyetem történetébe belehelyezzük az emberi intelligencia megjelenését és fejlődését, az időskálán ezred-másodperceknek tűnik. Ha azonban ezt a folyamatot az intelligencia megjelenésével komolyan megvizsgálgatjuk, meg kell látnunk, mi fog lezajlani az Univerzum további fejlődése, majd elhalása során: A mesterséges intelligencia fejlesztése mentén az ember eljut az univerzális konstruktorokig: amelyek meg tudnak mindent építeni, amit lehetséges (már fejlesztgetik, és Neumann János már régesrég bemutatta, hogyan lehetséges ez.) Az univerzális konstruktorok fogják garantálni a civilizáció és az intelligencia fennmaradását. A földi intelligenciának előbb-utóbb nem lesz maradása a Földön, ki kell menekülnie a csillagok közé, ennek eszköze… az ember helyett… az univerzális konstruktor. Specifikus utasítások alapján „önjáróvá” válnak, tovább hordozva az emberi szellemet és intelligenciát (illetve azt túlhaladva) benépesíthetik a naprendszereket, ahol meg tudják vetni lábukat és hatványozott ütemben terjedhetnek szét az univerzumban. Lassú folyamat emberi mércével mérve, de nem lassú univerzális mértékkel. Ha az életet információ-feldolgozás bonyolult folyamataként definiáljuk, az élet fenn fog maradni, de valószínűleg nem a mai formájában…a hardver nem biológiai szervezet lesz, hanem esetleg szilícium alapú chipek. Bár igaz: az élet nem hardver, hanem szoftver… Ha egész testem gép, de a memóriám egy komputerbe van betáplálva, továbbra is úgy fogom magam érezni, hogy én én vagyok. Tehát előbb-utóbb univerzális konstruktor leszek. (Addig is és mindig: csak egy aprócska kis csavar a gépezetben. 🙁 )  Intelligenciám és ezzel együtt lehetőségeim időhöz szabottak: a majdnem végtelen idő végére érve rendelkeznem kell annyi intelligenciával és lehetőséggel, hogy egy következő születő és minden reményeim, igyekezetem szerint jobb világegyetem paramétereit, fizikai állandóit, hogyanját és mikéntjét már én határozhassam meg.

“A Földre felhőkből  tekints,

Te légy az Isten, hogyha nincs! “

/Szép Ernő: Ne hidd/

Van még kérdésed?

 /Ifj.Koffán Károly, Barátom és Tanítóm: Kozmosz/