A változás iránti motiváció

2010 június 9. | Szerző: amfortas |

 

 

Mindannyian szenvedünk valamilyen függőségtől, legyen az kemény, vagy enyhe. Nemrég beszéltem két barátommal, akik a kábítószer-függőségből épültek fel és ők megosztották velem saját tapasztalatukat. A lényege talán abban rejlik, vajon mi az, ami az embert ráveszi arra, hogy dolgozzon a függőségén, más szóval – mitől lesz hajlandó változni.

Még ha nem is a kábítószerről vagy az alkoholról van szó, mindnyájunknak van miben változni.

Sajnos, a csokis sütemény mindig jobban ízlik, mint a brokkoli, kivéve, ha egy napon betérsz az orvosod rendelőjébe és ő közli veled, hogy meg fogsz halni, ha megeszel még egy darab csokoládét. Hirtelen, a csokoládé cianidnak kezd kinézni. Ilyenkor olyan változás áll be, ami átalakítja a viselkedésed.

Tegyük fel, hogy százhúsz kilós, két méter magas, profi kosárlabdázó vagy és a testsúlyod miatt térdeid degenerálódnak minden alkalommal, amikor oda-vissza futsz a pályán. Mi az, ami miatt fizeted az árát? Az eredménytábla, a bajnokság esélye, a hírnév, a pénz, vagy akár a játék iránti szeretet miatt?

Nem kell NBA csillagnak lenned ahhoz, hogy megértsd, miről beszélek. Mindenkinek a tudatában vannak bizonyos dolgok, amiket szeretne csinálni, ill. amiket csinál, az általa felállított “pontozási rendszer” miatt. Van egyfajta “jutalmazási rendszer” amelyben azt  érzékeljük, hogy bizonyos valóságok jobbak, mint más valóságok.

Egy közismert mondás így szól: a lustaság kifizetődik ma, a munka kifizetődik holnap.

Nem mondom, hogy ez rossz vagy jó, egyszerűen úgy hisszük, hogy az élet ekképpen működik. Ha ülök, és nem csinálok semmit, egyedül és pénz nélkül leszek egy-két  év múlva, vagy egy-két hónap múlva. A jutalom néha konkrét – pénz, javak, elismerés, hatalom, néha pedig csak a jutalom képzelete jut osztályrészül.

Amikor viszont a pénznek vagy a hatalomnak nincs szerepe, amikor „csak” az egónknak kell változnia, valóban semmi ösztönzője nincs a változásnak. Tényleg így állunk?  Azt halljuk, hogy az ego mennyire rossz a számunkra, hallunk, olvasunk bizonyos dolgokról, amik lelkileg “lehúznak”, de vajon valójában érzünk-e ösztönzést ennek megváltoztatására? Hírnév? Előléptetés? Soksok pénz?

Biztos vagyok abban, hogy sokan úgy gondolják, van motivációnk belülről változni – a szeretteink miatt, eltüntetni a körülöttünk levő káoszt, jobb emberré válni. Amikor a változás mellett döntünk, vajon szavatolt-e a jutalom? Vajon tudod-e milyen sok változás szükséges ahhoz, hogy “előléptetést” kapjál az életben?

Legalább egy olyan dolog van mindegyikünkben, amely tényleg nem fog számítani, ha megváltoztatjuk, ha nem.

Az emberek kilencven százaléka valamilyen jellegű pokolban él. Legalábbis, az emberek többsége az életük valamelyik szakaszában abban volt. Nagyon gyakran pont ez az, ami minket közelebb visz a változáshoz.  Ha a csapdába ejt a káosz, az általában az első ösztönzés szokott lenni arra, hogy a változást elhatározzuk.. Viszont, ezen az úton eltöltött valamennyi idő után, a változás iránti ösztönzés lassan de biztosan elfogy.

Tedd fel hát a kérdést magadnak: mi ösztönöz engem a változásra? Szembesülhetsz a függőséggel, a félelmekkel, az ítélkezéssel, a bűntudattal, a haraggal, vagy bármilyen más “démonnal”, de ha nem vagy sikeres a változásban az azért is lehet, mert elfelejtetted, vajon miért is vagy ezen az úton…