Egerek…

2010 március 13. | Szerző: amfortas |

Hívatlan élettársaim: az egerek. Ügyes kis állatkák, mindenhová eljutnak, ahol élelmet találnak, kirágják maguknak az utat, hogy hozzájussanak, a falon felmásznak, a tetőről beügyeskedik magukat a kamrába, és egyre többen vannak. Az egércsapdát ismerik, leszarják, sőt! Körbeszarják, lássam, hogy ők nem dőlnek be ilyen ócska trükköknek. Van ellenszer más is, amivel véget vetek majd most már ennek a szimbiózisnak, de azért …van itt egy alap-probléma, amit kicsiben könnyű szívvel megoldunk, nagyban pedig végig sem gondolunk… Én most Neked megpróbálom pár mondatban megfogalmazni.

Elöljáróban: ne felejtsük el, hogy az ember nem földművelőnek és nem civilizációépítőnek született, hanem egyszerű táplálékgyűjtőnek, otthontalan nomádnak. És tökéletesen megvolt, jól élt így évmilliókig.  Évmilliókig!!!  A „ gazdálkodás”, a termelés tehát új, nagyon friss fejlemény. Nem úgy volt, hogy az ember néhány ezer éve megjelent a földön és tüstént elkezdett gazdálkodni, termelni, kultúrát , közösséget, falvakat, városokat építeni. Sőt, az ember nem is arra született, hogy  földművelővé, civilizáció-építővé váljon. Évmilliókon keresztül tehát egyfajta, általánosan betartott korlátozott vetélkedés törvényei szerint élték életüket, aminek lényege: vetélkedhetsz képességeid legjava szerint, de nem üldözheted vetélytársad, nem semmisítheted meg táplálékait, nem tagadhatod meg, hogy táplálékhoz jusson. Vetélkedhetsz, de nem viselhetsz hadat. Az őserdő törvénye. Évmilliókig sikerült eszerint élni, de aztán mintegy tízezer éve hirtelen minden megváltozott:  amikor a mezőgazdaság olyan formáit kezdték gyakorolni, amely minden ponton ellentétes volt az őserdő törvényeivel. Ez a gazdálkodás a vetélytársak elleni hadviselésre ösztönöz, az üldözésükre, a táplálékuk megsemmisítésére, a táplálékhoz jutásuk megtagadására. Nevezzük ezt az új gazdálkodást mezőgazdálkodásnak, illetve élelmiszer-termelésnek… és egyáltalán:  többlet-termelésnek. A mezőgazdálkodás ugyanis több ember számára teszi lehetővé, hogy egy adott területen éljen, mint amennyit az a terület eredendően el tud tartani- és ebből fakadnának a piacszerzés technikái, a háborúk, az éhezés… Hogy is van ez?

Van példának okáért egy ketrecem, amiben öt egér van, és én naponta több eledelt adok nekik, mint ami öt egérnek épp elég lenne: hamarosan megduplázódik az egérszám, és ha én folyamatosan mindig több táplálékot adok a mind több egérnek, mint amennyi elegendő lenne nekik, akkor ennek megfelelően szaporodnak addig, ameddig több táplálékhoz jutnak a szükségesnél. Ez természetes. Ha csökkentem a táplálékukat, megáll a szaporodás. Ha csak annyit kapnak tehát, ami épp elég, állandósul a számuk. A természetben az állatok nem törekszenek „túltermelésre” csak szükségleteik kielégítésére. A túlnépesedésre adott emberi, mert gonosz válaszok:  túl sokan túl kevés forrásért vetélkednek, háborúznak, rabolnak,ölnek: már nem a vadon törvénye érvényesül. Az emberi civilizáció megalkotta azokat a törvényeket, amik ezt felülírták és az egyházakat, melyek áldásukat adták rá. Lelkünk rajta.

hmmm …talán ez így túl tömör. Majd még megpróbálom hígítani.