Tudományos hit?
2009 augusztus 30. | Szerző: amfortas |
A világegyetem egy óriási komputer (Vö: Galaxis útikalauz
stopposoknak: az élet értelme 🙂 ) Vegyünk fekete és fehér testecskéket, melyek egy háló
lyukain ugrálnak át. Ha szabályt akarunk alkotni,hogyan, miként, milyen
eredménnyel, néhány egyszerű számolási művelet által egy képlethez jutunk, amely
aztán egyre komplexebbé válik. A tudományosok sejt-automatáknak nevezik azt
a rendszert, amit a számításelméletben
mikrostruktúrák modellezésében használnak fel. A modell elemei szabályos
rácsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot
valamelyikét veheti fel. (Wolfram-szabály) Az idő e modellben szintén diszkrét,
és a sejtek t időbeli állapota véges számú sejt (az
adott sejt szomszédjai) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszédok az adott
sejtre jellemzőek, és időben nem változnak. Minden sejt ugyanazon
szabályok alapján működik, és minden alkalommal amikor a szabályokat
végrehajtják, egy új generáció jön létre. A
matematikusok egyre több szabályt próbálnak felállítani, hogy megértsék a
sejt-automaták működését. Ezek között a 30-as szabály például különösen érdekes:
ez egy rendkívül zavaros, háromszögekből álló hálózatot ad ki, pont olyat,
amilyet a kúpos-csigák házán látni. 
Lehetséges, hogy egy egyszerű parancsjel ilyen életszerű
alakzatot hoz létre? Lehet hogy a világ összességében egész egyszerű szabályok
szerint működik? Lehet, hogy az evolúció is ilyen egyszerű? Igen, azt hiszem, a
világmindenség egy hatalmas automata, mely aprócska kis sejtekből, a legkisebb létező elemekből áll, s ezek
az elemek folyamatos ritmusban kiszámolják a következő állapotukat: egy szög a
kalapácsütés utasítására kiszámolja, milyen mélyen hatol a fába. Ha jól
megnézzük, alig mond mást a fizika tudománya ennél: Utánaolvas talán az alma a
gravitációs törvényeknek, mielőtt leesik a fáról? Megbeszéli-e a Föld a Holddal,
mi legyen a keringési távolság? A természet minden automata-szabályt kipróbál és
választ. A hókristályok alakválasztásaitól a faágacskák szétágazásáig a rendszer eszerint működik.Valószínűleg. És, ha ez
így van, a fizikai törvényeknek sincsenek választási lehetőségeik. Egyazon
univerzumban csak egy fizikai törvényrendszer létezhet. És hol van itt Isten? A
tudományban vallásos módon hinni lehet talán, de én ezt értelmezni nem tudom.
Einstein Niels Bohrral vitázva az mondta: Isten nem kockajátékos. (Volt-e
Istennek más választása, mint megteremteni a világot ? 🙂 )A kvantummechanika segítségével később Niels Bohr bebizonyította, ha van Isten,
akkor az bizony mégiscsak kockajátékos. A természet a véletlen mechanizmusára
épül! Stephen Hawking pedig már azt mondja, ha van Isten, az csak szemlélője az
eseményeknek. Vissza Einsteinhez :(Vég nélkül idézhetnénk) „Nem hiszek egy
emberarcú Istenben, és ezt soha nem tagadtam, világosan kinyilvánítottam. Ha van
bennem valami, amit vallásosnak lehet nevezni, az a végtelen csodálatom a világ
struktúrája iránt, amennyire azt tudományunk képes feltárni. Én Spinoza
Istenében hiszek, aki a létezők rendjének harmóniájában mutatkozik meg, nem
abban az Istenben, aki emberi sorsokkal és cselekedetekkel bajlódik.” Én azt gondolom, a vallások instrumentumai, amikor
igéiket hirdetik, ott a tudást messze kikerüli a hit, mert nem tud
vele mit kezdeni. A vallás alapja a hit, nem pedig a tudás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Levendulás!
El is olvastam, és gondolkoztam is. Én ennél a pontnál kiszállok, mert nem látom értelmét.
Folyton vitára szólítod fel az embereket, de a konkrét kérdésekre halogató választ adsz. Egyre szaporítod a beírásaidat, miközben mindegyikben vannak vitatható, esetleg nem megalapozott állítások. Úgy mész tovább, hogy ezeket nem tisztázod, egyre nő az adósságod, a kérdések szaporodnak, és nem látom, hogy bármi is megválaszolódna ezen az úton.
