clip_image001.jpg" o:title="78_Einsteins_Geige__Ruhepol_Musik__Einstein_mit_seine"/>
Nagyjából (átlag-embereknél) egyenlően fejlett a két agyterület…. amennyire a természet itt is egyensúlyra törekszik. Einstein szerette a zenét, ráadásul szívesen és jól hegedült, emellett jó átjárás volt a két agyterülete között, ennek köszönhetően, -és mindkét féltekéje jól fejlettsége révén, tudott túl a racionálison , fantáziáját szabadon engedve gondolatokat megfogalmazni, melyek segítségével aztán a fizikai törvények szigorú rendjét mélyreható szemléletváltozásokkal felülbírálta és felülírta. Einstein vallásos hitetlen volt. Sokan, sokféleképp magyarázták „vallásosságát” de én azt gondolom, amilyen messzire jutott a természettudományos megismerésben, olyaképpen lehetett egészen más fogalma Isten hogyanjáról és mikéntjéről, mint a templomban Istenhez fohászkodóknak.Az emberi agy egyik féltekéje emocionális üzemmódban, a másik racionális feladatok megoldásán szorgoskodik. A civilizáció kezdeteitől nagyjából a XX. századig a férfi és nő szerepköre határozottan elkülönült: a férfi halászott-vadászott, furfangoskodott, tette a túléléshez szükséges és a józan ész által diktált dolgát, az asszony otthon babrált a gyerekekkel, adta a szeretetet, meghittséget , családi tűzhely melegét. Az ember agyának mindkét féltekéje tehát megkapta, ami jár: az apa a racionális féltekét foglalkoztatta, mikor halászni-vadászni tanította fiát, az anya az emocionális agyat, mikor enni adott és megsimogatta buksiját. Aztán amikor eljött az idő, hogy munkába állt, „emancipálódott” a nő, kihűlt az otthon melege, s a kötődő közegek sem azt adták, amit annak előtte: az iskolában előkerült és előtérbe került a számokkal, képletekkel , logikát megkövetelő feladatokkal való foglalkozás igénye, és háttérbe szorult, elsorvadt az irodalom, zene, művészetek fontossága. Az elhanyagolt emocionális agyterület keresve az egyensúlyt és kiéhezve az érzelmi tápokra , itta a beszédét a szeretet igéjét hirdetőknek. Egyre –másra alakultak a hitközösségek, felekezetfélék és elveszettnek hitt érzelmek ébredtek a fiatal lelkekben. Szekták, de akár érzelmes húrokat pengető zenészek, együttesek, vallásosan fanatikus hívei vetették magukat az ilyen-olyan igehirdetők, önjelölt próféták lábai elé. „Gyere hozzám és mi szeretni fogjuk egymást, a szeretet a mi új otthonunk!”A lelki manipuláció új korszaka jött el ? De hát a régi igehirdetők is ott küzdenek , nyomulnak, egymással sokszor hajba kapva a koncon, mert ez a lehetőség, a hit birtokosának lenni, óriási hatalmi potenciált jelenthet. Kell-e nekem egyház, hogy higgyek valamilyen istenben? Kell-e, szükségem van-e egyáltalán a hitre, Istenre? E csak néhány fontosabb kérdés az ezer közül, ami mocorog bennem és igyekszem tömörítve leírni , mit gondolok. Még így is sok fejezetre lesz szükségem, úgy látom. És igénylem a vitát.