A világ teremtése

2009 november 7. | Szerző: amfortas |

A Teremtő belevág ! Óriási dobásra készül: Világberuházásra! Ezzel előtte még senki nem próbálkozott! Az ötlet megvan, kozmikus méretű.
És, mert a teremtőnek nem tetszik a homály, hisz még a kezét sem látja, először is teremt egy kis világosságot: ”ím,legyen világosság! De üstöllést” És : Lőn! Ez jó, pompásan működik, mindjárt olyan világos lett, mint fényes nappal! A sötétséggel nem kellett sokat tökölni, az már eleve megvolt, csak el kellett keresztelni éjszakának. No de ezzel el is ment egy nap, a hétfő. Keddre virradóra azt vette észre, hogy minden csupa kék: ég és víz minden, valamit kell tenni, nosza szétválasztotta a kettőt, de ezzel sokáig elbajlódott, rásötétedett, eltelt a második nap, a kedd. Harmadnap pirkadatkor az az ötlete támadt, hogy a sok vízből is megárt a sok, közébük kell tenni valami kis szilárdat, legyen mondjuk, Föld!  Simán megvolt ez is, ugyan kicsit sáros, tehát rá kellett parancsolni, zöldüljék és virágozzék, s lám, leszen pitypangos rét, erdő, búzamező, gyümölcs, szőlő amíg a szem ellát. Csakhogy sötétedik üsmét, vége a harmadik napnak, lement  szerda. Csütörtökön volt tán a leghatékonyabb, hiába no, hét közepe, még messze a hétvége. Fölékesíteni az égboltot, ez ám a művészi munka! A nap, a hold, a csillagok: gyönyörű, bizonyára másnak is tetszeni fog!- dörzsöli kezeit elégedetten bár picit fáradtan, a nap vége felé. Péntekre virradóra valami hiányérzete támadott: életet kéne lehelni ebbe az egész micsodába! Nyüzsögjenek hát  állatok a vízben , a földön, röpdössenek madarak, pillangók a levegőben!  Legelőször is egy irdatlan cethalat eszkábált össze, jól sikerült , hát nekigyürkőzött, estére megvolt mind az álat, aztán csak ki kellett nekik adni az intelmeket: sokasodni eztán már magatok erejéből ám! Nekem más ezer dolgom van még, rengeteg! Mert hisz már péntek este van! Jő a szombat és kellene valami  kertészféle, házmester a sok teremtményt  felügyelni,meg hát volt azért nagy káosz, majd ott is kell egy kis rendrakás,hát megtervezte az embert, arra csak jó lesz, leveszi a válláról a sok utómunkát!  No ez sem volt kis feladat, beleizzadt, mire összegyúrta. Elsőre nem is sikerült, olyan majomféle lett. Ebből volt aztán később sok bosszúsága, de aztán gyúrt egy nőt is, az már egész jó lett, szemrevaló is ráadásul. No Tinéktek lesz sok dolgotok, történelmet kell csinálni, de ha nem vadásztok csak úgy mulatságból és nem esztek almát, minden rendben lesz! – szólt a figyelmeztetés. Kellett volna még adni sok tanácsokat, csakhogy közben ismét este lett, eltelt a szombat is, ráadásul sajgott már minden tagja. Kell egy pihenőnap is, amikor csak szemlélődni fogok!- mondta, s szavát tett követte. Vasárnap csak hemmedezett nagy kevélyen, gyönyörködött mindabban, amit hat nap alatt összehozott, sajtot, szőlőt evett, jóféle borral ünnepelt. A tv-t nem kapcsolta be, este pedig színházba ment.

Megjegyzés: A kabbalisták szerint univerzális igazság az, hogy a káosz végül a jóhoz vezet majd el. A legnagyobb sötétség mindig közvetlenül a hajnal előtt van, és minél nagyobb a sötétség, annál több Fényt lehet felfedni.

Minél jobban felismered és elfogadod a nehézségeket és az összes kaotikus körülményt mint lehetőséget a spirituális felemelkedéshez, annál jobban (és Te egyedül határozod meg, hogyan, milyen gyorsan)  tűnik majd el a káosz, a fájdalmak és a kétely körülötted.