Group of Hungarians and Slovaks who DO NOT hate each other

2010 május 28. | Szerző: amfortas

                                             

Nazov
skupiny hovori sam za seba. Ano, je pravda ze nase krajiny maju spolu istu
historiu, ano, kazdy mame istych debilov v parlamente a nackov a skinheadov na
uliciach. Ale no tak ludia, zijeme predsa v 21 storoci. Uz mam plne zuby tejto
nekonecnej provokacie a nenavisti a naozaj si myslim, ze obe krajiny su niecim
vynimocne, takze je cas prestat. Chel by som vas poziadat, aby ste prispeli
vecami alebo cinmi, ktore mate na svojich susedoch radi.

A cím magáért beszél. Igen, van egy történelmünk, igen, mindkét oldalon vannak
szélsőséges politikusok és idióta skinheadek, de emberek, ez a 21. század! Elég
a provokációból, az uszításból és a gyűlölködésből. Szerintem minkét ország
fantasztikus, ideje elfelejteni az ellentéteket. Kérek mindenkit hogy írjon ide
olyan dolgokat amit szeret a másik országban.

The title is quite self-explanatory. Yes, we have a history, yes we both have
some assholes in our parliaments, we both have nazis and skinheads, but come
on, it’s the 21st century. I’m tired of the provocation and the hatred, and I
do think both countries are awesome, so let’s put an end to this. I would like
you to post things that you like about your neighbours.

                                  

SzlovákMagyar

2010 május 23. | Szerző: amfortas

Egyetemi hallgatóként töltöttem el először hosszabb időt a „nagy
Szovjetunióban”. Sok ellenérzéssel és előítélettel mentem oda.  Hamarosan azonban a hétköznapok szemüvegén át
sikerült margóra szorítanom a rendszerrel szembeni ellenérzéseimet, az ott élő
emberekkel kapcsolatba kerülve megszerettem közvetlenségüket, jószívű
segítőkészségüket, nyíltságukat, vendégszeretetüket, növekvő lelkesedéssel
ismertem meg kultúrájukat, tanultam meg korábban kötelezőként utált, gyönyörű
nyelvüket.

Édesanyám családját a trianoni döntést (emlékeztetőül:
büntetés, mert rossz oldalra álltunk) követően székelyföldi környezetéből kiszakítva
bevagonírozták, meg sem álltak a Keleti -pályaudvarig. Pedig „otthon” jól meg
volt egymással székely, magyar, román, német, eltanulták egymás kultúráját,
nyelvét, barátkoztak, házasodtak egymással. A rendszerváltás egyik jelszava a
határok „spiritualizálása”, jobbára megvalósult az EU-ba való integrációnk
által. Ha manapság a Saar-vidéken jársz, ahol gyűlölettel nézett egymással
farkasszemet százévszámra francia és német, ma a határok eltűnésével nyoma
sincs az ellenségeskedésnek, illetve sőt…

Mostanság gyakran járok át Szlovákiába. Ismét érzékelem a
politika és a valóság közti bosszantó távolságot és nagyokat sóhajtok. Olvasom
a sajtóban falra festett nyelvtörvény ördögét, az újabb és újabb
konfliktusokat, és még meg sem alakult az új magyar kormány, de már elküldték az
elefántot a porcelánboltba. Nagyon kell ám a kettős állampolgárság, de főleg
azoknak, akiknek talán az egy is sok! Meglátjuk, mennyien fognak élni vele,
szerintem nem sokan, ha van egy kis eszük. Előnnyel ugyanis nem, de annál több
hátránnyal járhat… És, ha nem tudnád: nincs az a szlovákiai magyar, aki örülne
egy nagy Magyarország- matricával díszített autó láttán.

Németországban éltem jó néhány évet. Ott nem tűrik a kettős
állampolgárságot: döntsd el, hol szeretnél élni, és azt az állampolgárságod
tartsd meg. Pont.  Szlovákiában, ahogy én
látom, jól megvannak az emberek a saját életükkel, békéjükkel, hétköznapi
örömeikkel-bánataikkal, problémáikkal, magyarjaikkal,- vagyis magukkal, legfeljebb
más-más nyelven értik meg egymást. Képzeld el egy kicsit: hogyan, miként
gondolkodnál, ha szlováknak születtél volna? /Egyébként: szlovákul tanulok./

Magyar ember magyar bort iszik!!!

