Hitszó

2009 október 11. | Szerző: amfortas |

Értelmetlennek, mi több : elfogadhatatlannak tartom, hogy a vallásos hit bizonyítékok nélkül vesz tudomásul dolgokat. Azt, aki egy keresztkérdés elől azzal tér ki, hogy ez a hite és nem kell megmagyaráznia, már csak egy lépés választja el a szélsőséges kisebbségtől, amely azt állítja, vallásos hite gyilkosságra szólítja fel, vagy öngyilkos merénylővé válik. De ennél is van tovább. „Jobban tudom tisztelni a muzulmán fundamentalistát, aki felrobbantja magát a Sátán elleni harc jegyében” írja valamelyik nicknévbe burkolózó bátor blogger, – mint, hogy valaki hitét magánügyének tartsa!  brrrrrrrr !!!                        

                                            

Bizony nehéz jobb belátásra bírni valakit, aki érvek helyett a vallásos hitére hivatkozik, és inkább hisz, minthogy tudjon. Nem, ez nem szellemi restség! Veszélyes olvasmányok azok, amik szépen és jól megfogalmazott mondatok köntösében mérgező gondolatokat ültetnek el az azokat élvezettel olvasók fejében. Ó, azok a populizmus sunyi, alattomos eszközei, azok a szép szavak, szép gondolatok, a verbális giccs rejtett agressziója !!! Ma már a csapból is kicsurog, ahol a kezed próbálnád tisztára mosni. (Ladányi Mihály egy versében  Friedmann néni még szappanná változott, hogy tisztára mossa a világ bűneit) Beférkőznek mindenhová, a babablogolók, szerelmi csalódottak fórumán kakaskodnak. Eszköze a szavak manipulálása a hit szónokainak, eszköze az  önjelölt népvezérek manipulációinak, és csak figyelj oda mit és hogyan szónokolt össze Hitler, Sztálin, Mao, biztosan meginogsz, ha nincsenek erős elvi határköveid !

De maradjunk a vallásosságnál, ami valamiért szép és jó, de kinek-kinek ízlés szerint…és magánügye kell, hogy maradjon és legyen. Meg kellene különböztetni a naiv vallásosságot, amely egy természet fölötti „apafigurában” hisz és a szofisztikált einsteini vallásosságot. Einstein például nem egy személyes Istenben hitt, hanem egyszerűen gyakran használta az Isten szót mint annak metaforáját, ami rejtélyes és csodálatos az univerzumban. Einstein szívesen írta le így a nem személyhez,hanem a természethez fűződő nagyrabecsülését. A hittel legtöbbször az a baj, hogy az egymással összeegyeztethetetlen hitek közötti vitákat nem lehet józan érvek alapján megoldani, ezért szélsőséges esetekben elkerülhetetlen az erőszak kialakulása. A tudósokat és a vallási fanatikusokat többek között az különbözteti meg, hogy az előbbiek vitatkoznak egymással, újabb és újabb érvekkel próbálják meggyőzni egymást, de nem mennek ölre. Ahogy Stephen Weinberg, a Nobel-díjas fizikus vélte, “jó emberek jó dolgokat csinálnak, rossz emberek rossz dolgokat csinálnak, de ahhoz, hogy jó emberek rosszat tegyenek, a vallásra van szükség”. Ez azt jelenti, hogy jó embereket rá lehet beszélni gonoszságok elkövetésére, mert komolyan, őszintén hiszik, hogy ez a helyes dolog. A 9/11-es repülőgép-robbantók biztosak voltak abban, hogy Allah nevében legnemesebben járnak el : az elvakult hit késztette őket az ördögi cselekedetre.  

Nem vitatom én a vallások óriási hozzájárulását a kultúrához, a művészetekhez. Könnyű megérteni, miért született annyi jelentős műalkotás a vallás befolyása alatt. A művészeknek szükségük van mecénásokra, oda vonzódnak, ahol megfizetik őket. Manapság is így van ez. A történelem során példának okáért a római katolikus egyház óriási vagyonnal rendelkezett, ( hogy hogyan jutott hozzá, arról is érdemes lenne elgondolkodni…) és adott munkát a képzőművészeknek, építészeknek, zenészeknek. Számos kiemelkedő vallási témát méltónak tartottak arra, hogy jelentős zenei és képzőművészeti alkotásokat ihlessenek meg. Krisztus keresztre feszítése, ez a borzalmas történet olyan fenséges muzsikában jelenik meg például, mint Bach Máté-passiója. Nem kétlem, hogy Michelangelo vagy Raffaelo jó keresztény volt, (akkoriban nemigen lehetett más választásuk 🙂  ) De ha a Isten egy ateista bolygót is teremtett volna, ott talán Michelangelót egy Természettudományi Múzeum freskójának megfestésével bízták volna meg. És vajjon nem alkotott volna ugyanolyan ihletett művet a természetről, mint a Sixtusi Kápolnában?