Zűrzavart érzünk magunk körül? Ez a zűrzavar, ami körülöttünk a világban van, nem a politikusok, nem a közélet tünékeny szereplőinek hibája. Mi, együttesen, mindannyian engedtük meg magunknak azt, hogy eljussunk idáig. Ahelyett, hogy hagytuk és segítettük volna a közösség természetes kialakulását, mint egykor, a történelem előtt (erről a történelem előttről még lenne néhány gondolatom) , a saját erős együttérzésünk, tudatosságunk és gondoskodásunk által létrejönni, mi folyamatosan igyekszünk törvényekkel szabályozni azt. Törvények. Ezzel az emberi válaszaink elnémítását értük, érjük el, az egymás iránti felelősségvállalás elhárítását, elkerülését és megfosztjuk magunkat attól az igazi lehetőségtől, hogy emberi lényekként fejlődjünk egy globális közösségben. Szembesüljünk már végre azzal, hogy egyszerűen nem akarunk a társadalom, a környezetünk zűrzavarával foglalkozni! Hiszen arra valók az általunk kreált és aztán kedvünk szerint értelmezett törvények!
Pedig : Mi vagyunk a mi problémánk.
Panaszkodunk, mert azt nagyon tudunk, ( és persze mindig más a hibás és mindenki hülye…) utólag mindenhez jobban értünk, hogy aztán teljes érzéktelenítésig gyógyszerezzük magunkat gondolkodás ellen, vagy a rövid távú eltereléseket hajtjuk, mint a technológia gumicsontjai, a pornográfia, a kábítószerek, vagy az önigazoló személyes érdekeltségek. Másfelől, a hibák áthárításával, illetve létezésének tagadásával, teljes erőbedobással elkerüljük a problémákat.
Van egy másik út: elfogadni az általunk létrehozott problémákat és szembesülni azokkal, tanulni belőlük és utána együtt dolgozni életképes megoldások felfedezésén. Ez az egyetlen módja annak, hogy fejlődjünk mint egyének, és mint társadalom. A felelősségvállalás elfogadása nélkül, vagy akár ilyen vagy olyan csoportok hibáztatásával, csak tovább ásunk még mélyebb gödröt és a társadalmi, környezeti problémák visszafordíthatatlan katasztrófákká alakulnak.
Kezelnünk kell mind az általunk létrehozott problémákat, mind azokat, amik ránk nehezednek akkor is, ha nem mi korrumpáltuk a kistisztviselőt, fizettünk számla helyett zsebbe, blicceltük el a villamosjegyet, nem a mi kezünk öntötte ki a vegyszereket a folyókba, nem a mi gépfűrészünk vágta ki az őserdőket, nem mi büdöscigányoztunk, zsidóztunk. Nem folytathatjuk a vádaskodásainkat ha azt szeretnénk, hogy a problémák eltűnjenek. Nem seperhetjük már szőnyeg alá, nem temethetjük el azokat a föld alá, mert a szutyok már nem fér el a szőnyeg alatt, a mérgeket kidobja a föld, kiömlenek, ránk ömlenek és a közösségeinkbe, legyen az akár fizikai, akár szellemi avagy érzelmi hulladék.
Nem rejthetjük el ezeket már sokáig a világ elől. Úgy kell kezelnünk, mint saját testünket-lelkünket, – mert valójában mind az – vagy mindenki szenvedni fog, én is, Te is.
A változás igazi hordozóivá csak akkor válhatunk, amikor magunkat változtatjuk! Ez a felfogás tudatosságot kell ébresszen bennünk és amikor ez végre megvan, világossá teszi számunkra, mi az, amin javítanunk kell. Ez az egyetlen módja annak, hogy az önző viselkedést egy valódi és hatékony cselekvéssé alakítsuk. Ám: legtöbbször, amikor cselekvőnek gondolod magad, miközben valójában csak a személyes érdekeltség vezényel, akkor sokszor csak olyan problémát találsz, hozol létre, tálalsz föl, amelyet még nehezebb megoldani mint azt az ügyet, amiért harcolni akartál! Ez például egy tipikus politikusi viselkedésforma. Hát az vagy Te? ( Legjobb lenne, ha ettől távol tartanád magad, de az is jusson eszedbe: a politikus is ember – volt, míg meg nem választottad.)
De mivel mindannyian össze vagyunk kötve, rajtunk kívül semmi nem fog változni mindaddig, amíg mi nem változtatjuk meg magunkat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ”megváltoztassuk a világot” azért, hogy jobbá tegyük a saját életünket. Ehelyett viszont magunkat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot. Ez ellentmondásnak tűnik, pedig nem az…
Minél jobban szeretnéd megváltoztatni a világot, annál jobban kell megváltoztatnod magadat. Akkor se blicceld el a buszjegyet, ha jogosan kívánod pokolba az egész BKV-t.