A porondon

2009 december 8. | Szerző: amfortas |

Milyen nagyszerű ember is vagyok, húzom ki magam öntelten, hogyha arra gondolok, nem csak ábrándozással, hanem probléma-megoldási kísérletekkel is agyon tudom ütni ám az időt. Mindig tudatában voltam, hogy életem zajlik, tettem is rá nagy szívlapátokkal, de jelentőséget nem tulajdonítottam ennek, hisz minden azonnal elmúlik, ahogy megtörtént, én pedig  percnyi késedelem nélkül a történések lenyomatává válok.

A kis dolgok hozzám nem érnek fel, de elnézem nekik, hogy alkalmatlankodnak. Szivem-lelkem egy-egy  darabja  mit sem számít, nem hagyhatom magam elveszni a részletekben. Nem szükséges nekem folyvást szembeszállni a sorssal minden kis csipcsupért, hagyok mindig lehetőséget, legyen ideje eszembe jutnia azoknak a dolgoknak, amik fontosak. Lehet még arra alkalmam bőven, hogy kicsesszek az idővel,  munkanélküliségbe taszítsam, de az elméleti problémák agóniája mostanság nem érdekel.

Tudod, amikor néhanapján minden nagyszerű az életben és amikor hovatovább racionálisan is tudunk mindeközben gondolkodni, bizonyos hibákat teljes természetességgel nem fogunk elkövetni. Amikor viszont az egónk izgatott, vagy amikor a haragunk, az alacsony önértékelésünk és félelmeink motiválnak bennünket, hajlamosak vagyunk megtenni sokkal veszélyesebb dolgokat, mint amiket megtennénk bármelyik higgadtabb napon. Ilyesfajta lelki előkészületnek szánt gondolatok után rábíztam magam a sorsra és tiszteletre egyébként talántán méltó emberek lealjasulásához asszisztálni mentem : a lakógyűlésre. A csodálkozó, sokszor együtt érző vagy tiltakozni hangosan képtelen emberek arckifejezésével üldögéltem a ring egyik sarkában, figyelmem önfegyelmemre összpontosult.

Nem, nem volt nehéz elviselnem saját közönyösségemet, szeretetlenségemet is hagytam e közösség felé  érvényesülni, mert ez ma igazán szívből jött.

Még csettintett is volna szívesen az ujjával a lelkem, ha magát láthatta volna kívülről legbelül.

De egy ilyen lakógyűlés igazi kihívás, a vas-idegzet, a végtelen türelem próbatételének színtere. A próbatétel nem akkor van, amikor lazák és kötetlenek vagyunk. Az akkor jön elő, amikor az egónk éber. Az egyetlen megelőző orvosság ami rendelkezésünkre áll az, hogy megtaláljuk a saját gyógyírt, a saját ”horgonyunkat” mely kihúz minket az egónk csapdájából.

 

Mi történik, amikor hirtelen egy vita közepette találom magam, mit tehetek akkor?

Hogyan cselekszem akkor, amikor feszültebb vagyok?

Mit teszek akkor, amikor valaki megaláz és én neki akarok esni?

 

A próbatétel érkezését sokszor érezzük, viszont ahelyett hogy kitaláljuk a megoldást megengedjük, hogy a próbatétel körülöttünk garázdálkodjon, aztán megbukunk és utána persze szemrehányást teszünk magunknak ezért a bukásért. Nem engedhetjük meg, hogy a harc megtörténjen és utána azt mondjuk, hogy legközelebb majd másképpen cselekszünk. Fejlődni és jobb személlyé válni: az csak a munka felét teszi ki.

Amikor szembesülünk az ellenféllel és ő egyenesen nekünk megy, vajon rendelkezünk-e a megfelelő eszközzel? A ”Bukok, amikor ez vagy az történik” nem lehet elég számunkra. Ez elég jó azon emberek számára, akik nem akarják a konfliktust, nem vágynak eredményekre, hamar belenyugszanak a kompromisszumokba,- mint amilyen az emberek java része a világon. Az igazi próba számunkra akkor van, amikor egyenesen szembesülünk az ellenféllel, amikor minden porcikánk remegve menekülne tőle. Az én próbám ma az, vajon megvannak-e az eszközeim ellenállni akkor, amikor meg akarok valakit fojtani? Képes vagyok-e leföldelni magamat akkor, amikor magas a feszültség, vagy amikor vért akarnék látni??

A te eszközöd a te választásod. Én személyesen hordok egy listát azokról a dolgokról, amik a legfontosabbak a számomra és amikor úgy érzem hogy dühbe gurulok, átnézem a listát és emlékeztetem magamat arra, ami igazán drága a számomra.  Ezen a listán nem szerepelnek, csak fontos dolgok, méltó ellenfelek.

Használnunk kell ezt az eszközt abban a pillanatban amikor úgy látjuk, hogy  rögvest kiakadunk. Azért akadunk ki, mert valami hiányzik, valami fontos dolog, amit abban a pillanatban meg tudnánk csinálni.

Találj valamit, ami működik a számodra. Ha korábban már használtál valamit, és az nem sikerült, keress valami mást. A többségünk nem igazán harcol a saját negativitása ellen, megadja magát a sorsnak.

Mi lenne ha az ellenfelünk olyan valaki lenne, aki valóban meg tud minket verni? A megfelelő eszközök nélkül, egyenesen az arcunkra buknánk. Van itt ilyen fontos dolog, méltó ellenfél?

Nem kellett magamban sem csalódnom, mert tehát sokáig nem tudtam türtőztetni magam, körülnéztem, felálltam és eljöttem.

/erre a lakógyűlésre szívesebben elmentem volna!!!/