SzlovákMagyar
2010 május 23. | Szerző: amfortas |
Egyetemi hallgatóként töltöttem el először hosszabb időt a „nagy
Szovjetunióban”. Sok ellenérzéssel és előítélettel mentem oda. Hamarosan azonban a hétköznapok szemüvegén át
sikerült margóra szorítanom a rendszerrel szembeni ellenérzéseimet, az ott élő
emberekkel kapcsolatba kerülve megszerettem közvetlenségüket, jószívű
segítőkészségüket, nyíltságukat, vendégszeretetüket, növekvő lelkesedéssel
ismertem meg kultúrájukat, tanultam meg korábban kötelezőként utált, gyönyörű
nyelvüket.
Édesanyám családját a trianoni döntést (emlékeztetőül:
büntetés, mert rossz oldalra álltunk) követően székelyföldi környezetéből kiszakítva
bevagonírozták, meg sem álltak a Keleti -pályaudvarig. Pedig „otthon” jól meg
volt egymással székely, magyar, román, német, eltanulták egymás kultúráját,
nyelvét, barátkoztak, házasodtak egymással. A rendszerváltás egyik jelszava a
határok „spiritualizálása”, jobbára megvalósult az EU-ba való integrációnk
által. Ha manapság a Saar-vidéken jársz, ahol gyűlölettel nézett egymással
farkasszemet százévszámra francia és német, ma a határok eltűnésével nyoma
sincs az ellenségeskedésnek, illetve sőt…
Mostanság gyakran járok át Szlovákiába. Ismét érzékelem a
politika és a valóság közti bosszantó távolságot és nagyokat sóhajtok. Olvasom
a sajtóban falra festett nyelvtörvény ördögét, az újabb és újabb
konfliktusokat, és még meg sem alakult az új magyar kormány, de már elküldték az
elefántot a porcelánboltba. Nagyon kell ám a kettős állampolgárság, de főleg
azoknak, akiknek talán az egy is sok! Meglátjuk, mennyien fognak élni vele,
szerintem nem sokan, ha van egy kis eszük. Előnnyel ugyanis nem, de annál több
hátránnyal járhat… És, ha nem tudnád: nincs az a szlovákiai magyar, aki örülne
egy nagy Magyarország- matricával díszített autó láttán.
Németországban éltem jó néhány évet. Ott nem tűrik a kettős
állampolgárságot: döntsd el, hol szeretnél élni, és azt az állampolgárságod
tartsd meg. Pont. Szlovákiában, ahogy én
látom, jól megvannak az emberek a saját életükkel, békéjükkel, hétköznapi
örömeikkel-bánataikkal, problémáikkal, magyarjaikkal,- vagyis magukkal, legfeljebb
más-más nyelven értik meg egymást. Képzeld el egy kicsit: hogyan, miként
gondolkodnál, ha szlováknak születtél volna? /Egyébként: szlovákul tanulok./
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
🙂
Nagyon igaz. Koszonom.
Nem értek Veled teljesen egyet. Én Szlovákiában vagyok Magyar, sokszor sokkal jobban átérezzük az otthoni helyzetet, pont amiatt, mert félpucér maszkos, vagy egyenruhás majmok verik a mellüket, h ők a nagy Magyarok.Otthon (MO-n) könnyű annak lenni,Nekem kellene a kettős állampolgárság.Ugyan maradnék ugyan az a Felvidéki Magyar, de lenne a kezemben valami, amivel felmutathatom, h nem SZLOVÁK vagyok…így maximum a szívemben érzem (bár ez a legfontosabb)
szép, h szlovákul tanulsz, és h megismered a kultúrát…de azt sosem fogod úgy a saját bőrödön tapasztalni mint mi, h nagy részük úninteligens, arrogáns majom.
Nem értem,miért baj,ha most mi felvidékiek megkapnánk a magyar állampolgárságot is?Számomra ez csak egy gesztus.
Érdekes módon az senkit nem zavart,amikor a frissen megalakult Szlovákia kanadai,osztrák, német,stb.állampolgárságú,deszlovák nemzetiségű emigránsainak osztogatta a szlovák útlevelet /szlovák állampolgárságot.Akkor most ,hogy is van ez?Mi lesz a szlovák hokistákkal,akiknek tudvalevőleg kanadai állampolgárságuk ,meg szlovák állampolgárságuk is van?
Azt írod tolerálni kell,és megérteni a szlovákok önérzetét.37 éve élek itt.Megtanultam a nyelvüket,itt élek,dolgozom,adózom,itt nevelem a gyerekeimet .És nehogy azt hidd,hogy ezek után nem “köpködnek” rád.