Őszentsége hite

2009 szeptember 5. | Szerző: amfortas |

 

Ma reggel egy furcsa kérdés merült föl bennem, megválaszolhatatlan: A Pápa, Isten földi helytartója, vajon hisz-e valóban feltétlenül és mindig Istenben? Ha Istenről sokat elmélkedik (hisz ez a dolga), nem merül-e föl benne kétség néha-néha? És Ha egy ilyen kérdés fölmerül Őszentségében, milyen válaszokat ad magának? Milyen gondolatok, lehetőségek között válogat? Mennyi abból a tudomány és mennyi a „tudomány feletti”, a hit, a  spirituális meggyőződés?  

Talán úgy tűnik, túl nagy a témakör, amibe belepróbálkoztam néhány korábbi dolgozatomban a vallást, hitet illetően. Szinte lehetetlen lenne körbejárni ezt a területet és minden ízében szétszedni, megpróbálni összerakni újra. Nem is szándékom ezért, inkább csak csipegetnék néhány szegmenséből, ahogy késztetésem és időm engedi. Tengernyi kérdés feszenget, utána olvasok, vitatkozom magammal és másokkal, elfogadok és elutasítok, alakítgatom a véleményem, ami soha nem lehet végleges. De vannak határköveim, keretek, amik meghatározzák gondolkodásomat: a tudás számomra  fölötte áll a hitnek. Ha annak határaihoz érek, nem lépem át. Nem megyek bele hitvitákba, számomra ez semlegességem egyik fontos határköve. A politikai megközelítéseket nem tisztelem, a manipuláció eszközének tartom, meg sem hallom, kerülöm, megvetem. Mivel vallást filozófiai jelenségnek tartom, az egyházak létét, működését, szándékait ilyen szemszögből vizsgálgatom nagy óvatossággal és bizalmatlansággal. És vannak provokatív kérdéseim, amik néha inkább indulatokat keltenek, (főként, ha nehéz rájuk a válasz) mintsem ésszerű érvek fogalmazódjanak meg. Számomra azonban ez a blog nem vitafórum, ezért hát örülök a hozzászólásoknak, megjegyzéseknek, főleg, ha azok hozzáadnak, segítenek alakítani gondolataimat  (jól bírom a kritikát és eltűröm a nyomdafestéket…)  de vitázni  élőben szeretek, akár egy pohár bor vagy sör mellett, a másik szemébe nézve. Talán csiszolatlanabb az élőszó formája, de kérdést válasz követ, nem késik a válasz és csillogtathatom azt az erényemet, hogy meggyőzhető vagyok