2010 május 20. | Szerző: amfortas

A demokráciád: görög

Az írásod: latin

A számaid: arabok

Az atomfizikád: zsidó

Az autód: német

Számítógéped: japán

A pizzád: olasz

A kávéd: brazil

A teád: indiai

A samponod:  angol

Kedvenc jazz-zenészed: néger

Kedvenc magyar énekesed: szerb

A házadat, utadat építette: cigány

Hová mész nyaralni?

Szeretem

2010 május 7. | Szerző: amfortas

Nem mondhatnám, hogy szép, csinos, nem puccos dáma.  Nem, nem.  Nem az  IQ -jáért  nézek föl rá, de nézek, nézek föl… arra kis emberkére, akit nem tudom igazán, miért, de szeretek.  Szerethető és talán leginkább épp azért, mert nem tudni miért. Azt hiszem, mindenért, ami  Ő.  Nem törekszik , nem küzd- harcol hívságos dolgokért,  nem akar nagynak látszani, nem akar okosabb lenni nálad, minden jó, úgy, ahogy van és semmi  bonyolítás. Nincs ellenség, haragos. El tud fogadni olyannak, amilyen épp vagy, és mindenki mosolyt érdemel és kap. Nincsenek irigyei, mert hiszen nincs is mit irigyelniük. Csöndes bölcsességgel  beleolvad az Őt körülvevő világba, észre sem vennéd, ha nem érintene meg lágyan a belőle áradó egyszerű és sallangmentes szeretet. De ha megérint, megértesz mindent.          

                                             

Nem magának, nem a mának, nem a holnapnak él, nem birkózik bonyolult filozófiákkal, hogy tudja, mi a dolga: végzi a feladatokat, amiket –és akiket fölvállalt, csendben, észrevétlenül,  panasz-szó nélkül húzza az igát, és nem  megy ölre, ha csak második, vagy utolsó a sorban: mert méltósággal és türelemmel kivárja sorát. Pedig mindig Ő az utolsó, Ő kap utoljára, de talán ez is így van rendjén, gondolhatnád, mert hiszen mit neked:te első lennél mindenütt, okosabb, ügyesebb kell légy a férfi, netán az anyatigris jogán. És Ő nincs utadban, nem zavarja köreidet, és ne is törődj vele, mit gondol, mit tesz, kiben-miben és mit  hisz! De egyben biztos lehetsz: Neki nincs mit meggyónnia.

Anyák napja

2010 május 2. | Szerző: amfortas

 

 

Ő az, akire mindig számíthatsz, örömödben, bánatodban veled van.
Nem csak ezen a napon kellene rá gondolnod, de minden pillanatban, minden órában és minden napon. Odafigyelni rá, tudva tudni, Ő mindig, minden körülmények között a te érdekeidet nézi, minden pillanatban feláldozza magát miattad, imádott gyermeke miatt.
Édesanyák lesznek a fiatal nők is mikor gyermeket szülnek, de ugyanakkor még mindig gyerekek a saját édesanyjuk szemében. A férfiak hiába nőnek fel, akár az égig is, mindig van egy Valaki, akinek ők a kicsi fiúk. Legyél hős, híres, kitüntetett, vagy gyilkos, ágrólszakadt rongy ember, de akárki-akármi lett belőled, nincs mit tenni: te már csak Anyukád gyönyörű szép és okos kisfia-kislánya maradsz életed végéig, mert az anyai szeretet természeténél fogva feltétel nélkül való és időtlen. Becsüld meg hát magad és becsüld magadban is legfőképpen Őt, az Anyát. Nélküle nem lettél volna, nem lennél senki és semmi.
Köszöntsd Őt szeretettel, tisztességgel, őszintén ezen a napon. Is. Egyszer valamikor, valahol Ő is megszületett, ezért vagy te. Neki is valaki ugyanannyi jót, szeretetet, szépséget, bölcsességet adott, melyet te örököltél. Ez minden.