Fölfüggesztve és témazáró.

2009 szeptember 16. | Szerző: amfortas |

/a csoda természetéhez/

Elakadtam a sok kérdésemmel a vallást, hitet, igehirdetőket illetően, pedig alig-alig  vetettem föl néhányat a hosszú listából. A kérdéseim csak sokasodnak, a válaszok elmaradnak vagy esetlegesek.  Vegyünk pl. egy részletet a Lourdes-i csoda c. egy bejegyzésemhez fűzött kommentből:

„Az Egyház sem ismer el csodákat nyakra-főre, hanem komoly bizottság vizsgál ki minden esetet, amelybe a tudományos szempont is beletartozik, a beteg egész előtörténetével együtt. Ha csak cseppnyi bizonytalanság van, az Egyház nem vállalja fel a csodává nyilvánítást. Ezért a köztudatban százszor annyi csoda története kering, mint amennyit az Egyház elismer……….

Amúgy általában a csoda sokkal több annál, mint amit a tudomány képes vizsgálni, és a csoda természete, hogy legtöbbjük a személyes életben történik igazolhatatlanul……………

Csak arra kérlek, hogy amikor elítélsz valakit, azt ne ellenérzésből, hanem alapos vádirat alapján tegyed. Mert a tudományhoz is ez méltó…………..”

/Ez egy példa volt egzakt válaszra a csodákat illetően./

A római katolikus egyház a néhai Belga királyt az abortusz ügyében való kiállása miatt jelölte a szentségre. Most aztán elszánt kutatások folynak, hogy olyan csodálatos gyógyulásra bukkanjanak, amely a halála óta eltelt időben hozzá intézett imáknak köszönhető. És ez nem vicc ! Ez meglehetősen jellemző lehet a szentek történeteire… El tudom képzelni, hogy ez az egész az Egyházon belül is milyen kínos lehet műveltebb köröknek. Hogy ilyen műveltnek mondható körök miért maradnak meg az egyház kebelében, az legalább akkora csoda, mint amelyeken a teológusok szoktak élvezkedni.

Számon kérni a korán igehirdetőjén az értékrendemet ? Igen, szeretném, mert hisz komolyan veszem saját értékrendemet, tisztelve és elismerve az Iszlám értékrendjének lényegét.  Az iszlám  prófétái  azonban meggyőződéssel hirdetik, hogy vallásuk értékei minden mást felülírnak (amit egyébként az iszlám minden követője így gondol- ahogy majd’ minden bármely más vallás hívei is…) vagyis az ő útjuk az egyetlen, az igazság és a fény útja. Ha valakinek úgy tetszik, hogy egy VII. században élt prófétát jobban szeressen mint saját családját, hát az szíve joga, de azért ezt nem kötelező komolyan venni…  Az iszlám fenyegetéseit azonban már kénytelenek vagyunk komolyan venni (Bin Laden, stb), és nem tudok elképzelni józan érveket ami a másik oldalon meggyőzne annak erényeiről.

Vagy pl. hogyan is kommentáljam ezt: az iszlám Mártírjainak kijáró hetvenkét szűz ígérete a „tündöklő tisztaságú hófehér mazsolaszem „  tudatos félrefordítása. Vajon az öngyilkos merénylők hány ártatlan áldozata menekülhetett volna meg, ha ez a fordítás korrekt?

Huhhhh!! van még sok!

Van bizony sok fenntartásom, akkor is, ha kínosan próbálok ügyelni  az előítéletek lenyesegetésére gondolkodásomban.   

Aztán, mit is ír a Wikipedia Newtonról? :

A cambridge-i szabályok értelmében be kellett lépnie az egyházba, követelmény volt azonban, hogy ne vegyen aktívan részt az egyházi életben (feltehetőleg hogy több ideje legyen a tudományra). Newton úgy vélte, akkor fölösleges belépnie az egyházba, és II. Károly király, akinek az engedélyére szükség volt, elfogadta érvelését. Newtonnak így nem kellett konfliktusba kerülnie amiatt, hogy a vallásról alkotott nézetei ellentétben voltak az egyház szigorával. Mivel nevelőanyja megrögzött puritán gondolkodású volt, igen gyakran forgatta Isaac a Bibliát, mely gyakorlat élete végéig kísérte. Hittel vallotta, hogy a Világot az Atyaisten úgy alkotta, hogy elegendő nyomot hagyjon a végső összefüggések kifürkészéséhez, és az Ő mibenlétének megfejtéséhez. Ezzel a gondolattal élte le életét, mely hatására ugyanolyan mélységgel és ugyanolyan hosszan foglalkozott a Biblia és vallás tanulmányozásával, mint a tudományos igazságok megfejtésével. Sokat foglalkozott a Jelenések könyvével és sajátos számításai alapján 2060-ra jövendölte meg a világvégét. Egész életében meggyőződése volt, hogy vallási tárgyú iratai maradandóbbak lesznek, mint bármi más, amit alkotott. A tudományos kutatások mellett Newton rengeteg időt szentelt teológiai kutatásainak. Meglepő eredményre bukkant, melyre az Újtestamentum eredeti nyelvű kéziratának olvasása közben jött rá. Azt állította, hogy a későbbi korok fordítói saját céljaik elérése szerint fordították a Bibliát, így például a Szentháromság sem létezik, valamint Jézus sem Isten fia, így magához az Atyához kell imádkozni. Ezen gondolatait azonban nem sok emberrel osztotta meg, hiszen a Trinity College vezetői nemigen néztek volna Newtonra jó szemmel, ha azzal áll elő, hogy az intézet névadója nem is létezik. A titkolózásnak azonban igenis alapja volt, hiszen a 17. századi Angliában a vallás, a polgárháború, az eretnekek perbefogása, a katolicizmustól való félelem veszélyes előítéletekké keveredett össze az emberek fejében. Ennélfogva nem meglepő, hogy Newton mániákusan rettegett attól, hogy esetleg eretneknek titulálják. Mindazonáltal olyan akadály állt ezen kutatás abbahagyása útjában, melyet még a nagy Isaac Newton sem volt képes legyőzni, ez pedig az a megrögzött eszme, mely szerint közvetlenül akart beszélni az Atyával. Vallási megszállottsága ugyanolyan mértékű fanatizmus volt, mint az igazság keresése a tudományos kutatásokban. Mindenütt az Atya által hátrahagyott nyomokat kereste…

És egy érdekes cikk:

http://www.undock.eu/HU/Hir/Galilei_versus_Darwin-2903.aspx

Jézus megváltoztatta az életedet! Akarod menteni a változásokat?

/ismeretlen informatikus/