Nem vívódást látok itt kibontakozni, hanem vívódásnak tűnő kifejtést, ahol a végkövetkeztetés már megvan, csak szeretnél felépíteni hozzá egy logikát.
Az első beírásnál is az volt az érzésem, hogy túl nagyot akarsz meríteni, átfogni, viszont egy ekkora témához túl sok benned a letisztázatlanság, végiggondolatlanság, esetleg a tényanyag ismerete.
Már hibának érzem a hozzákérdezésemet.
Sajnálom. Annak kellett volna tekintenem, aminek már látszik. Egy ember elmondja, hogyan látja a világot. Az én feltételezésem az volt, hogy kérdései vannak, vagyis válaszokat keres.
Kedves Fülöp
Értelek és igazat adok, amennyiben kérdéseidre nem igyekeztem rögvest válaszolni. Ha így tettem volna, egyfajta diskurzus,vita határozná meg a blogom jellegét. Nem szeretnék sok-sok és szerteágazó kérdésre rögtön válaszolni, annál is inkább, mert magam sem tudom sokukra a választ. Ráadásul vannak jogos kérdések, és megjegyzések, amiket elfogadok , amik hozzáadnak válaszkereséseimhez, megerősítenek , vagy épp kétkedőbbé tesznek. Ne kímélj tehát, ha szabadna kérnem.
Kedves Amfortas!
Szavaidat értem, de az értés sem változtat azon, hogy a lelkemben elhalt a motiváció.
Ha tényleg érdekelnek ezek a kérdések, a tudomány, a vallás, a filozófia egymáshoz való viszonya, akkor ajánlok egy könyvet, ami a lehető legjobb, legátfogóbb a hazai piacon.
Bolberitz Pál: A keresztény bölcselet alapjai (682 oldal)
A cím félrevezető lehet. A mű remek áttekintést nyújt nem hívőknek is a panteizmustól a kvantumfizikáig, ismeretelméletről, tér-idő kérdéséről, filozófiai és tudományos irányzatokról érthető, letisztult nyelvezettel.
A szerző egy ragyogó elme, egyetemi tanár, filozófus-teológus szerzetes.
Ha komolyan érdekelnek a felvetéseid…………
köszönöm, hallottam Róla is, a könyvről is. El fogom olvasni.
Két gondolat ehhez:
– A rendszerelmélet szerint minden rendszer esetében, kell léteznie egy olyan domináns szerveződésnek, egy olyan erőközpontnak, amely „működésével” a rendszerelemek mozgási irányát megszabja, azok kölcsönhatásait befolyásolva az adott rendszert más rendszerektől elkülönítetten – egyúttal az azokhoz való illeszkedést is alapvetően meghatározva – a rendszerelemeket egységes egészként egyben tarja.
Mi lehet vajon a világegyetem, mint végtelen kiterjedésű rendszer “erőközpontja”? Ha van, mert a “jelekből” ítélve kell, hogy legyen, talán az lenne Isten?
– Az ateista állítása, miszerint nincs Isten, ahhoz hasonlatos, mint ha egy hámsejtünk állítaná azt, hogy nincs ember…
Kedves Amfortas!
Először is örülök, hogy újra itt vagy!
Másodszor: Abban egyet kell értenem Fülöppel, hogy jó nagy témába haraptál, bőséges tényanyaggal, talán azzal is egyet kell értenem, hogy letisztázatlanul, de én úgy érzem, épp azért írod le, mert tisztázatlan benned, s így próbálod végiggondolni, esetleg segítséget kapni, hogy megtaláld a válaszokat. Az, ha valamit leírunk, vagy hangosan, mintegy magunkkal vitatkozva kimondunk, előre szokott vinni.
De most én is csak „falatozni” tudok.
Egy mondaton itt az írásodban nagyon elmerengtem:” A természet a véletlen mechanizmusára épül! Stephen Hawking pedig már azt mondja, ha van Isten, az csak szemlélője az eseményeknek.”
Van egy ügyes kis táskavarrógépem. Ha én azt szétszedem alkatrészeire a legapróbb csavarig, és a bőröndjébe ömlesztve belerakom, és mondjuk elkezdem rázogatni, vajon összeáll majd a varrógépem ezekből az alkatrészekből a rázogatás segítségével, hogy működjön? Csak úgy véletlenül?
Isten külső szemlélődése nyomán?
A kommentedben arról a hámsejtről amit írtál…..:-)))