Aradi 16
2009 október 9. | Szerző: amfortas |
Az aradi vértanúkra emlékezik a magyarság, a jobb magyarok kicsit jobban. Bábel Balázs kalocsai érsek például Aradon mondott beszédet, a jobb amerikai magyarok, mint Lipták Béla, és a volt külügyminiszter, Jeszenszky Géza, köröztetik a szövegét, mint a véres kardot. Jeszenszky azt is hozzáfűzte, hogy „megrendülve” továbbítja. Mitől rendül meg Jeszenszky Géza? Például ettől: ma „ki vagyunk szolgáltatva a nagyhatalmaknak, de még attól is rosszabbnak, a személytelen pénz uralmának. Nem hadsereget küldenek ránk, hanem a karvaj tőkét.” A náci hajlamú főpapoknak üzenjük, hogy a „karvaly” szó „ly”-nal írandó, Szálasi ezt még tudta. Hogy e mondat náci eredetű kijelentés, arról csak az nyit vitát, aki egy sort nem olvasott a témába vágó könyvtárnyi irodalomból.
Hogy jön az aradi vértanúkhoz a karvalytőke? Ahogy minden máshoz, nekik mindenről ez jut eszükbe. Pedig érsek uramnak lett volna miről beszélnie. Egyebek mellett arról, hogy a Kossuth vezette kormány a szabadságharc alatt három katolikus főpapot volt kénytelen hazaárulónak minősíteni. Egyikük az esztergomi érsek, Hám János, a másik a pécsi püspök, Scitovszky János, akit Ferenc József ezt követően nevezett ki esztergomi érsekké. Vagyis a Habsburg-önkényuralom teljes ideje alatt hazaárulónak nyilvánított érsek állt a katolikus egyház élén. Erről is beszélhetett volna az érsek úr, meg is bánhatta volna elődei bűneit, akik hozzájárultak az aradi vértanúk halálához. A forradalom idején ugyanis a katolikus főpapok többsége a Habsburgok feltétlen híve volt. Amikor Windischgrätz elfoglalta Budát, hálaadó misét tartottak a császárért a Mátyás-templomban. A prímás pénzzel segítette a Habsburg-csapatok győzelmét. 1849 tavaszán 8000 forintot, majd 300 akó bort adott a császári seregnek.
A pécsi püspök és a fehérvári káptalan is nagy összegeket ajánlott fel 1849 tavaszán Windischgrätznek „a törvényes rend helyreállítására”. Ez történt meg Aradon. Húsz katolikus főpapból csak ketten követték a magyar kormányt Debrecenbe: Bémer László nagyváradi és Horváth Mihály csanádi püspök. A szabadságharc leverése után ezért az egyház Bémert lemondatta püspöki címéről, Horváth Mihály emigrálni kényszerült.
Erről kellett volna beszélnie a kalocsai érseknek Aradon a zsidózás helyett. Mert a zsidókról Kossuth azt mondta, hogy „senki nem adott annyit életben és anyagiakban a magyar szabadságért, mint a zsidók”. Megértük, hogy a Habsburgok oldalán álló főpapok utóda Aradon az akasztófák árnyékában zsidózik. Miközben a zsidók álltak a forradalom mellett, a püspökök meg ellene. Mi jöhet még?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Igen, valami ilyesmiről beszélt Einstein is. Valamikor a “történelem előtt” az ember is a természet részének tekintve magát, a természetben kellett higgyen…gondolom én. Meg még sok mindent gondolok, és bár lenne időm formába önteni…